Bizony. Az meg azt hiszem jó dolog, mert mami örül és mindjárt ki is akarja sajátítani a naplómat. Azt mondja azért, mert pár évig nem írtam. Persze, mert nem volt ceruzám:)
Egyszer nekiült, hogy megírja, hogy kerültem hozzájuk. Tegyük ide be, nem bánom, mert arra már én nem is emlékszem. Nekem az életem itt kezdődött...Akkor amikor a veszekedős hazahozott...
Mami meg állandóan irkál, meg a tesók is. Gabi akkor írt, amikor Japánba volt, és először Angliában. Mami nagy becsben tartja a naplóit...de nekem elolvasta. Naná...ki volt vele akkor is? Ki vígasztalta, hogy ne legyen szomorú amikor a elvitte őt a cseresznyefa virágos repülő?
Aztán hazajött, de megint világgá ment. Angliába. Oda mi is elmentünk...nagyon szerettem. Gabi ott van még mindig, de a fura nyelvű filmek helyett szoktuk őt a tévében nézni.
Dani is ír naplót, de az olyan szuper titkos, hogy igazi füzetbe írja. Mami sem olvashatja. Nem baj, sok mindent elmesél azért nekünk, meg őt is nézhetjük a tévében, amikor vegánkodik, meg edz.
jöjjön mami irkálmánya...olvassátok elnézően...nem én írtam...de azért nem olyan rossz. Mondtam neki, hogy olyan furán van vége...de azt mondta, hogy a többit én írtam meg sokkal jobban. Igaza van!
Meséltem, hogy Molly hogyan került hozzám?Amikorra eldöntöttem, hogy beagle kutyust szeretnék, már pont nem volt sehol szabad kutyus. Akkoriban még nem volt ennyire divatos, és mégis elkeltek már a mamijuk hasában. Eléggé elkeseredtem és akkor exem kezébe vette az irányítást. Rengeteg tenyésztővel felvette a kapcsolatot, mire az egyik férje közölte, hogy az asszony most vitt fel kettőt Szigethalomra (asszem) a telepre. Hogy milyen telep az csak ott derült ki, amikor exem meglátta a
kamiont, ami Olaszországba vitte kutyusokat. Csupa babakutyát. Rettenetes körülmények közé voltak bezsúfolva. Sikerült találnia olyan embert, aki azért szereti az állatokat és segített neki megkeresni a hölgyet a kutyusokkal. Kifizette, elhozta, a kabátjában kicsempészte a telepről.
Be sem hozta a lakásba, egyből az állatorvoshoz vittük, aki azt mondta, hogy szerinte még 5 hetes sincs...és ki az ki elszakította a mamájától, hogy tehettünk ilyet. Aztán meséltünk és végül is mi lettünk az életmentők. Szerencsénk volt, mert egészséges, szép kiskutyát kaptunk, aki viszont nem élte volna túl az utat...:((
Én akkoriban nem voltam jó passzban, kezdődtek a problémák otthon is, kezdtem magamba zárkózni. Molly lett az, aki miatt kimentem az udvarra, aztán az utcára, aki miatt mosolyogtam, aki miatt cinkosul összekacsintottunk a gyerekekkel, ha szétrágta exem papucsát. Délután együtt aludtunk a kanapén, kiválóan lehetett aludni a horkolásától...Életének első nyolc hónapjában együtt voltunk éjjel-nappal. Nem véletlen, hogy ennyire összenőttünk.
Kutyabébi tápszert kapott, és hozattam neki kecsketejet literszámra. Azt nagyon szerette.
Eleinte komoly afférja volt a cicával, aki először fogta a fogkeféjét és átkötözött Anyuékhoz, utána úgy döntött, hogy felveszi a kesztyűt, de csak képletesen...Jobb lett volna, ha igazán, mert akkor nem kell Mollyt elvinnem a dokihoz egy másfél centis karmolással a szemén.:)) Aztán persze ezen is túl lettünk és tisztázódott, hogy ki az úr a háznál. Innentől kezdve béke lett. Elég volt, ha Morci tett két lépést Molly felé...és ő vissza is vonult. Talált magának más játszótársat.
Az első nagy kedvenc a wc kefe lett. Először félve nézegette, sőt el is dugta a kanapé alá, hogy ne is lássa, ült a kanapé előtt, és ugatta. Aztán kivitte a kertbe és eldugta a bokor alá. Másnap azért nem bírt a kíváncsiságával és előszedte...majd rájött, hogy jó a fogának, ha rágcsálja...További két wc kefe tűnt még el, persze azokat már Ő kapta...valamelyik még mindig kint dekkol a kertben.
