HTML

Molly vagyok

egy beagle húdenehéz sorsa...

Friss topikok

  • csivicsuvi: Csapatnak hívják a madárfalkát, de mi csak ketten vagyunk, nem csapatban élünk. Már ott díszeleg ... (2015.05.12. 14:17) ...és megtette...
  • qwik: (2014.01.11. 13:49) na ezt azért mégsem...
  • mesélek...: sajna én nemt tudom ezeket a megosztósdikat, én csak írok...nem igen nyüzsgök itt. A facebbokon ig... (2013.12.16. 20:31) Nagyon régen...
  • Krisz tigris: Molly nem is kommentálta a vendég kutyát. Nem hagyod szóhoz jutni?????? Enged a géphez az ebet is!... (2011.04.15. 10:21) 53.

2017.11.23. 22:26 mesélek...

Képzeljétek...

van egy udvarlóm...de mami nem örült neki. Az utcán szoktunk talizni, de mami szerint nem szabadna csavarognia. Jóképű beaglefiú...rendes, ápolt. Én sem örülök annyira, nem szeretem, ha a fenekemet szaglásszák. Ha valaki tolakodó, gyorsan leülök...na most mi van kishaver?...de ő nem olyan. Körbejár és cirkál tovább. Mami ideges, mert szerinte nem szabadna kint kószálnia. Nem is értem,...nem hiányzik a mamija?

23658862_1987188047976382_2670560761492591355_n.jpg
Szóval ma is találkoztunk vele, ott lődörgött a nemszeretem rendelő mellett. Mami mondta neki, hogy vásárlásból visszafelé legyen itt és bevisszük. Naná, hogy elment...van esze. A kék köpenyesek, még ha néha rózsaszín is a ruhájuk...bántanak. Én tudom. Mindig piszkálják a fenekemet és levágják a körmömet. Azt nem szeretem. Megfognak, korlátozzák a szabadságomat. Az nem sportszerű...
Mire visszaértünk el is ment. Jött egy néni és azt mondta, hogy látta egy kislánnyal és egy olyan fehér kutyának álcázott gombóccal a lakótelepen. Mami szomorú lett...de aztán mosolygott a szeme , mert észrevette, hogy a rendelőből jön ki a kislány a gombóccal. Na itt kezdődött Mollyka kálváriája. Persze, hogy becibált. Azt mondta, csak megkérdezzük a pasit. 
Mondták neki, hogy van chipje és gazdija...csak csavargós. Egy kennelben várja a gazdiját...ma is, meg tegnap is. 
Szegény családja milyen szomorú lehet...mami viszont örült. Az jó!
Örömében kitalált nekem egy manikűrt. Feltettek az asztalra, de úgy remegtem, hogy kinevetett...aztán persze próbált megvigasztalni...de Mollyka nem felejt! Mentségére legyen mondva a fenekemről elterelte a szót. Iratott nekem gyógyszert a szívecskémre és meg is mért. Volt öröm...bevált a pipihusi-csont diéta. Fogytam egy kilót. Nem is csoda, hogy jönnek utánam a fiúk!
Maminak büntiből ki kellett nyitni a pénztárcáját...hehe.

Tegnap voltam Mamánál. Kaptam tőle is csontot, husikásat, de olyan rágódósat. Azt hazavittem. Mindenki ki akarta nézni a számból és nevettek. Akkor sem adom. Nem vagyok én holló, hogy kimosoyogják a számból. Hazavittem és remekül elrágódtam rajta délután.

20171122_114718.jpg

 

Aztán jöhetett a jól megérdemelt pihenés.

20171111_085734.jpg

20171111_085929.jpg

20171122_073237.jpg

20171122_073248.jpg

Most örömnapok jönnek. Mami otthon lesz velem pár napot. Nem hagyja ott éjjel Mollykát. Nem kell sírnom, bepisilnem és egyéb szörnyűségeket elkövetnem. Mami azt mondja, hogy lepisiltem Rozibabát...tagadom!
Lehet, hogy ő pisilte le a takarómat is.
Mami majd megint mindent alaposan átfertőtlenít és morog, hogy még jó, hogy nem tisztaságmániás...naja. Szeretem!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mollybaby.blog.hu/api/trackback/id/tr1513360321

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása