HTML

Molly vagyok

egy beagle húdenehéz sorsa...

Friss topikok

  • csivicsuvi: Csapatnak hívják a madárfalkát, de mi csak ketten vagyunk, nem csapatban élünk. Már ott díszeleg ... (2015.05.12. 14:17) ...és megtette...
  • qwik: (2014.01.11. 13:49) na ezt azért mégsem...
  • mesélek...: sajna én nemt tudom ezeket a megosztósdikat, én csak írok...nem igen nyüzsgök itt. A facebbokon ig... (2013.12.16. 20:31) Nagyon régen...
  • Krisz tigris: Molly nem is kommentálta a vendég kutyát. Nem hagyod szóhoz jutni?????? Enged a géphez az ebet is!... (2011.04.15. 10:21) 53.

2010.02.06. 16:58 mesélek...

11.

 Kísértett a múlt, a fura szagú ház emléke.
Az úgy volt, hogy lementünk mamival vásárolni. Kiparkolt a közért előtt...én meg vártam rá, rendesen. Kicsit hideg volt az a hókupac, amire leültem...de onnan láttam rendesen az ajtót, nehogy ott felejtsen...na még sosem, de soha nem lehet tudni.
Aztán kijött egy nagy, magas emberrel...és mosolyogva közölte, hogy  Ő hazavisz minket.
Be kellett ugranom egy olyan sok kerekes izébe, ami elindult. Na akkor jutott eszembe, hogy régen, amikor kicsi, okos és szép voltam, mindig ilyennel vitt a papa abba a fura szagú házba, ahol a zöld köpenyes megszúrt. Azt nem szerettem...most meg elkapott a félelem, és úgy reszkettem, hogy mami nem győzött simogatni. Persze minden rosszban van valami jó...sőt, több jó is. Hamar hazaértünk, ahogy szaladtak a házak mellettünk és a mami egész délután hízelgett nekem. Bizony....még a tejszinhabot is lenyalhattam a macskáról...húúú, az nagyon finom volt.Sőt, még a tányérból is...és fánkot is kaptam...

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mollybaby.blog.hu/api/trackback/id/tr81734443

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.