Cipőt, bútort nem igen bántott, kivéve exem papucsát, de abban volt egy jó adag célzatosság is. Rágni nem rágta a cipőket, csak ellopkodta és imádta, ha rohanok utána visítva a kertben, hogy visszaszerezzem. A gödör ásás is jó játéknak tűnt, addig amíg exem itthon lakott és mérges volt rá, mert ahogy elköltözött...a földtúrás abba maradt.
Molly kint-benti kutya lett...Májustól januárig itthon voltam vele. A szobatisztasággal nem volt gond. Először rissz-rossz pólókat raktam le a nappaliban, ott végezte el a dolgát, aztán a pólók egyre közelebb kerültek az ajtóhoz. A nappali ajtaja általában nyitva volt, hamar rájött, hogy kint a fűben sokkal izgalmasabb. Pár hét alatt túl lettünk a nehezén.
Decemberben tüzelni kezdett a kisasszony. Addigra eldöntöttük, hogy több okból sem szeretnénk pároztatni, nem akartuk, hogy kiskutyái legyenek. Belegondoltunk, hogy lesz 4-5 kis Molly...és nekünk a szívünk szakadna meg, ha oda kellene adni, vagy esetleg "vérdíjat" kérni érte...és ki tudja, hogy hova, kikhez kerülnek.Hallottunk már rossz gazdákról.Az állatorvos is lebeszélt minket és azt ajánlotta, hogy a későbbi egészsége érdekében szabaduljunk meg minden női szaporító szervétől. Nagyon vacakul éreztem magam, a műtét után. Akkora lelkiismeret furdalásom volt, mint egy ház. Amikor mentem érte, akkor viszont egy nála fél évvel idősebb beagle vergődött élet és halál között a műtőben, méhgyulladás miatt. Akkor örültem, hogy ez vele már tuti nem fordulhat elő. Otthon persze azt sem tudtam, hogy szeretgessem, óvjam. Kapott egy pólót, érdekes megoldással. A dolga elvégzésében nem zavarta, de szorosan eltakarta hasán a sebet, nem tudta bántani a varratokat. Csini is volt...és megúsztuk azt az idióta gallért.
Morcival akkor kerültek közelebb egymáshoz, amikor a cica körbeszaglászta a sebét és ahhoz szorosan hozzábújva aludt. Mollyval, békésen. Napközben teljesen összenőttek. A műtét utáni első két éjszaka leköltöztem mellé a földre egy szivacsra, hogy halljam minden rezdülését...:)) Aggódtam.
Aztán ezen is túl lettünk és én végre találtam munkát is. Jött a következő probléma. Mit csináljunk egy kis kutyával, aki megszokta hogy a hidegben is bent akik, csak kis időt tölt a kertben. A megoldást a szüleim jelentették. "Beírattuk " hozzájuk bébikét óvodába. Ez azt jelentette, hogy én reggel meló előtt átvittem hozzájuk a kutyát, a gyerkőcök meg úgyis odamentek ebédelni és utána együtt hazajöttek.
Persze következő télre megerősödött és már szépen el volt kint. Azóta is ha dolgozunk, ő a házőrző. Ha hazajövünk, akkor viszont átmegy kanapéőrzőbe.
Persze van saját kis kék kutyakanapéja. Exem saját kezű munkája. Komoly, kárpitozott darab...de az a muszáj kategória. Miután szépen megcsinálta, el is várta, hogy a kutya ott aludjon. Nem egyezett a véleményük. Tehát ahogy meghallotta Molly, hogy gazdi beáll az autóval a kapun belülre, már bárhol is volt , rohant a helyére.Vigyáz ülésben várta, ahogy belép az ajtón. Ezt a szokását most, négy év távlatából is megtartotta. Szerintem ez nem túl hízelgő exemre nézve.:))...nekem mindig elszorul tőle a torkom.
Sétálni nagyon szeret, de vadászkutya révén nem egyszerű dolog vele nekiindulni. Egy idő után rájött, hogy ha "szép " ruhát veszek fel, akkor esélye sincs sétára, mert dolgozni megyek, vagy valahová nélküle. Ha azt látja a készülődésnél a kezemben, akkor szomorú szemmel megy vissza aludni. Viszont ha "játszóruha" van nálam, akkor agybajt lehet kapni az ugrálásától. Szorosan a nyomomban jön, nem tágít, nehogy itthon felejtsem. Ha elindulunk, akkor a teraszon rögtön felugrik a székére, hogy ne kellejen a maminak nagyot hajolni, amíg a pórázt rárakom.Aztán indulás. Kint sem átlagos a séta persze, vagy loholunk valami vagy valaki után...vagy kiolvasunk minden fűszálat.
