HTML

Molly vagyok

egy beagle húdenehéz sorsa...

Friss topikok

  • csivicsuvi: Csapatnak hívják a madárfalkát, de mi csak ketten vagyunk, nem csapatban élünk. Már ott díszeleg ... (2015.05.12. 14:17) ...és megtette...
  • qwik: (2014.01.11. 13:49) na ezt azért mégsem...
  • mesélek...: sajna én nemt tudom ezeket a megosztósdikat, én csak írok...nem igen nyüzsgök itt. A facebbokon ig... (2013.12.16. 20:31) Nagyon régen...
  • Krisz tigris: Molly nem is kommentálta a vendég kutyát. Nem hagyod szóhoz jutni?????? Enged a géphez az ebet is!... (2011.04.15. 10:21) 53.

2018.10.13. 09:33 mesélek...

Drága, Egyetlen Mollykám!

Lassan kilenc hónapja, hogy elmentél. Gyorsan repül az idő, de az üresség az megmaradt.Nincsen olyan nap, amikor nem gondolnék Rád. Lépten-nyomon mindenről az eszembe jutsz, ami nem baj...mert csak néha fáj. 
Tegnap fájt...nagyon. 
Amikor vártam a buszra, megállt egy autó a rendelő udvarán és három vidám kutyus rohant az ajtóhoz...és örömmel szaladtak be. Eszembe jutott, hogy te mennyire nem szerettél odamenni. Nem szeretted sem a manikűrt, sem ha a feneked piszkálták...másért szerencsére nem igen jártunk a kötelező oltásokon kívül.
Talán, amikor utoljára bementél, akkor nem tiltakoztál. Mintha érezted volna, hogy a sok kellemetlenség helyett most ott a megnyugvás vár.
Talán ezért tudok én is úgy odanézni, hogy csak ritkán facsarodik a szívem...de tegnap igen. Nagyon.
Alig tudtam a könnyeimet visszanyelni. Talán nem is sikerült.
A szombat nekem még mindig gyásznap. Gyerttyát gyújtok és beszélgetek veled. Többet, mint a hét közben. Akkor viszont még mindig elköszönök és megsimogatlak.

Ma a temetőn mentem keresztül. Ez is ritka útvonal, mióta nem vagy...veled annyit jártunk arra. Szeretted a sok szagot, boldogan sétáltál és szaglásztál. Addig én beszélgettem az Angyalokkal, kértem őket, hogy sokáig tartsanak meg nekem...és meg is tették a dolgukat. Több mindent kértem még, Te tudod, hogy miket.
Ma reggel eszembe jutott az új... munkahelyem is egy kérés volt. Menekülni az éjszakából, amit miattad vállaltam és békésebb, nyugodtabb vizekre evezni.
Most eszembe jutott egy kép...ahogy böködöd a nedves orrocskáddal őket, hogy ne felejtsék el, mit kért a mami.
Elérted amit akarsz, most is. Drága Csillagom, kicsi babykám...Annyira hálás vagyok, hogy a mamid lehettem és Te az én társam voltál.

Hálás vagyok a közel 13 évig, amíg veled lehettem...Hálás vagyok, hogy szépen, békésen mentél el. Már nem tudom, hogy mit adhatnék neked, hiszen mindent igyekeztem megadni.
Remélem, hogy boldogan szaladgálsz már Bobbyval, Roxyval és  hogy bevettek Titeket a nagy falkába. Nem mondom, hogy együtt kergetitek a nyulakat...hiszen Te még az állatokat sem bántottad. Arany jó szíved volt, amibe mindenki belefért. Sajnálom, hogy pont ez a szív vett el tőlem.
Az utolsó előtti, amit megtehetek érted, hogy a bőrömön fogom hordani a neved és utolsóként együtt megyünk a delfinekhez...majd. Megígértem. 

Szólj hozzá!

http://beagle-club.hu/

2018.01.23. 02:33 mesélek...

utolsó bejegyzés...

Rettenetes ürességet érzek. Minden gondolatom az övé, de nem kínzó és nem fájdalmas gondolatok ezek. Úgy érzem, hogy csodálatos éveket töltöttünk együtt...mindig kényeztettem, mindent alárendeltem neki...ő volt a legfontosabb...sokszor még a gyerekeimnél is...mert ők ezt megértették.

Nem tudom, hogy mit kezdek a rengeteg szabadidőmmel, hogy fognak a napjaim alakulni...az biztos, hogy remegő térdekkel mentem vásárolni...annyira furcsa volt, hogy nincs mellettem. A boltból kinéztem és kerestem, hogy ott ül-e.

Még nagyon sok ember meg fogja kérdezni, hogy hol van...sokan talán meg sem ismernek majd nélküle. El kell fogadnom

A tudat, hogy ott van velem, nem valami hideg földben...beszélhetek vele, megsimogathatom...sokat segít. Egyszer meg majd együtt úszunk a delfinekkel...megígértem neki, minta az, hogy nem hagyom szenvedni egy perccel sem tovább, mint kell.

Örökké hálás leszek neki, hogy megvárt, hogy nem nélkülem halt meg rettenetes kínok között, hanem megadta a sors és Ő, hogy mellette legyek és segíthessek neki.

Nem lesz több kutyám...mert lakásba nem való és nekem Ő volt a KUTYA. Majd szeretgetem a többi kutyust, talán sétálni is elviszem őket.

Rendbe teszem a lakást, hogy ne a kis rombológépre kelljen emlékeznem. A benti gépemen fent marad a kedvenc képem róla...nem fáj ránézni.

Valami isteni csoda folytán elfogadtam az elfogadhatatlant...bár készültem rá egy ideje...és ezért is gondolom, hogy béke lehet a szívembe. Az utolsó hónapban elvittem őt a kedvenc helyeire, kényeztettem a pociját...bár nagyon reméltem, hogy van még időnk együtt...

Most ott van Macival, arra járok, megsimogatom, megbeszélem vele a dolgaimat...és hagyom, hogy a fájdalom szép lassan elmúljon. Ha elengedtem, akkor nem nyavalyoghatok, ha felfogtam, hogy így jobb neki, akkor nem lehet visszakozni.

Aludj békében kicsiMolly, drága kisÉletke, mami legbutább okos kutyája...szerelmetes gyönyörűségem. Nekem mindig Mollybaba maradsz...nem öregedtél meg és nem hagytál itt. Futkoss a szívárványhídnál Bobbyval és Macival és a többi kis cimbiddel, akiket olyan sokáig kerestél még.

Én meg élem az életem és elfogadom az ajándékodat, hogy most már én lehetek fontos magamnak. Tündéri nagylelkű és alkalmazkodó társam voltál...halálodban is adsz.

 

Anikó Godó: összetört.

Tegnap, 13:20

Köszönöm szépen az egyutterzeseteket! Tudom, hogy őszinte. ...mert Mollykat mindenki szerette. Őt nem lehetett nem szeretni. Kedves hűséges barátságos és végtelenül alkalmazkodó volt. Én voltam a mindene és ő is nekem. Most már egy ideje szedte a szivgyogyszert és néha fáradtnak tűnt. ..de péntek este semmi baja nem volt. Setaltunk, megkapta a nasikat és lefekudt, elaludt. En szokás szerint megsimogatam, megpuszilgattam . Elmondtam neki, hogy szeretem...sietek haza...várjon még és együtt leszünk holnap ...kettőt itthon alszok vele.

Reggel hazajottem. ..jött elem...de nem ugrált és nem reklamalt. Szokatlanul nyugodt volt. Elmentunk sétálni, de lassú volt, fáradtnak tűnt. Mentem vele haza , hogy majd eszik és alszunk. Nem akart enni. Hiaba hordtam elé a legfinomabb falatokat....csak állt a szoba közepén. Én pakolasztam...amikor el kezdett köhögés. Rögtön elindultam az orvoshoz...Gondoltam fáj a torka azért nem eszik.

Mire leertunk az nem volt több 5 percnél. ..már úgy kohogott, zilált, hogy rögtön jöttek megnezni. Ki akart menni a rendelőbol ..ott állt makacsul az ajtóban és láttam a könnyeket a szemében. Éreztem, hogy nagy baj van.

Még sem kellett vizsgálni rögtön észrevette a doktornő, hogy a nyakán elől egy teniszlabdanyi dudor van. Attól nem kapott levegőt. Mikor került oda? Mikor raadtam itthon a ruhát és a pórázt meg nem volt ott. Azonnal kapott enyhe nyugtatot és legzeskonnyitot. Röntgen és rettenet. A torkában daganat ...A tüdeje csupa víz és olyan foltok amik szintén lehetnek daganatok.

A most mi legyen kérdésre ravagtam, hogy elengedem. ...azonnal. Ha nem gyógyul meg, nem akarom hogy egy perccel tovább szenvedjen. Leltem mellé a földre és a kezeim között aludt el. Simogattam. ..meg köszöntem hogy az én kutyám volt és kértem menjen nyugodtan. Jövök érte es hazamegyünk. Aztán egyszer majd együtt úszunk a delfinekkel.

Ahogy élt. ..úgy halt meg. Megvart és nem tett ki annak, hogy arra gondoljak mennyit szenvedhetett volna éjjel nélkülem. . Hála a doktornonek így nem sokat. Próbálták megkonnyiteni az utolsó fél óráját.

Elment. Ott ültem vele egy darabig de már nem sírtam. Annyira szépen aludt. Békésen.

Fizettem, eljottem és most még nem tudom, hogy milyen az élet nélküle. Azt hiszem meg sokáig fogok vele beszélgetni . Rozibabat és a Maci járt örökbe fogadtam... Rozibaba velem alszik...Maci meg az ő álmát őrzi.

Már itthon van velem...

Szólj hozzá!

2018.01.09. 02:54 mesélek...

Bajok vannak velem...

mármint maminak...én jól elvagyok.
Öregszem, szeszélyeskedek, bepisilek, összetrutyizom magam...de ketyeg a kis szívem és mami boldog.
A kaja. Egyik nap imádom a csirkemell csontot nyersen és a pipinyakat, másnap már nem kellett. Nem volt egyszerű elmagyaráznom.

Először is eldugtam az ágy alá. Mami figyelmetlen volt és nem találta meg rögtön, mert azzal volt elfoglalva, hogy miért állok a tányérom mellett és miért bökdösöm. Aztán kiraktam a szoba közepére, hogy kapjon észbe. Szegény, elszontyolodott, de mivel ő az én okos mamim, kitalálta, hogy megfőzi. Na úgy lecsúszott...jó sok és boldogan durmoltam mellette. Úgy döntöttem, hogy maradjunk ennél a rendszernél, ha már megtanulta a rendet. Ha főz mellé rizs is, az duplán jó, mert finom és még órák múlva is lehet belőle maradékot találni a tányér körül.
Mamától kaptam egy hatalmas csontot...na az még az ágy alatt dekkol...hátha jó lesz ínséges időkre.
Azt hiszi, hogy nem veszem észre a kajába rejtett gyógyszereket...én meg hagyom, legyen boldog.

A másik bűnöm, hogy bepisilek...sajnálom, így sikerül, Hogy miért a paplanomra? ...mert az jól beszívja.Kimosni meg ugyanannyi, mint a törölközőt.

Sétánál is zsörtölődik...mert topogok egy helyben és szaglászok...de hát annyi mindent nem láttam még a világból...de azért nem panaszkodom. Átmentem én a nagy vízen is hajóval...igaz elbújtunk, mert mami nem maradhatott volna bent velem, de ő SOHA nem hagy magamra. Rohangáltam hatalmas parkokban és szuper erdőben is jártam. Viszont ma is érkeznek pisemeseim...amiket el kell olvasnom. Aztán, hogy behozzam a lemaradást, röptében végzem el a kis- és nagydolgomat is. Persze ez sem tetszik...de nehéz a kedvére tennem.
Szóval elvagyok. Elpakoltuk a fenyőt és várjuk a nyuszit.

Előtte még elkísérjük Roxit a szívdokihoz és ha már ott vagyunk, talán én is hagyom magam...persze ha adnak megint finom jutit.

Szólj hozzá!

2017.12.27. 09:09 mesélek...

itt volt a Karácsony.

Ezt onnan tudom, hogy s mami mondta. Ő meg nem csap be soha. Meg onnan, hogy feöltöztette az összecsukhatós fenyőt. Az jó...mert mehettem ki érte a pincébe és lehetett szaglászni.

20171225_134157.jpgAztán voltunk fent a mamáéknál és jött Dani is. Szeretem. Ő is engem, mégis a Micikét veszi fel az ölébe.:(
A Papa viszont velem foglalkozott. Dani azért lefényképezett mindek a mamival és megállapította, hogy szépek vagyunk. 
Szerintem is.

20171224_100836.jpg

20171224_111756.jpg

20171224_103543.jpg

Mama főzött halas levest, mami meg kiszedegette belőle nekem a szálkákat. Sütit is kaptam, de csak kicsit.
A legjobb az volt, hogy mami sokat aludt velem itthon, nem ment dolgozni. Meg volt a dolgozó nélküle is. Sokat sétáltunk. Meg akartam keresni a csontikámat, de a fű közepén találtam meg kipakolva. Valamelyik cimbi kiásta, de nem ette meg. Nekem sem kellett...valaki összekoszolta. Csupa sár volt.
Mami megint értetlen. Nem érti, hogy miért eszek az ágyamban...pedig egyszerű...tőle tanultam.

20171224_081528.jpg

Különben is, én is megengedtem neki, hogy bohócot csináljon előlem. Mert akkor olyan nagyon puszilgat és nevet és hát legyen boldog....arról nem is beszélve, hogy szép  lettem.20171224_102715.jpgMint egy Lady...úgy bizony. 
Az ünnep fénypontja az volt, hogy jott hozzám a póttesóm, Niki Angliából. Hozta magával a fura szemű, mosolygós koreai barátját...aki nagyon szeretett engem. Simogatott és valami érthetetlen  nyelven hadovált...Mami meg úgy örült!!! Jól bezsúfolódtunk a kicsi lakásba, mert jöttek Niki anyujék is...de mégis jó volt. Annyi szeretet fér el a földszintkébe!...és még Mollykának is jutott hely.
Ja...azt nem mondtam, kaptam ajándékot is...de hol van az már: Megettem. Finom volt.

 

Szólj hozzá!

2017.12.17. 22:36 mesélek...

el kezdtem öregedni...

mondta a mami, ezért el is kezdtem gondoskodni öreg napjaimról. A mai délutáni sétára el akartam vinni egy nyami csirkemell csontot. Mami nekiállt velem vitatkozni az ajtóban, na de beagleből vagyok, vagy mi...Morogtam és fogtam nagyon erősen. Mami visszaparancsolt a tányéromhoz, hogy akkor tegyem le oda. Nem értette, hogy nem vele van bajom, hanem kigondoltam valamit. Aztán egyszer csak rájött.

Mondta is, hogy jó, vigyük a kápolnakertbe, de óvatosan, nehogy úgy járjak, mint Fruzsi, akit megtámadtak egy csontért. Én bízom mamiban...szóval mehetünk. A képeken figyelmetekbe ajánlom az előszoba falat és ajtót...az is az én munkám. Rendes a mami, hívott festőket, de azt nem engedte kijavítani, mert azon még dolgozom.

20171217_145149.jpg20171217_145201.jpgEljutottunk a kedvenc helyemig és ott elengedett mami. Miközben őrt állt én eldugtam egy menő helyre a kajcsit a kerítés mellé. Jól betakargattam levelekkel...király lett.

20171217_150122.jpg

Nagyon ügyes Molly vagyok, tudok gondoskodni magamról. Nem mintha nem kapnék enni. Kapok...sőt nagyon fincsiket. Reggelire rizst husikával, délután meg csirkemell csontot, akármennyit...csak ne kakiljam tele a lakást éjjel, mert puffogtak a szomszédok. Pedig mami reggel rögtön eltakarítja a nyomokat....de ezzel az új kajarendszerrel kicsit jobb a helyzet. A kemény bogyók nem büdösek és nem tudom őket szétkenni reggelre... pedig igyekszem. Este meg jól elvisz még ebben a hidegben is egy fél órát sétálni.
A szívecskémre a gyógyszert is áttette reggelre, hogy ne éjjel pisiljek sokat, tudjak aludni...na meg szárazabbak legyenek reggelre a pelenkák. ezt ugyan nem értem, úgyis ki kell mosni...nem mindegy, hogy mennyi van benne??
Ma észrevette mami, hogy nem én húzom felfelé a Mamáékhoz, hanem Ő, mert lassú vagyok. Nanááá, dolgom van. Meg kell mindent szagolnom minden irányból...nem kerülheti el a figyelmemet semmi. Eleget komolytalankodtam fiatal koromban...na meg addig pihenhet mami is egy kicsit.:)

Voltak nálunk festők is. Az előszoba falat javították ki, azt lehet, azon nem én dolgoztam. Felülről jött a víz még 2 éve, de azóta senki sem akart jönni kijavítani, mert ez ugye nem nagy munka. Most viszont annyira megkedvelt engem az egyik festő, hogy sokat vissza akart jönni hozzánk és elvállalta...szép és csajos lett. Vigyázunk rá...20171216_165626.jpgMegjött a hideg is...mindig kabátban kell kimenni. nem bánom, ha mami mondja, hogy kabát, megyek sorbaállni...úgy szeret örömködni...20171202_094316.jpg

Szólj hozzá!

2017.11.23. 22:26 mesélek...

Képzeljétek...

van egy udvarlóm...de mami nem örült neki. Az utcán szoktunk talizni, de mami szerint nem szabadna csavarognia. Jóképű beaglefiú...rendes, ápolt. Én sem örülök annyira, nem szeretem, ha a fenekemet szaglásszák. Ha valaki tolakodó, gyorsan leülök...na most mi van kishaver?...de ő nem olyan. Körbejár és cirkál tovább. Mami ideges, mert szerinte nem szabadna kint kószálnia. Nem is értem,...nem hiányzik a mamija?

23658862_1987188047976382_2670560761492591355_n.jpg
Szóval ma is találkoztunk vele, ott lődörgött a nemszeretem rendelő mellett. Mami mondta neki, hogy vásárlásból visszafelé legyen itt és bevisszük. Naná, hogy elment...van esze. A kék köpenyesek, még ha néha rózsaszín is a ruhájuk...bántanak. Én tudom. Mindig piszkálják a fenekemet és levágják a körmömet. Azt nem szeretem. Megfognak, korlátozzák a szabadságomat. Az nem sportszerű...
Mire visszaértünk el is ment. Jött egy néni és azt mondta, hogy látta egy kislánnyal és egy olyan fehér kutyának álcázott gombóccal a lakótelepen. Mami szomorú lett...de aztán mosolygott a szeme , mert észrevette, hogy a rendelőből jön ki a kislány a gombóccal. Na itt kezdődött Mollyka kálváriája. Persze, hogy becibált. Azt mondta, csak megkérdezzük a pasit. 
Mondták neki, hogy van chipje és gazdija...csak csavargós. Egy kennelben várja a gazdiját...ma is, meg tegnap is. 
Szegény családja milyen szomorú lehet...mami viszont örült. Az jó!
Örömében kitalált nekem egy manikűrt. Feltettek az asztalra, de úgy remegtem, hogy kinevetett...aztán persze próbált megvigasztalni...de Mollyka nem felejt! Mentségére legyen mondva a fenekemről elterelte a szót. Iratott nekem gyógyszert a szívecskémre és meg is mért. Volt öröm...bevált a pipihusi-csont diéta. Fogytam egy kilót. Nem is csoda, hogy jönnek utánam a fiúk!
Maminak büntiből ki kellett nyitni a pénztárcáját...hehe.

Tegnap voltam Mamánál. Kaptam tőle is csontot, husikásat, de olyan rágódósat. Azt hazavittem. Mindenki ki akarta nézni a számból és nevettek. Akkor sem adom. Nem vagyok én holló, hogy kimosoyogják a számból. Hazavittem és remekül elrágódtam rajta délután.

20171122_114718.jpg

 

Aztán jöhetett a jól megérdemelt pihenés.

20171111_085734.jpg

20171111_085929.jpg

20171122_073237.jpg

20171122_073248.jpg

Most örömnapok jönnek. Mami otthon lesz velem pár napot. Nem hagyja ott éjjel Mollykát. Nem kell sírnom, bepisilnem és egyéb szörnyűségeket elkövetnem. Mami azt mondja, hogy lepisiltem Rozibabát...tagadom!
Lehet, hogy ő pisilte le a takarómat is.
Mami majd megint mindent alaposan átfertőtlenít és morog, hogy még jó, hogy nem tisztaságmániás...naja. Szeretem!

Szólj hozzá!

2017.10.26. 01:07 mesélek...

Bejött, amitől féltem.

A kispocokkal együtt eltűnt a cicakaja is a lakótelepről. A többi macsek is elköltözött valamerre. Kispocok anyukája meghalt, azt mondta mami és vizes lett a szeme. Olyan sírós lett mostanában. Mindig elmondja, hogy én ne menjek. Este percekig simogat, puszilgat és megígérteti velem, hogy várjam meg...siet. Hova mennék ebben a hidegben?
Kispocok apukájával szoktam találkozni...cimbi, de nem hagy nekem kaját. Irigy.

20171017_140625.jpg
Újra felfedeztem a jó meleg ágyat, már nem olyan jó a hideg parkettán aludni. Ráadásul állandóan büdös fertőtlenítő szaga van, mert valaki összepisili. Mami szerint én...de úgyis letagadom. Csak azért mondja, hogy le tudjon szidni reggel, amíg én is magyarázom neki, hogy itt hagyott és mennyit vártam rá. Ki figyel olyankor arra, hova pisil? Különben is van új mosógép...
Sokat sétálunk megint, egyre jobb a lábam. Azok a kis izék a kajcsimban használnak. Mami mondta, hogy vesz ő is magának. Adok én neki...de neki humán kell. Azt nem tudom, hogy mi, de biztos, ha Ő mondja, mert Ő okos.
Már arra is rájött, hogy délelőtt amikor a legszebb álmából felébresztem, akkor éhes vagyok és nem sétára vágyom.Hogy ne lennék éhes, alig 2 órája adott pipimellcsontot. Na azon aztán nem sok husi van...de egy ideig elvagyok vele. Aztán kapok egy kicsit az ő ebédjéből és alszunk tovább. Délután meg jót sétálunk. Rengeteget szaglászok...addig is pihenek. Jól kiszúrok a lábaimmal. Hiába mondom nekik, hogy ne remegjenek, mert mami szomorú...nem fogadnak szót.
Nagyon jó a kápolnakertben, bár már mami álldogál, hideg van a fűbe leülni...de én jókat bujkálok a bokrok között.

20170928_142827.jpg

20171015_152304.jpg

20170928_142809.jpg

Most már Mamáéknál is egyre többször felmegyek a lakásba, fázik a fenekem. Ha bemegyek a lyukba, azért meg mami mérges, mert úgy jövök ki, mint egy kismalac. Na és? Na jó...fürdeni már nem jó ebben az időben, nehezen szárad meg a bundikám...sőt lassan majd a kabátot is fel kell vennem. Ha rámjön...na jó, csak kicsit feszül. Veszélyben az uzsonnám. 
Diót már csak pucolva kapok, félti a mami a mosógépet...valahogy mindig tett bele dióhéjat. Most ő megtöri nekem a konyhában és nem kell vele kűzdenem. Nem annyira egyszerű eldugni azt a fene sok héjat, hogy mami ne találja meg...

Szólj hozzá!

2017.09.25. 22:37 mesélek...

Régen írtam...

Én mondtam a maminak, de ő lusta, pedig én diktálnám.
Voltunk szabin. Az jó...sokat sétálunk ilyenkor. Csak úgy, össze-vissza. Most már jó, a maminak, mert lehet diót szedni. Az nekem is jó, mert szeretem. Igaz, a lakásban nem kaphatok, mert eldugdosom a ruháját és már többször eldugította a mosógépet ami kiesett a takarómból. Naja...ki kellene rázni. :(
A mosógép amúgy meghalt...na nem kell rámfogni. Mami örült, mert ő ilyen, hogy végre vehet egy akkorát, amiben lehet a nagy takarókat is mosni, meg az ágynak használt paplanomat...amibe valaki szinte minden éjjel bepisil. Nagyon gáz volt, mert nappal mosásban volt és száradt, szóval legalább volt okom mamihoz bújni a nagy ágyon.
Aztán egyik nap és másnap is nagyon rossz dolog történt. Arra ébredtem a mami mellett, hogy vizes a lepedő. 
Felkeltem, futkostam, kerestem az okát és akkor rájöttem, hogy én pisiltem be. Gyorsan el akartam tüntetni a nyomokat...de addigra már mami is felébredt és...nem volt mérges. Inkább szomorú lett, hogy nem baj drágám...öregszel, látom. Azt nem tudom, hogy mi, de ha szabad miatta rosszalkodni, akkor nem lehet olyan nagy baj..Rendelt gyorsan még gumilepedőt...de nem ám olyan zizegőset, az ágyamra is és visszaszívta a rossz kutyázást, amit reggel szokott mondani.
A téren, ahova járok cicakaját enni, lakott egy kiscica...mamin kitört az állatvédelem és keresett neki gazdit...féltette a közelgő téltől. Kicsit kiszúrt velem, mert a kiscica mindig kapott sok kaját és hagyott is belőle. Nem baj, mami most boldog, hogy nem hal meg a kispocok...és ettől én is boldog vagyok. Azok a csontok meg csak nem tűnnek el, maradt ott még macska elég.

A cica mentés előtt...

20170911_180429.jpg

A cica mentés után...amúgy mami kolléganőjénél lakik...szóval hallunk még felőle

21641644_10211527684280651_62069836_n.jpgEgy hétig volt idimamija, jól kikupálódott az alatt. Beteg volt és férges, bolhás...de meggyógyították.

A bolhákat nem szeretem. Nekem is volt, amikor a házban laktunk és az a buta süni nekem adta őket. Mami mondta, hogy ne piszkáljam, de olyan mókás volt, ahogy összegömbölyödött a bokorban. A bolha nem mókás. Csíp. Mollyka meg allergiás a bolhacsípésre. Azt mondják ez ciki. Lehet, de a nagyobb baj, hogy viszket. Viszont mióta eljöttünk a házból 5 éve, azóta nem bolháztam. Még jó, hogy a kisvakarcs nem ruházott át rám egy párat...de hát végül is nem bújtunk össze. Félt. Tőlem! ...aki a mami szerint a vadászkutyák szégyene vagyok mert nagy állatvédőként még a macskákat is átkísérem az úttesten....de hát Morci személyében jó tanítómesterem volt.
Voltunk Fruzsinál is látogatóban. Beengedett a lakásukba, jót szaglásztam. Azóta szegényt megharapta egy gonosz nagykutya...de most már gyógyul. Sajnálom ám, rossz lehet neki antennás kutya lenni és még fáj is. Jobbulást Fruzsi!

itt az új sáljában szépeleg, amit mi vittünk neki ajándékba.

21761443_1659851924046734_527152786240676337_n.jpgItt meg az antennájával:

22016583_1667809609917632_1661065580_n.jpg

Holnaptól megint szabin leszünk...remélem sokat csavargunk. Majd megmondom a lábamnak, hogy ne remegjen és a maminak meg azt, hogy nem kell engem féltenie...dolgozik a szívem rendesen...hiszen őt is annyira szereti...

Szólj hozzá!

2017.08.16. 23:30 mesélek...

Mami becsapott...

Elindultunk a másik oldalra sétálni. Ott már régen nem voltunk, mert meleg volt és fájós a lábam. Azt hittem sétálunk egy nagyot. Aztán meglepődtem, mert irányt váltott és elvitt a kék köpenyesekhez. Ők is be akartak csapni, mert csak a nadrágjuk volt kék...de engem nem lehet átverni.
Mami kinevetett, hogy gyáva vagyok, mert remegett az összes lábam. Hát persze, féltem, hogy mennyi pénzt fogunk ott hagyni. Sokat, pedig még az asztalra sem kellett felrakni Mollykát. Belecsípett a nyakamba a dokinéni és már mehettünk is fizetni. Ott már mami lába remegett. Ez van. Most viszont megint veszetlen leszek egy évig.
Angliában jó volt, ott nem kellett ilyen izét kapnom, mert senki nem veszett. (de...mami súg, azok igen, akik kitalálták a Brexit-et.) mami tudja. Ő okos.

Továbbra is sokat járunk a parkba. Terápiás kutya lettem. Van egy új kutya, Suba...akinek műtötték a lábát, de három lábon is olyan, mint a cunami. Az a dolgom, hogy egy kicsit megneveljem, szocializéljem. Nem könnyű, mert mindenkire rákiabál, hogy játszanak vele, mire ők visszakiabálnak és annyi a játéknak. Engem már nem piszkál és néha átragad rá a nyugalmam...mondja a gazdija. Reménykedik. Szerintem majd az iskolában megnevelik...de addig megengedem, hogy körülöttem lófráljon, ha nem csipked.20170814_191437.jpg

Amikor leáll, vagy ha csak ketten megyünk mamival, nagyon jókat pihenek a fűben.

 

20170810_151308.jpg

20170811_152025.jpg

20170811_152036.jpg

20170811_152124.jpgVan egy vadiúj cica a lakótelepen. Az nem jó, mert megeszi a többiekkel együtt a kirakott kaját. Mami szerint nekik rakják ki, de ők nem is tudnak ekkora csontokat megenni, szóval segítek nekik. Amúgy aranyos, csak virágnak képzeli magát, ha nem éppen a fa tetejéről néz le rám.

20170816_182318.jpgAzt nem tudom, hogy meséltem-e , de a fejünk fölé is költözött egy cica. Esténként kidugja a fejét az erkényről és kukkolja, hogy megyek sétálni. Mami szerelmes belé...csak úgy gügyög felfelé. engem annyira nem érdekel...de azt tudom, hogy nagy rajongóm.

20170624_184613_1.jpg

Szólj hozzá!

2017.08.02. 02:09 mesélek...

meleg van...

mondtam maminak, hogy ne fűtsön ennyire, mert sok pénzt kell majd adnia érte...de nem hallgatott rám.
Mondta, hogy maradjunk inkább a hűvös lakásban, mert az sokkal jobb. Tudom én, hogy mire megy ki a játék...el akarja csalni a sétáimat...de nekem az jár. Meg a nyelvem is...lóg és hangosan lihegek. 
Otthon megy az az izé és mami rámhúzta a vizes lepedőt. Attól jobban érzem magam és mindjárt rendezkedek is...inkább ráfekszem. Olyan jól hűti a pocakomat.
20170731_182434.jpgSzeretem a padlót is, az is hűvös, amíg össze nem melegítem.
Jó hideg dinnyét is szoktunk enni. Végre megtanulta mami, hogy ha nem akarja a magokat söprögetni, akkor magozza ki. Ha nem, akkor kapirgálhatja fel őket a padlóról, miközben a Mamát emlegeti.

Szóval ha valamelyikünk felébred a melegben, bepróbálkozom egy séta ajánlattal. Elég rámenős tudok lenni, úgyhogy megyünk is. Visszük a kulacsomat és lassan elosonunk a fák alatt a kis parkig. Ott aztán szaglászhatok a bokrok alatt és fetrenghetek a fűben. Azt imádom. Mami meg leül mellém és zenét hallgat, meg úgy csinál, mintha tanulna...de én ismerem...elmélázik. Néha megvakarja a pocimat és ad inni is. Ma megittam az összes vizet, de nem baj, mert van arra kút is. Abból nem iszom, volt nekem gyerekszobám.

20170801_155513.jpg

20170801_155859.jpg

20170801_155859.jpg

20170801_155859_1.jpg

20170801_155913.jpg

20170801_160040.jpg

20170801_160059.jpg

20170801_160103.jpg


A parkban jó, csak néha vita van arról, hogy kutyák mehetnek-e be. Mami nagyon megvéd, úgyhogy én bemegyek. Azt mondták, a kutyák lepisilik a füvet...bár a gyerekek is odapisilnének inkább Szent Gellért szobra helyett...nagyon büdi lesz a lába. Én nem dobálom kővel a templomot sem és nem dobálom el a szemetet. A többi cuccost meg összeszedi mami helyettem a szép rózsaszín zacsiba és kidobja.
Amikor van kedvem játszom a hozzám hasonlóan bátor patikkal. A legjobb viszont az, amikor jönnek a gyerekek és nyaggatnak. Simogatnak, huzigálják a fülemet és rám adják újra a pórázt, hogy majd ők sétáltatnak.

20170705_153304_1.jpg

20170712_160106.jpg

20170725_151328.jpg

20170727_150602.jpg

A park még arra is jó, hogy el lehet bujtatni az otthonról hozott valamirecsakjólesz kajákat. Pogácsát, rágcsákat, ovisoktól kapott uzsimaradékot. Néha azért gondban voltam, mert elfelejtettem hova tettem.Ezért most már rábízom a cimbikre keressék meg. Nekem úgyis ad mami másikat...mert szeret.

 

Szólj hozzá!

2017.08.02. 01:45 mesélek...

Szólj hozzá!

2017.08.02. 01:45 mesélek...

bekövetkezett amitől féltem...

Itt hagyott a mami. Elment pár napra a fehérköpenyesekhez. Annyira fájt már a lába és a háta, hogy engem sem tudott a végén kivinni sétálni, Lili sétáltatott és pótMargó. cserébe nem sokára mi visszük ki Daphnet, amíg ők elutaznak.
Annyira fájt a mami lába, hogy sírt és elájult amikor éjjel kivitt pisilni. Eltörte a bordáját ...azért meg sziszegett. Szegény mami és szegény Mollyka.
Papáéknál voltam nappal, éjjel meg Dani hazavitt és otthon aludtam. Az jó volt, mert először amíg papánál voltam, nagyon megijedtem, hogy hova tűnt mami...kijátszotta a figyelmemet és elment. Pedig mindig nézni szoktam, le sem veszem róla a szemem. Papa aranyos volt, velem aludt a nappaliban és mondta, hogy jön ám a mami...csak legyek türelmes. Mamánál azért jó volt. Kint voltam a kertben. Végre befejezhettem az árnyékban a gödrömet és elkezdhettem több kisebbet. Mami örült, hogy felásom a kertet, bár ez nem vonatkozott a borsóra.
Négyet aludtam és hazajött végre mami. Végre együtt mentünk sétálni. Igaz, veszekedett, hogy ne rángassam,

20170520_151015.jpg

20170601_092619.jpg

mert megölöm! Micsoda feltételezés. Miért nyitották ki a hátát, ha fáj neki?
Nagyon jó volt újra összebújva aludni. Vigyáztam rá.

20170520_210248.jpg

20170529_200709.jpg20170320_063055.jpg

Még éjjel is. Szorosan odabújtam hozzá.Igaz nyafogott, hogy jaj a hátam, jaj a bordám...de már nem sírt. Nevetett. Visszakaptam az igazi mamit.
Utána még sokat itthon volt. Sétáltunk, mentünk Mamáékhoz, napoztunk. Én is kiraktam a pöttyeimet...szeretem ahogy melegíti a nap. Utána meg nem szerettem...mert meleg lett.
Mami elvitt sétálni. Bementem a csatornába fürdeni és ittam is. Kár volt, mert utána nagyon köhögtem és nem úsztam meg a kék köpenyeseket. Nem szeretem őket. Ráadásul azt mondták, hogy híztam.
Persze, jókat szalonnáztam Papával, mert gonosz mami még kenyeret sem ad.
Doktornéni adott gyógyszert. Attól meg a pocakom fájt. Hánytam és hasmenésem volt. Arra most szedek gyógyszert...mami meg puffog, hogy megbeszéltük, egyszerre csak egyikőnk lehet beteg.
Fürödnöm is kellett.

20170512_153348.jpg

20170512_160333.jpg

Nem is volt rossz. Mami folyatta a hátamra a vizet, tetszett. Vénségemre megjön az eszem...mondta. 12 éves lettem. Már kikövetelem a tiszteletet is a kis vakarcsoktól.
Most újra egyedül vagyok éjjel, de nem baj...reggel jön és megint az enyém lesz mami.

Szólj hozzá!

2017.08.02. 01:45 mesélek...

kezdem megszokni, hogy

mami megint itthon hagy éjjel egyedül. Ő meg nem szokja meg, hogy takarítani kell utánam. Mit gondol, mindig sikerül a pelusra pisilni? Nagy munka ám arra figyelni, meg a lakást is őriznem kell. Reggel nagyon kell figyelnem, ha valaki elmegy az ajtó előtt, nehogy ne vegyem észre mamit. Ha nem ő az, akkor meg sírnom kell...tudják csak meg, hogy nem mászkálhatnak csak úgy előttünk...becsapják Mollykát.
PótMargóék elutaztak. Mi vigyázunk Fanni cicára és Daphne kutyira. Csípem, bár mindig lemarad a sétánál. Szerintem pár nap és felveszi a tempót. Mami azt mondja, hogy rángatjuk két felé.

Még jó, hogy Fannit nem visszük. Az viszont mókás, amikor két oldalról kerüljük a villanyoszlopot és mami ott áll vele szembe és nevet kínjában. Daphne hamar elfárad, alig várja, hogy hazaérjen.
20170619_111514.jpg
Az a baj, hogy a második emeleten laknak, én már csak reggel vállalom be, hogy felmegyek értük...mert akkor van reggeli osztás...meg gyógyszer párizsiban. Persze a párizsi magában jobb. Később már a ház előtt várom őket...sokkal pihentetőbb.

img_20170619_113649_496_1.jpg20170619_111630.jpg
Fanni is kap enni, addig sem engem bámul.

img_20170619_084621_551.jpg

Fura egy szerzet, fura helyeken alszik és mamit sem szereti különösebben. Nem baj, mami szeresse csak Mollykát...na meg Daphnet. Szomorú, mert nincsenek itthon a gazdijai. Ezért sokat elvisszük. Holnap jöhet velem a kertbe Mamáékhoz, Az lesz csak a jó móka.

 img_20170618_113642_446.jpg

Jövő héten mennem kell egy másik zöldköpenyeshez. Azt mondták, hogy zörejes a szívem...nem hangzik jól, mami szomorú lett. Hát még én...megint megpiszkálnak, megszúrnak, megtapogatnak, lefognak. Nehéz a kutyasors, de ha mami utána megnyugszik...akkor hagyom magam.

Szólj hozzá!

2017.07.27. 16:01 mesélek...

vannak rajongóim...

Bizony. Az meg azt hiszem jó dolog, mert mami örül és mindjárt ki is akarja sajátítani a naplómat. Azt mondja azért, mert pár évig nem írtam. Persze, mert nem volt ceruzám:)
Egyszer nekiült, hogy megírja, hogy kerültem hozzájuk. Tegyük ide be, nem bánom, mert arra már én nem is emlékszem. Nekem az életem itt kezdődött...Akkor amikor a veszekedős hazahozott...
Mami meg állandóan irkál, meg a tesók is. Gabi akkor írt, amikor Japánba volt, és először Angliában. Mami nagy becsben tartja a naplóit...de nekem elolvasta. Naná...ki volt vele akkor is? Ki vígasztalta, hogy ne legyen szomorú amikor a elvitte őt a cseresznyefa virágos repülő?
Aztán hazajött, de megint világgá ment. Angliába. Oda mi is elmentünk...nagyon szerettem. Gabi ott van még mindig, de a fura nyelvű filmek helyett szoktuk őt a tévében nézni.
Dani is ír naplót, de az olyan  szuper titkos, hogy igazi füzetbe írja. Mami sem olvashatja. Nem baj, sok mindent elmesél azért nekünk, meg őt is nézhetjük a tévében, amikor vegánkodik, meg edz.

jöjjön mami irkálmánya...olvassátok elnézően...nem én írtam...de azért nem olyan rossz. Mondtam neki, hogy olyan furán van vége...de azt mondta, hogy a többit én írtam meg sokkal jobban. Igaza van!

Meséltem, hogy Molly hogyan került hozzám?
Amikorra eldöntöttem, hogy beagle kutyust szeretnék, már pont nem volt sehol szabad kutyus. Akkoriban még nem volt ennyire divatos, és mégis elkeltek már a mamijuk hasában. Eléggé elkeseredtem és akkor exem kezébe vette az irányítást. Rengeteg tenyésztővel felvette a kapcsolatot, mire az egyik férje közölte, hogy az asszony most vitt fel kettőt Szigethalomra (asszem) a telepre. Hogy milyen telep az csak ott derült ki, amikor exem meglátta a 
kamiont, ami Olaszországba vitte kutyusokat. Csupa babakutyát. Rettenetes körülmények közé voltak bezsúfolva. Sikerült találnia olyan embert, aki azért szereti az állatokat és segített neki megkeresni a hölgyet a kutyusokkal. Kifizette, elhozta, a kabátjában kicsempészte a telepről. 
Be sem hozta a lakásba, egyből az állatorvoshoz vittük, aki azt mondta, hogy szerinte még 5 hetes sincs...és ki az ki elszakította a mamájától, hogy tehettünk ilyet. Aztán meséltünk és végül is mi lettünk az életmentők. Szerencsénk volt, mert egészséges, szép kiskutyát kaptunk, aki viszont nem élte volna túl az utat...:((
Én akkoriban nem voltam jó passzban, kezdődtek a problémák otthon is, kezdtem magamba zárkózni. Molly lett az, aki miatt kimentem az udvarra, aztán az utcára, aki miatt mosolyogtam, aki miatt cinkosul összekacsintottunk a gyerekekkel, ha szétrágta exem papucsát. Délután együtt aludtunk a kanapén, kiválóan lehetett aludni a horkolásától...Életének első nyolc hónapjában együtt voltunk éjjel-nappal. Nem véletlen, hogy ennyire összenőttünk.
Kutyabébi tápszert kapott, és hozattam neki kecsketejet literszámra. Azt nagyon szerette.
Eleinte komoly afférja volt a cicával, aki először fogta a fogkeféjét és átkötözött Anyuékhoz, utána úgy döntött, hogy felveszi a kesztyűt, de csak képletesen...Jobb lett volna, ha igazán, mert akkor nem kell Mollyt elvinnem a dokihoz egy másfél centis karmolással a szemén.:)) Aztán persze ezen is túl lettünk és tisztázódott, hogy ki az úr a háznál. Innentől kezdve béke lett. Elég volt, ha Morci tett két lépést Molly felé...és ő vissza is vonult. Talált magának más játszótársat.
Az első nagy kedvenc a wc kefe lett. Először félve nézegette, sőt el is dugta a kanapé alá, hogy ne is lássa, ült a kanapé előtt, és ugatta. Aztán kivitte a kertbe és eldugta a bokor alá. Másnap azért nem bírt a kíváncsiságával és előszedte...majd rájött, hogy jó a fogának, ha rágcsálja...További két wc kefe tűnt még el, persze azokat már Ő kapta...valamelyik még mindig kint dekkol a kertben. 
Cipőt, bútort nem igen bántott, kivéve exem papucsát, de abban volt egy jó adag célzatosság is. Rágni nem rágta a cipőket, csak ellopkodta és imádta, ha rohanok utána visítva a kertben, hogy visszaszerezzem. A gödör ásás is jó játéknak tűnt, addig amíg exem itthon lakott és mérges volt rá, mert ahogy elköltözött...a földtúrás abba maradt.
Molly kint-benti kutya lett...Májustól januárig itthon voltam vele. A szobatisztasággal nem volt gond. Először rissz-rossz pólókat raktam le a nappaliban, ott végezte el a dolgát, aztán a pólók egyre közelebb kerültek az ajtóhoz. A nappali ajtaja általában nyitva volt, hamar rájött, hogy kint a fűben sokkal izgalmasabb. Pár hét alatt túl lettünk a nehezén.
Decemberben tüzelni kezdett a kisasszony. Addigra eldöntöttük, hogy több okból sem szeretnénk pároztatni, nem akartuk, hogy kiskutyái legyenek. Belegondoltunk, hogy lesz 4-5 kis Molly...és nekünk a szívünk szakadna meg, ha oda kellene adni, vagy esetleg "vérdíjat" kérni érte...és ki tudja, hogy hova, kikhez kerülnek.Hallottunk már rossz gazdákról.Az állatorvos is lebeszélt minket és azt ajánlotta, hogy a későbbi egészsége érdekében szabaduljunk meg minden női szaporító szervétől. Nagyon vacakul éreztem magam,  a műtét után. Akkora lelkiismeret furdalásom volt, mint egy ház. Amikor mentem érte, akkor viszont egy nála fél évvel idősebb beagle vergődött élet és halál között a műtőben, méhgyulladás miatt. Akkor örültem, hogy ez vele már tuti nem fordulhat elő. Otthon persze azt sem tudtam, hogy szeretgessem, óvjam. Kapott egy pólót, érdekes megoldással. A dolga elvégzésében nem zavarta, de szorosan eltakarta hasán a sebet, nem tudta bántani a varratokat. Csini is volt...és megúsztuk azt az idióta gallért.
Morcival akkor kerültek közelebb egymáshoz, amikor a cica körbeszaglászta a sebét és ahhoz szorosan hozzábújva aludt. Mollyval, békésen. Napközben teljesen összenőttek. A műtét utáni első két éjszaka leköltöztem mellé a földre egy szivacsra, hogy halljam minden rezdülését...:)) Aggódtam.
Aztán ezen is túl lettünk és én végre találtam munkát is. Jött a következő probléma. Mit csináljunk egy kis kutyával, aki megszokta hogy a hidegben is bent akik, csak kis időt tölt a kertben. A megoldást a szüleim jelentették. "Beírattuk " hozzájuk bébikét óvodába. Ez azt jelentette, hogy én reggel meló előtt átvittem hozzájuk a kutyát, a gyerkőcök meg úgyis odamentek ebédelni és utána együtt hazajöttek. 
Persze következő télre megerősödött és már szépen el volt kint. Azóta is ha dolgozunk, ő a házőrző. Ha hazajövünk, akkor viszont átmegy kanapéőrzőbe. 
Persze van saját kis kék kutyakanapéja. Exem saját kezű munkája. Komoly, kárpitozott darab...de az a muszáj kategória. Miután szépen megcsinálta, el is várta, hogy a kutya ott aludjon. Nem egyezett a véleményük. Tehát ahogy meghallotta Molly, hogy gazdi beáll az autóval a kapun belülre, már bárhol is volt , rohant a helyére.Vigyáz ülésben várta, ahogy belép az ajtón. Ezt a szokását most, négy év távlatából is megtartotta. Szerintem ez nem túl hízelgő exemre nézve.:))...nekem mindig elszorul tőle a torkom.
Sétálni nagyon szeret, de vadászkutya révén nem egyszerű dolog vele nekiindulni. Egy idő után rájött, hogy ha "szép " ruhát veszek fel, akkor esélye sincs sétára, mert dolgozni megyek, vagy valahová nélküle. Ha azt látja a készülődésnél a kezemben, akkor szomorú szemmel megy vissza aludni. Viszont ha "játszóruha" van nálam, akkor agybajt lehet kapni az ugrálásától. Szorosan a nyomomban jön, nem tágít, nehogy itthon felejtsem. Ha elindulunk, akkor a teraszon rögtön felugrik a székére, hogy ne kellejen a maminak nagyot hajolni, amíg a pórázt rárakom.Aztán indulás. Kint sem átlagos a séta persze, vagy loholunk valami vagy valaki után...vagy kiolvasunk minden fűszálat.
Vannak útvonalak, amik felé vonszolnom kell...pld. az állatorvosi rendelő felé...de sajna a posta is arra esik.:))
A közért előtt ha kikötöm, szépen és nyugiban megvár, a szemét le sem veszi az ajtóról...nehogy ott felejtsem. Eleinte féltem, hogy valaki elviszi, de aztán úgy gondoltam, hogy úgyis visszahozná másnap, ha rájön, hogy mennyit eszik...na és persze a pénztáros kislányok is figyelnek rá. Az emberek ismerik...szeretik...mindig leesik egy kis kaja, simogatás. Aztán hazafelé ugyanez pepitában három szatyorral. A séta egyébként nem egy lelki trauma, nem verekszik, nem veszekszik más kutyákkal, mindenkivel jól kijön. Nem áll le vitatkozni a kerítéseken belül idióta módon ugató és acsarkodó kutyákkal, felemelt farokkal, égnek álló fehér bojtocskával büszkén elvonul előttük. Oda sem néz. Tisztában van vele, hogy ő van irigylésre méltó helyzetben.
Kaja. Na az központi kérdés számára. Nem mondhatnám, hogy túl sovány, sőt...fiaim szerint horizontálisan kissé túldimenzionált. A műtét után felkapott egy pár kilót és az maradt is...de nem dagadt...szóval én elfogult vagyok:)))
Bármikor, bármit képes megenni. Répa, alma, müzli, levesek, kutya-macska kaja...minden mennyiségben.
Morcit mindig őrzi, amíg eszik...sőt...reggel ő intézi a cica kajáját. Felébreszt, rohan az ajtóhoz, hogy engedjük be a Morcit. Macska be, dörgölőzés hegyek. Kaja...és itt a csavar. Ahogy a macsek elkezd enni, Molly odaül mellé és várja , hogy mit hagy neki a cica hálából az intézkedésért...és mindig hagy. Ezt megbeszélték és be is tartják. Cserébe a macska is bármikor bele ehet a kutya kajájába, gond egy szál se.
Most már nagy cimbik és remélem ez így is marad. Sokat játszanak, persze amíg Morci meg nem unja, mert akkor leken egyet a kutyának és elvonul. Nekem az a kedvencem, amikor fekszenek egymás mellett és a cica fürdeti az ebet. Nyalogatja a fülét, fejét...édesek.
Molly vadászkutya. Igazából a dolga, ha Angliában élne, akkor a rókavadászat lenne. Szerintem ezt tudja is. Nem fél sem dörgéstől, sem durrogástól, nincsen mellette para szilveszterkor sem. Békésen alszik a nagy zajban. Orrát állandóan a földre szegezve közlekedik, ezzel néha mókás pillanatokat okoz nekem. Főleg télen, amikor hatalmas hógolyó nő az orrára, vagy amikor nagy igyekezetében nekimegy a villanyoszlopnak. Amikor kicsi volt, jártunk úgy is, hogy az erdőben szembe találkoztunk egy rókával, amit én láttam...ő meg nem, mert rettenetesen izgatott lett a szagától...és nem ért rá észrevenni...persze akkor még kicsi volt.
A szaglászása miatt nem is lehet póráz nélkül sétáltatni, mert ha elindul egy szag után, nem talál vissza...csak a nyomon megy. Ha talál valamit, jellegzetes ugatással jelzi. Amit még imádok, hogy ilyenkor a farka égnek áll és a végén lévő fehér bojtocska szolgál arra, hogy kilátszódjon a fűből.
Amerikában munkakutya. Nemes és tethezálló feladatot kapott a fajtája. Falánksága és kaja mániája miatt a reptereken "dolgoztatják"....Ki kell szagolnia, ha valaki élelmiszert visz a csomagjában, ami tilos...Rendes munkát végez...ebben biztos vagyok. A kaja keresés Mollnak is az erőssége.
Hatalmas cica barát. Nem csak a mi macskánkat szereti, hanem az összeset. Szívesen terelgeti őket és imádattal csüng rajtuk.
Pár hétig volt egyszer egy hófehér kékszemű kiscicám...befogadtam, de full süket volt. Olyan helyet kerestünk neki, ahol nem mehetett ki az utcára, mert az számára életveszély volt. Addig is Molly volt a mamája. Esténként engedte a cicát szopizni...az meg boldoggan csüngött rajta...nagyon meghatóak voltak együtt.
Az az állat a környezetünkben, akire érdekesen nézett...az a két patkányom volt. Soha nem tudtam eldönteni, hogy milyen szemmel néz rájuk és mit takar az izgatottsága...Igyekeztünk is őket elkülöníteni. Amikor meghaltak, még hetekig járkált a szobában, ahol laktak és kereste őket.
Ami igazán gondot okoz neki, az a falkavezér státusza. Egy ideig exem volt, utána Nagykorút fogadta el, mint felettest. Amikor viszont Ő elment Japánba, Kiskorú lépett előre...majd Nagykorú vissza és itt tartunk most. Én a mami vagyok...egy boldog mami...akit bármikor le lehet venni a lábáról .
 
A házőrzés...az egy érdekes helyzet nálunk. Mollyban fel sem merül, hogy bárki bántani szeretné őt, vagy esetleg minket, vagy rossz szándékkal jönne be  a kertbe. Szóval jöhet...sűrű farok csóválgatások közepette. Azért előfordul, hogy közben a nagy izgatottságában még ugat is, hallatja jellegzetes hangját. Jaj, azt nagyon szeretem. 
Amikor elindulunk a szüleim felé, néha már a sarokról jelzi, hogy jön Mollyka...lehet örülni. A kapuból rohan a bejárati ajtóhoz és ott ugrál addig, amíg valaki beengedi. A házban az első útja persze a hűtő felé vezet, ott ül izgatottan, amíg megkapja a neki félretett finomságokat. Megeszi és sprint ki a kertbe. Úgy rohan fel a szőlőbe, hogy csak úgy lebeg a füle. Végig rohanja, ellenőrzi a dolgokat, le sem a akar jönni. Nagyon érdekes szagok lehetnek arra. A házban nem érzi magát túl jól. Udvariasságból megpiszkálja az ottani két macskát és rohan tovább.
Aztán persze megyünk tovább sétálni. Sok esetben első célállomás az állateledeles. Sokan azt hinnék, Molly kedvenc helye. Az is volt, mielőtt egy cca másfél kilós véreb lesből nem ugrott neki, amikor belépett az ajtón. Azóta még arra felé sem hajlandó menni, csak hosszas könyörgéseim után. Ha már bent vagyunk és biztonságban érzi magát, akkor persze már boldogan szaglászik és osztja a pacsikat az eladónak, egy - két finom falat reményében. Kutyakaja, cica kaja...persze mindkettő csirkementes. Egy ideje észrevettük, hogy Molly néha őrült vakarózásba kezd kaja után, ami napokig is eltarthat. Éjjel is felébredek arra, hogy olyan intenzitással nyalja pld a mancsát, az ujjai között. Az állatorvos szerint allergiás a csirkecsontra, húsra...és ez sajnos beigazolódni látszik. Ha megszánom, és csontot kap, vagy nem figyelek oda a tápjára, akkor sajna napokig megy a nyűglődés. Tehát az a rend, hogy még a cica is csirkementes kaját kap és akkor az ő maradékától sem lesz semmi baja a kisasszonynak. Na persze ő bevállalná a viszketést, de mi nem.
Aztán irány a közért. Leparkolás egy padhoz. Amíg én vásárolok, addig ő bezsebeli a simogatásokat, miközben le sem veszi a szemét az ajtóról, nehogy ott felejtsem.
Hazafelé már kissé lóg a nyelve, már nem loholunk annyira a dombon fölfelé.
Otthon percekig csak lefetyeli a vizet a tálkájából és utána elhelyezkedik az ülőgarnitúrán és alvás.
Ebből a helyzetéből csak az billenti ki, ha elkezdek főzni. Akkor beül a hálóba, szemben a konyhával és a puha szőnyegről lesi, hogy leesik-e egy - két falat. Imádja a sárgarépát, almát...na és persze bármire vevő.
A nap hátralévő része a pihenésé. Persze ha munka van, vagy valami érdekes történik, akkor az ő helye is a kerítés mellett van. Egyébként pedig ha szép idő van és nyitva az ajtó, akkor ingázik a kanapé és a teraszon lévő szék között.
 

 

Szólj hozzá!

2017.07.27. 08:27 mesélek...

12 éves elmúltam.

Mami megigerte, hogy írunk blogot. Már én is mondtam neki...de mami lusta. Mindig azokat a fura nyelvű  filmeket nézi. Persze beteg is volt, még mindig gyorsabb vagyok nála,  de legalább igyekszik. Már nem megyunk olyan messzire sétálni és rám fogja. Na jó. ..néha rendetlenkedik a hátsó lábam.  Haragszom is rá.  Büntibol leülok, ne menjen sehova.
Mami vett zöldkagyló ízét. Úgy néz ki mint a nyuszitáp.  Ez már elég ahhoz hogy megegyem,  de mami elbujtatja joghurtba. Azt  szeretem nagyon. A zöldröl  jut eszembe,  hogy nagyon becsapott. Olyan zöldkopenyesekhez vitt, akiken rózsaszín köpeny volt. Megvizsgálták mindenem. Nagyon nem volt jó.  Valaki odapisilt alám. .csupa víz lettem és jól meg is fogtak. A szívemre voltak kíváncsiak,  pedig  a mami mondta, hogy jószívű vagyok. Annyira nem is...de kaptam gyógyszert.  Olyat mint amilyet papa szed. Nem baj, tudok majd adni neki ha megette mindet. Megneztek a hasamat. ...mindenféle tesztet csináltak. Mamitöl meg elvettek jó sok pénzt.  Megerdemelte.
Viszont most már nem engedi hogy belemenjek a jó hideg csatornába.  Most már mindent rafog a szívemre pedig csak utálja ha koszosabban jövök ki a vízből mint ahogy bementem. Most már szeretek pedig kádban fürdeni.  Nagyon tetszik ahogy a víz zuhog a popsimra és mami boldog mert illatos kutya fekszik mellette nem budos kutya. Az kár,  hogy reggelre bepisilek., ha nincs otthon. Neki. Nekem mindegy. Ő meg takarít ahelyett hogy sétálni vinné Mollykat. Az meg nekem kár de addig legalább osszeugralhatom amit felmosott
..aztán persze setalunk...mert megérdemlem.

Mami imád. Mondta. Jól is van ez így. ...én is csipem.

20170705_153304.jpg

20170716_105959.jpg

fb_img_1500060472884.jpg

20170704_154920.jpg

Szólj hozzá!

2017.03.26. 09:37 mesélek...

mami beteg...

Nagyon fáj a porcogója...én ezt nem értem, mert amikor én eszem a pipiporcit, egyáltalán nem fáj. Viszont mami sír, sziszeg, sóhajtozik és csúnyákat mond. Feküdni nem bír nyugodtan, állandóan mászkál, nem hagy aludni. Állandóan álmos vagyok.

20170320_063055.jpg

Sétálni viszont tud...még jó! Igaz, hogy mindig rám szól...ne húzzál!, ne rángass! Ne állj meg, mert megölsz!...szóval azt is furán csinálja.
Allandóan fehérköpenyeshez jár és szomorúan jön haza. Nehogy én kimaradjak, engem is elvitt a zöldköpenyesekhez...de csak gyógyszert kellett venni nekem a szunyogok ellen és megdícsértek, hogy szép vagyok és csinos...és okos. Bizony!
Voltunk buszozni...azt nagyon szeretem. Amikor felszállunk, mindig rákérdeznek a szájkosárra, de mami azt mondja, hogy van és ha azt akarják, hogy örjöngő vadállattá változzak, akkor fel is adja. Mindig kinevetik. Miért? Tényleg kihozza belőlem az a szalag a pofimon a legrosszabb Mollykát.

20170323_105109.jpg

20170323_105350.jpg

20170323_105103.jpg

Mami szeret...mostanában az ágyon ebédelünk...bizony. Nem tud ülni, odahasal én meg mellette fekszem és igyekszem kinézni a tányérjából a kaját...néha még sikerül is. Persze ügyes vagyok, ülve is ki tudom...

20170324_154002.jpg

Szólj hozzá!

2017.02.22. 23:08 mesélek...

na most már elég...!!

Mollyka megy az állatvédőkhöz. Mami mindig rám hozza a frászt. Jelszó...fürdés.
Nem szeretem...nagyon nem. Régen nem is nagyon kellett kádba másznom, mert lehetett pacsálni a vizes szobában. Igaz, az sem volt jó, mert a fiúk lefogtak, mami meg lecsutakolt. Most viszont megfogja a grabancom és berángat a kádba. Nem is sikerül elszöknöm..szóval megadom magam. Szép tiszta és illatos leszek, de nekem jó büdösen is.
Egyik nap megint attrocitált mami, mert sáros lettem...nyakig. Eltűntek a fehér zoknijaim és a hasam pöttyei is a sártól. Van ilyen. Ez a gonosz, meg mire észbe kaptam, megfürdetett.
Igaz, utána (is) össze-vissza puszilgat..és nyünyürget...de a lelkembe taposott és ez szomorú.
Aztán bedug a takaró alá, hogy meg ne fázzak. Ha félt, akkor minek tesz ki ilyen életveszélynek?
Most már figyelek, ha engedi a vizet jól elszaladok...elbújni nem tudok, de felülök az ágyra, ott nem illik bántania.
Ma rosszalkodtam...de ő kezdte. Nem vitt ki pisilni harmadszorra sem...mert hogy alszik és úgyis csak átverem és jutifali kell. Hát...én meg bosszúból odapisiltem a bejárat elé...nehogymár ne...
Mami tudta, hogy ő a hunyó, szó nélkül elment felmosni...de nem szólt. Én csak azt hallottam, hogy mérges és folyik a víz...
Egyszer csak mami berohan, hogy földrengés van. Nem volt. Mollyka remegett annyira, hogy az ágy nekiverődött a szekrénynek és az remegett...Na volt aztán nehari Mollyka, bocsánat Mollyka, neféljél Mollyka...de én féltem. Azt hiszi velem mindent megtehet...pedig én koszos akarok maradni. Szerencsém volt, a padló húzta a rövidebbet.

 

20170203_172933.jpg

20170203_172952.jpg

Szólj hozzá!

2017.01.28. 04:58 mesélek...

nem is nevettem ki...

szerintem ez valami tévedés lehet.
Az úgy kezdődött, hogy én és a pelenka. Az ágyon és mostanában a földön is. Azt mondta mami, ha már nem pisilek az ágyra, akkor nem fogja letakarni és fekhetek ott éjjel is. Érdemes megfontolnom.
Ma reggelre a földön lévő pelenkára végeztem el a kis és nagydolgom . Szerintem az az igazság, hogy este fél kilenctől reggel 7-ig már kis sem bírnám, hogy nem megyek ki valahova. 
Mami egész nap dícsérgetett, hogy milyen ügyesMolly vagyok. Este kivitt a ház elé, elvégeztem a nagydolgomat...kaptam is érte jutifalikat meg egy szokásos nagyonszeretem masszázst. Nagyon ügyes a mami, olyan nagyon szeretem, ahogy a hátamat, oldalamat masszírozza. Amikor végzett, akkor az Ő elmondása szerint...."Mollyka odament a szoba közepére, a pelenka MELLÉ, leguggolt és oda pisilt...nem kicsit, viszont sokat. Szerintem még ki is nevetett...! Na ez rágalom...nem is nevettem ki!
Hát így néz ki egy nevető kutya?

20170127_203546.jpg

20170127_203559.jpg

Na jó...talán...de olyan mókás fejet vágott, és félrenézve kuncogott. Nem mert először hangosan nevetni, de aztán kibukott belőle. Odamentem és hízelegtem kicsit. Azt hiszem, megértette, amit mondani akarok, mert megsimogatott és mondta nekem, hogy ettől még el kell mennie dolgozni...a kaja, meg meleg, meg tv...stb...legfeljebb most miattam le fogja késni a buszt. 
Nem késte le, hála nekem. Annyit szokott takarítani utánam, hogy már nagyon megy neki...ügyes!

Szólj hozzá!

2017.01.10. 00:58 mesélek...

sajnos nem javul...

mami. Szerinte én vagyok a rossz kutya...na jó, ennek a fele legalább igaz.
Ma délután amikor aludni akart,  rám jött a mászkálhatnék, vagyis az ehetnék.
Annyira egyszerű. Séta = kaja. Ajtóhoz megy a kutya, rácsap = séta. Röviden...ajtóhoz megy a kutya és rácsap = kaja. És még érti is, csak fel nem fogja.
Hideg van, na. Kell egy kis husit magamra szedni, hogy megvédjen. Pedig van kabátom...
20161224_072221.jpg

Ja, hogy a kabáton kipatentolódik a patent? Nem az a dolga ?...elromlott. Az ágyra meg egyre nehezebb felugrani? Az is neki jó, nem...ha a helyemen alszom.
Most hisztis. Kaptam is a fenekemre megint. Nem örültem neki, sőt meg is sértődtem...de csak annyira, hogy 5 percig megüljek a fenekemen.
Az nem kevés, amikor Mollyka enne. Ő meg miért akar aludni mindig?  Persze erre azt mondja, hogy amíg ő éjjel dolgozik, hogy legyen nekem jutifali, addig én alhatok...de ki akar aludni, amikor egyedül van otthon és fél, hogy a mami nem jön haza. Minden neszre felriadok, hátha ő jött haza Mollykához. Amikor rájövök, hogy nem, akkor sírnom kell és kaparni az ajtót. Ez elég fárasztó. Főleg reggel, amikor a népek mennek sorban dolgozni. 
Aztán megjön mami is és alszunk együtt...de ő már öreg és sokkal több aludni valója van. 
Azért nincs harag, csak hideg. Mondom...ennem kell, hogy ne fázzak.
20170101_045739.jpgKözben meg vége lett a sokat evős ünnepnek, sajnos. Szerettem. Szép volt a fa Mamáéknál is, volt alatta csoki, de azt nekem nem szabad. Csontot és husikát igen, azzal pedig Mama jól el van látva. Szeretem. Mamát is.

20161224_163351.jpg

20161231_103347.jpg

Szilveszterkor aludtunk. Naná!
Egyszer csak felébresztett mami, hogy megbeszélje velem, hogy szeret és maradjak vele idén is (?). Nem annyira értettem, de fontos lehet, mert vizes lett a szeme. Jó, rendben, maradok...de akkor MÁSZKÁLHATOK, ugye?

 

Szólj hozzá!

2016.12.20. 02:42 mesélek...

hidegedik.

Mami szerint fel kell mindig venni a kabátot, amikor kimegyünk sétálni. Ha éjjel pisilünk, akkor nem, legalább sietek befelé, mert fázik a pocakom. Lebuktam sajnos, most egy kicsit harag van.
Mami rájött, hogy csak azért megyek ki, hogy kaphassak esti séta utáni nasit. Nem is értem, hogy hol van itt a probléma, este van, kimentem az ajtón, tehát sétáltam...ami jár, az jár.
Most viszont kaptam egy fenekest, ami nem fájt, csak meglepődtem...utána hiába próbálkoztam, azért sem adott jutifalit. Gonosz.
Na jó, igaza van, ha így folytatom, nem lehet bepatentolni a kabátomat és lassan beterítem a francia ágyat. Majd egy kicsit visszafogom magam, amúgy is muszáj.

20161215_205105.jpg
Feldíszitettük a csillogós fát, idén rénszarvas szerepet kaptam, hagytam magam, legyen egy jó perce...

20161127_133859.jpg

Megérdemli, mert bevitt mostanában többször is a dolgozóba, busszal.
20161117_132219.jpg20161216_102558.jpgAbban meg nem az a jó, hogy szaladnak a fák, hanem az, hogy a dolgozóba nagyon finomakat esznek a buszosbácsik és ha elég szépen nézek rájuk, akkor adnak nekem is belőle. Szépen nézni pedig tudok. A multkori főtt csülök kimondottan finom volt.
A kajáról jut eszembe, hogy szoktunk arra sétálni, ahol lehet mozizni, ha mami megengedi...Nézhetem, ahogy forognak azok a jó illatú pipik a sütőben. Sajnos nem adnak belőle Mollykának, de megengedik, hogy szaglásszam. Jaj, de nagyon finom az illatuk.
20161111_111451.jpgAztán járunk még megnézni, hogy előkerült-e az elveszett gyerek. Mami mindig kérdezi, látod Mollyka, még nincs itt a Jézuska, majd nemsokára itt lesz. Szóval elveszett...én ki tudnám szagolni...
20161127_150158.jpgaddig jártunk és kerestük, amíg egyszer csak megtaláltam. Ott feküdt a helyén anyukájával. Volt öröm...
20161219_080907.jpghát...igy telnek a napjaim...meg alszom. Nappal mamival, éjjel meg egyedül a fotelban, mert akkor az ágy tiltott zóna..valaki mindig lepisili...:(
20161122_122952.jpg

 

Szólj hozzá!

2016.09.16. 23:34 mesélek...

nagy szívem van...

...mondja ezt a mami. Én nem értem. Szerintem pont elfér a helyén. Igaz ami igaz, azért sok mindenki belefér.
mami mindig nevet, mert a cicák a kerítésen belül inkább oda jönnek hozzám, mintsem hogy elszaladjanak. Nem is kell, nem vagyok én macskagyilkos.
Szoktunk menni birkecskéket is nézni. Szerintem annyira nem is érdekesek, de mami úgy szeret nekik gügyögni...szóval hagyom, legyen jó napja.

20160826_165912.jpg

20160826_170000.jpg

20160831_094815.jpg

 Voltunk nem sok egyedülléttel ezelőtt autózni Papával. Jaj, azt nagyon szeretem. Most éjjel mentünk, mert csomagot kellett elhoznunk egy nagy parkolóból. Hogy ott mennyi féle szag volt!
Odafelé elől ültem, Papa mellett, az a helyem. Visszafelé már hátul, mert nekem kellett vigyáznom a csomagokra.

20160824_215732.jpg

20160824_225033.jpgA gyerekeket is szeretem. Nagyon . Hagyom , hogy játszanak velem, rajtam...ez a boldogságuk, ám legyen. Nagyon érdekeseket szoktak játszani. Ez a hátamra homokpakolás nem is olyan rossz...ha vége, csak megrázom magam...de olyan jó hallgatni, ahogy beszélgetnek velem a gyerkőcök.

20160815_131340.jpg

20160815_132157.jpg

20160815_132326_1.jpg

20160815_132348.jpg

A legjobban mégis mamit szeretem. Egyik éjjel fel akartam hívni, hogy elmondjam neki, mennyire hiányzik. Sikerült is lerágnom a kaputelefon kagylóját és bevinnem a spejzba, de nem volt térerő...
Reggel viszont mami nem örült annyira...bár én láttam azt a nevetős villanást a szemében. Azt hiszem, ezt is megúsztam.

Szólj hozzá!

2016.08.03. 05:13 mesélek...

valaki megint...

rászabadította a meleget Mollykára. Nem szeretem. Mami vett ugyan olyan forgót, ami kicsit elviselhetőbbé teszi...de megmozdulni sincs kedvem. A lakásban csak fekszem egyik helyről a másikra, főleg a parkettán és a helyemen, mami melegít, amikor hozzábújok...de azt muszáj.

20160625_205906.jpg

20160628_192228.jpg

20160512_170935.jpg

Ha kimegyünk az más.Ott lóghat a nyelvem, a sok szag eltereli a figyelmemet. Mami el szokott vinni pancsizni. Minden sétának az a befejezése.
Előtte persze sétálunk, megnézzük a birka cimbiket, vásárolunk.
20160629_093620.jpg
Már nagyon tudom a mamit várni az Interspár előtt, nem is sírok. Úgyis jön, na meg nem is tudna eltűnni, le sem veszem a szemem az ajtóról. Nem lehet kijátszani a figyelmemet.
Pár napig sétáltattuk Daphnet is. Szegény nyaralóárva lett. Otthon kellett maradnia Fannival, a cicájával. Ők őrizték a lakást. Ő figyelt, Fanni meg vérmacska. Jaj annak, aki belép!

13664287_10208529856995289_1463880111_n.jpg

13672393_10208529857275296_1775126626_n.jpg


Mi elvállaltuk a sétáltatást, mert ők is elvittek engem, amikor mami eltörte a lábát. Jaj, az nagyon rossz volt! Szegénynek betekerték valami kék izével és csak sántikált. Közben folyton mondogatta, hogy jaj Molly, ne rohanj!...de hogy lehet azt kibírni, amikor annyi dolgom volt és rövid idő alatt kellett végeznem, mert siettünk haza.

20160527_113914.jpg

 

20160528_091754.jpg
Akkor viszont ők vittek el engem egy nap 3x is. Jó volt nagyon! Volt, hogy anyuja úgy lopott ki mami mellől, mert szegény állandóan aludt. Elég unalmas társaság volt. Viszont megfigyeltem, ha csöng a telefon, akkor utána sokszor jöttek értem. Pofára is estem néha, amikor mentem sorakozni az ajtóhoz, mami meg nevetett, hogy ez vakriasztás volt...nem nekem szólt. Hát, az rossz volt. Nem volt az rossz időszak, sokan jöttek és sétáltattak, csak rohannom kellett haza, mert szegény mamira vigyáznom kellett. Rá kellett feküdnöm, olyan kis védtelen volt.
Most már ennek vége, bírja a strapát az öreglány. Járunk megint a mamiékhoz és végre fürdeni is! Az a nap fénypontja.Na nem amikor a pocsolyába merültem el...mert azért fürdőkád járt. Meglepően jól esett az is, mert utána vizesen mehettem aludni.
20160610_180826.jpg

20160711_100422.jpg

20160711_100432.jpg

A csatorna azért jó, mert bele lehet hasalni és közben inni belőle...sokat.
Elmúltam 12 éves, mami fétl, azt mondja, sokáig szeretne még velem lenni. Rendben, akkor ne menjen sehova.:)

Szólj hozzá!

2015.09.27. 18:11 mesélek...

nem csak ...

szép és szerény vagyok, hanem okos is. Ezt nem azért tudom, mert okos vagyok, hanem azért, mert a mami mondta.
Az úgy volt, hogy az esti séta után szoktam sajtot és nasit kapni...hogy nyugiban maradjak. 
Ma este hiába vártam, még esti séta sem volt....vasárnap délutáni van csak...igaz, az jó hosszú.
Szóval veszélyben volt a sajtim...
A megoldás...odamentem az ajtóhoz, kopogtam, hogy nagyságos Mollyka ki szeretne menni. Mami vizes hajjal, pizsiben sprintelt, hogy kivigyen. Jól meg van nevelve...
Kimentünk a ház elé...ahol rögtön vissza is fordultam, és bementünk. Szegény nem is értette, addig amíg nem mentem oda a hűtőhöz, ahol a sajti lakik. Akkor végre leesett neki...Szerintem Ő is okos...:)

Szólj hozzá!

2015.08.02. 18:15 mesélek...

Kár volt maminak paráznia...

csodálatos, jóllakott éjszakám volt. Sokat kellett innom, mert kicsit fűszeres volt a husi. Nem alhattam mamival, de nem is tudtam volna felmászni mellé, ekkora pocakkal.:) Rosszkutyázott és mérgesen nézett, de azt hiszem, hogy megérte.
Ma felmentünk Mamához, vittem neki a nyakörvembe tűzve neheragudjmama virágot. Megbocsájtott...bizony, rám haragudni sem lehet. Azért azt hiszem egy ideig nem feszegethetem a határaimat. Igyekeznem kell jókutyának lenni. 

Szólj hozzá!

2015.08.01. 19:56 mesélek...

Rossz kutya lettem...

...és mami nagyon haragszik rám. Pedig én nem tehetek róla. Inkább a husi, az a szép nagy, amelyik szinte lelógott az asztalról. Vagyis nem az tehet róla, hanem Gabi, aki hazajött Leedsből Kittivel és most neki készítette a Mama a vendégváró finomságot. Mintha ott nem lenne husi, pedig van...laktam ott.
Az úgy volt, hogy hazajött, beputrizta magát a helyemre mami ágyában, kapott a főtt kukoricámból, evett a párizsimból...Én meg nem voltam irigy...Most meg ők sajnálják tólem azt a kis másfél kilós husidarabot...és Mollykát ki fogja sajnálni, ha éjjel fájni fog a pocakom?? Mami biztosan nem, mert egész úton hazafelé azt mondogatta, hogy rossz kutya vagyok és megérdemelem, ami éjjel vár rám...Még most is csúnyán néz rám. Mama meg lezavart az emeletről és azt mondta, hogy ne merjek felmenni...egyszer mertem, de annyira határozottan leküldött megint...hiába feküdtem bűnbánóan....
Rossz világ fog járni rám egy ideig...Mama nem felejt.:(

20150801_185724_2.jpg

Szólj hozzá!