Rettenetes ürességet érzek. Minden gondolatom az övé, de nem kínzó és nem fájdalmas gondolatok ezek. Úgy érzem, hogy csodálatos éveket töltöttünk együtt...mindig kényeztettem, mindent alárendeltem neki...ő volt a legfontosabb...sokszor még a gyerekeimnél is...mert ők ezt megértették.
Nem tudom, hogy mit kezdek a rengeteg szabadidőmmel, hogy fognak a napjaim alakulni...az biztos, hogy remegő térdekkel mentem vásárolni...annyira furcsa volt, hogy nincs mellettem. A boltból kinéztem és kerestem, hogy ott ül-e.
Még nagyon sok ember meg fogja kérdezni, hogy hol van...sokan talán meg sem ismernek majd nélküle. El kell fogadnom
A tudat, hogy ott van velem, nem valami hideg földben...beszélhetek vele, megsimogathatom...sokat segít. Egyszer meg majd együtt úszunk a delfinekkel...megígértem neki, minta az, hogy nem hagyom szenvedni egy perccel sem tovább, mint kell.
Örökké hálás leszek neki, hogy megvárt, hogy nem nélkülem halt meg rettenetes kínok között, hanem megadta a sors és Ő, hogy mellette legyek és segíthessek neki.
Nem lesz több kutyám...mert lakásba nem való és nekem Ő volt a KUTYA. Majd szeretgetem a többi kutyust, talán sétálni is elviszem őket.
Rendbe teszem a lakást, hogy ne a kis rombológépre kelljen emlékeznem. A benti gépemen fent marad a kedvenc képem róla...nem fáj ránézni.
Valami isteni csoda folytán elfogadtam az elfogadhatatlant...bár készültem rá egy ideje...és ezért is gondolom, hogy béke lehet a szívembe. Az utolsó hónapban elvittem őt a kedvenc helyeire, kényeztettem a pociját...bár nagyon reméltem, hogy van még időnk együtt...
Most ott van Macival, arra járok, megsimogatom, megbeszélem vele a dolgaimat...és hagyom, hogy a fájdalom szép lassan elmúljon. Ha elengedtem, akkor nem nyavalyoghatok, ha felfogtam, hogy így jobb neki, akkor nem lehet visszakozni.
Aludj békében kicsiMolly, drága kisÉletke, mami legbutább okos kutyája...szerelmetes gyönyörűségem. Nekem mindig Mollybaba maradsz...nem öregedtél meg és nem hagytál itt. Futkoss a szívárványhídnál Bobbyval és Macival és a többi kis cimbiddel, akiket olyan sokáig kerestél még.
Én meg élem az életem és elfogadom az ajándékodat, hogy most már én lehetek fontos magamnak. Tündéri nagylelkű és alkalmazkodó társam voltál...halálodban is adsz.
Anikó Godó: összetört.
Köszönöm szépen az egyutterzeseteket! Tudom, hogy őszinte. ...mert Mollykat mindenki szerette. Őt nem lehetett nem szeretni. Kedves hűséges barátságos és végtelenül alkalmazkodó volt. Én voltam a mindene és ő is nekem. Most már egy ideje szedte a szivgyogyszert és néha fáradtnak tűnt. ..de péntek este semmi baja nem volt. Setaltunk, megkapta a nasikat és lefekudt, elaludt. En szokás szerint megsimogatam, megpuszilgattam . Elmondtam neki, hogy szeretem...sietek haza...várjon még és együtt leszünk holnap ...kettőt itthon alszok vele.
Reggel hazajottem. ..jött elem...de nem ugrált és nem reklamalt. Szokatlanul nyugodt volt. Elmentunk sétálni, de lassú volt, fáradtnak tűnt. Mentem vele haza , hogy majd eszik és alszunk. Nem akart enni. Hiaba hordtam elé a legfinomabb falatokat....csak állt a szoba közepén. Én pakolasztam...amikor el kezdett köhögés. Rögtön elindultam az orvoshoz...Gondoltam fáj a torka azért nem eszik.
Mire leertunk az nem volt több 5 percnél. ..már úgy kohogott, zilált, hogy rögtön jöttek megnezni. Ki akart menni a rendelőbol ..ott állt makacsul az ajtóban és láttam a könnyeket a szemében. Éreztem, hogy nagy baj van.
Még sem kellett vizsgálni rögtön észrevette a doktornő, hogy a nyakán elől egy teniszlabdanyi dudor van. Attól nem kapott levegőt. Mikor került oda? Mikor raadtam itthon a ruhát és a pórázt meg nem volt ott. Azonnal kapott enyhe nyugtatot és legzeskonnyitot. Röntgen és rettenet. A torkában daganat ...A tüdeje csupa víz és olyan foltok amik szintén lehetnek daganatok.
A most mi legyen kérdésre ravagtam, hogy elengedem. ...azonnal. Ha nem gyógyul meg, nem akarom hogy egy perccel tovább szenvedjen. Leltem mellé a földre és a kezeim között aludt el. Simogattam. ..meg köszöntem hogy az én kutyám volt és kértem menjen nyugodtan. Jövök érte es hazamegyünk. Aztán egyszer majd együtt úszunk a delfinekkel.
Ahogy élt. ..úgy halt meg. Megvart és nem tett ki annak, hogy arra gondoljak mennyit szenvedhetett volna éjjel nélkülem. . Hála a doktornonek így nem sokat. Próbálták megkonnyiteni az utolsó fél óráját.
Elment. Ott ültem vele egy darabig de már nem sírtam. Annyira szépen aludt. Békésen.
Fizettem, eljottem és most még nem tudom, hogy milyen az élet nélküle. Azt hiszem meg sokáig fogok vele beszélgetni . Rozibabat és a Maci járt örökbe fogadtam... Rozibaba velem alszik...Maci meg az ő álmát őrzi.
Már itthon van velem...