Vannak útvonalak, amik felé vonszolnom kell...pld. az állatorvosi rendelő felé...de sajna a posta is arra esik.:))
A közért előtt ha kikötöm, szépen és nyugiban megvár, a szemét le sem veszi az ajtóról...nehogy ott felejtsem. Eleinte féltem, hogy valaki elviszi, de aztán úgy gondoltam, hogy úgyis visszahozná másnap, ha rájön, hogy mennyit eszik...na és persze a pénztáros kislányok is figyelnek rá. Az emberek ismerik...szeretik...mindig leesik egy kis kaja, simogatás. Aztán hazafelé ugyanez pepitában három szatyorral. A séta egyébként nem egy lelki trauma, nem verekszik, nem veszekszik más kutyákkal, mindenkivel jól kijön. Nem áll le vitatkozni a kerítéseken belül idióta módon ugató és acsarkodó kutyákkal, felemelt farokkal, égnek álló fehér bojtocskával büszkén elvonul előttük. Oda sem néz. Tisztában van vele, hogy ő van irigylésre méltó helyzetben.
Kaja. Na az központi kérdés számára. Nem mondhatnám, hogy túl sovány, sőt...fiaim szerint horizontálisan kissé túldimenzionált. A műtét után felkapott egy pár kilót és az maradt is...de nem dagadt...szóval én elfogult vagyok:)))
Bármikor, bármit képes megenni. Répa, alma, müzli, levesek, kutya-macska kaja...minden mennyiségben.
Morcit mindig őrzi, amíg eszik...sőt...reggel ő intézi a cica kajáját. Felébreszt, rohan az ajtóhoz, hogy engedjük be a Morcit. Macska be, dörgölőzés hegyek. Kaja...és itt a csavar. Ahogy a macsek elkezd enni, Molly odaül mellé és várja , hogy mit hagy neki a cica hálából az intézkedésért...és mindig hagy. Ezt megbeszélték és be is tartják. Cserébe a macska is bármikor bele ehet a kutya kajájába, gond egy szál se.
Most már nagy cimbik és remélem ez így is marad. Sokat játszanak, persze amíg Morci meg nem unja, mert akkor leken egyet a kutyának és elvonul. Nekem az a kedvencem, amikor fekszenek egymás mellett és a cica fürdeti az ebet. Nyalogatja a fülét, fejét...édesek.
Molly vadászkutya. Igazából a dolga, ha Angliában élne, akkor a rókavadászat lenne. Szerintem ezt tudja is. Nem fél sem dörgéstől, sem durrogástól, nincsen mellette para szilveszterkor sem. Békésen alszik a nagy zajban. Orrát állandóan a földre szegezve közlekedik, ezzel néha mókás pillanatokat okoz nekem. Főleg télen, amikor hatalmas hógolyó nő az orrára, vagy amikor nagy igyekezetében nekimegy a villanyoszlopnak. Amikor kicsi volt, jártunk úgy is, hogy az erdőben szembe találkoztunk egy rókával, amit én láttam...ő meg nem, mert rettenetesen izgatott lett a szagától...és nem ért rá észrevenni...persze akkor még kicsi volt.
A szaglászása miatt nem is lehet póráz nélkül sétáltatni, mert ha elindul egy szag után, nem talál vissza...csak a nyomon megy. Ha talál valamit, jellegzetes ugatással jelzi. Amit még imádok, hogy ilyenkor a farka égnek áll és a végén lévő fehér bojtocska szolgál arra, hogy kilátszódjon a fűből.
Amerikában munkakutya. Nemes és tethezálló feladatot kapott a fajtája. Falánksága és kaja mániája miatt a reptereken "dolgoztatják"....Ki kell szagolnia, ha valaki élelmiszert visz a csomagjában, ami tilos...Rendes munkát végez...ebben biztos vagyok. A kaja keresés Mollnak is az erőssége.
Hatalmas cica barát. Nem csak a mi macskánkat szereti, hanem az összeset. Szívesen terelgeti őket és imádattal csüng rajtuk.
