Mami szerint fel kell mindig venni a kabátot, amikor kimegyünk sétálni. Ha éjjel pisilünk, akkor nem, legalább sietek befelé, mert fázik a pocakom. Lebuktam sajnos, most egy kicsit harag van.
Mami rájött, hogy csak azért megyek ki, hogy kaphassak esti séta utáni nasit. Nem is értem, hogy hol van itt a probléma, este van, kimentem az ajtón, tehát sétáltam...ami jár, az jár.
Most viszont kaptam egy fenekest, ami nem fájt, csak meglepődtem...utána hiába próbálkoztam, azért sem adott jutifalit. Gonosz.
Na jó, igaza van, ha így folytatom, nem lehet bepatentolni a kabátomat és lassan beterítem a francia ágyat. Majd egy kicsit visszafogom magam, amúgy is muszáj.
Feldíszitettük a csillogós fát, idén rénszarvas szerepet kaptam, hagytam magam, legyen egy jó perce...
Megérdemli, mert bevitt mostanában többször is a dolgozóba, busszal.
Abban meg nem az a jó, hogy szaladnak a fák, hanem az, hogy a dolgozóba nagyon finomakat esznek a buszosbácsik és ha elég szépen nézek rájuk, akkor adnak nekem is belőle. Szépen nézni pedig tudok. A multkori főtt csülök kimondottan finom volt.
A kajáról jut eszembe, hogy szoktunk arra sétálni, ahol lehet mozizni, ha mami megengedi...Nézhetem, ahogy forognak azok a jó illatú pipik a sütőben. Sajnos nem adnak belőle Mollykának, de megengedik, hogy szaglásszam. Jaj, de nagyon finom az illatuk.
Aztán járunk még megnézni, hogy előkerült-e az elveszett gyerek. Mami mindig kérdezi, látod Mollyka, még nincs itt a Jézuska, majd nemsokára itt lesz. Szóval elveszett...én ki tudnám szagolni...
addig jártunk és kerestük, amíg egyszer csak megtaláltam. Ott feküdt a helyén anyukájával. Volt öröm...
hát...igy telnek a napjaim...meg alszom. Nappal mamival, éjjel meg egyedül a fotelban, mert akkor az ágy tiltott zóna..valaki mindig lepisili...:(