Pár hétig volt egyszer egy hófehér kékszemű kiscicám...befogadtam, de full süket volt. Olyan helyet kerestünk neki, ahol nem mehetett ki az utcára, mert az számára életveszély volt. Addig is Molly volt a mamája. Esténként engedte a cicát szopizni...az meg boldoggan csüngött rajta...nagyon meghatóak voltak együtt.
Az az állat a környezetünkben, akire érdekesen nézett...az a két patkányom volt. Soha nem tudtam eldönteni, hogy milyen szemmel néz rájuk és mit takar az izgatottsága...Igyekeztünk is őket elkülöníteni. Amikor meghaltak, még hetekig járkált a szobában, ahol laktak és kereste őket.
Ami igazán gondot okoz neki, az a falkavezér státusza. Egy ideig exem volt, utána Nagykorút fogadta el, mint felettest. Amikor viszont Ő elment Japánba, Kiskorú lépett előre...majd Nagykorú vissza és itt tartunk most. Én a mami vagyok...egy boldog mami...akit bármikor le lehet venni a lábáról .
A házőrzés...az egy érdekes helyzet nálunk. Mollyban fel sem merül, hogy bárki bántani szeretné őt, vagy esetleg minket, vagy rossz szándékkal jönne be a kertbe. Szóval jöhet...sűrű farok csóválgatások közepette. Azért előfordul, hogy közben a nagy izgatottságában még ugat is, hallatja jellegzetes hangját. Jaj, azt nagyon szeretem.
Amikor elindulunk a szüleim felé, néha már a sarokról jelzi, hogy jön Mollyka...lehet örülni. A kapuból rohan a bejárati ajtóhoz és ott ugrál addig, amíg valaki beengedi. A házban az első útja persze a hűtő felé vezet, ott ül izgatottan, amíg megkapja a neki félretett finomságokat. Megeszi és sprint ki a kertbe. Úgy rohan fel a szőlőbe, hogy csak úgy lebeg a füle. Végig rohanja, ellenőrzi a dolgokat, le sem a akar jönni. Nagyon érdekes szagok lehetnek arra. A házban nem érzi magát túl jól. Udvariasságból megpiszkálja az ottani két macskát és rohan tovább.
Aztán persze megyünk tovább sétálni. Sok esetben első célállomás az állateledeles. Sokan azt hinnék, Molly kedvenc helye. Az is volt, mielőtt egy cca másfél kilós véreb lesből nem ugrott neki, amikor belépett az ajtón. Azóta még arra felé sem hajlandó menni, csak hosszas könyörgéseim után. Ha már bent vagyunk és biztonságban érzi magát, akkor persze már boldogan szaglászik és osztja a pacsikat az eladónak, egy - két finom falat reményében. Kutyakaja, cica kaja...persze mindkettő csirkementes. Egy ideje észrevettük, hogy Molly néha őrült vakarózásba kezd kaja után, ami napokig is eltarthat. Éjjel is felébredek arra, hogy olyan intenzitással nyalja pld a mancsát, az ujjai között. Az állatorvos szerint allergiás a csirkecsontra, húsra...és ez sajnos beigazolódni látszik. Ha megszánom, és csontot kap, vagy nem figyelek oda a tápjára, akkor sajna napokig megy a nyűglődés. Tehát az a rend, hogy még a cica is csirkementes kaját kap és akkor az ő maradékától sem lesz semmi baja a kisasszonynak. Na persze ő bevállalná a viszketést, de mi nem.
Aztán irány a közért. Leparkolás egy padhoz. Amíg én vásárolok, addig ő bezsebeli a simogatásokat, miközben le sem veszi a szemét az ajtóról, nehogy ott felejtsem.
Hazafelé már kissé lóg a nyelve, már nem loholunk annyira a dombon fölfelé.
Otthon percekig csak lefetyeli a vizet a tálkájából és utána elhelyezkedik az ülőgarnitúrán és alvás.
Otthon percekig csak lefetyeli a vizet a tálkájából és utána elhelyezkedik az ülőgarnitúrán és alvás.
Ebből a helyzetéből csak az billenti ki, ha elkezdek főzni. Akkor beül a hálóba, szemben a konyhával és a puha szőnyegről lesi, hogy leesik-e egy - két falat. Imádja a sárgarépát, almát...na és persze bármire vevő.
A nap hátralévő része a pihenésé. Persze ha munka van, vagy valami érdekes történik, akkor az ő helye is a kerítés mellett van. Egyébként pedig ha szép idő van és nyitva az ajtó, akkor ingázik a kanapé és a teraszon lévő szék között.
