HTML

Molly vagyok

egy beagle húdenehéz sorsa...

Friss topikok

  • csivicsuvi: Csapatnak hívják a madárfalkát, de mi csak ketten vagyunk, nem csapatban élünk. Már ott díszeleg ... (2015.05.12. 14:17) ...és megtette...
  • qwik: (2014.01.11. 13:49) na ezt azért mégsem...
  • mesélek...: sajna én nemt tudom ezeket a megosztósdikat, én csak írok...nem igen nyüzsgök itt. A facebbokon ig... (2013.12.16. 20:31) Nagyon régen...
  • Krisz tigris: Molly nem is kommentálta a vendég kutyát. Nem hagyod szóhoz jutni?????? Enged a géphez az ebet is!... (2011.04.15. 10:21) 53.

2015.08.02. 18:15 mesélek...

Kár volt maminak paráznia...

csodálatos, jóllakott éjszakám volt. Sokat kellett innom, mert kicsit fűszeres volt a husi. Nem alhattam mamival, de nem is tudtam volna felmászni mellé, ekkora pocakkal.:) Rosszkutyázott és mérgesen nézett, de azt hiszem, hogy megérte.
Ma felmentünk Mamához, vittem neki a nyakörvembe tűzve neheragudjmama virágot. Megbocsájtott...bizony, rám haragudni sem lehet. Azért azt hiszem egy ideig nem feszegethetem a határaimat. Igyekeznem kell jókutyának lenni. 

Szólj hozzá!

2015.08.01. 19:56 mesélek...

Rossz kutya lettem...

...és mami nagyon haragszik rám. Pedig én nem tehetek róla. Inkább a husi, az a szép nagy, amelyik szinte lelógott az asztalról. Vagyis nem az tehet róla, hanem Gabi, aki hazajött Leedsből Kittivel és most neki készítette a Mama a vendégváró finomságot. Mintha ott nem lenne husi, pedig van...laktam ott.
Az úgy volt, hogy hazajött, beputrizta magát a helyemre mami ágyában, kapott a főtt kukoricámból, evett a párizsimból...Én meg nem voltam irigy...Most meg ők sajnálják tólem azt a kis másfél kilós husidarabot...és Mollykát ki fogja sajnálni, ha éjjel fájni fog a pocakom?? Mami biztosan nem, mert egész úton hazafelé azt mondogatta, hogy rossz kutya vagyok és megérdemelem, ami éjjel vár rám...Még most is csúnyán néz rám. Mama meg lezavart az emeletről és azt mondta, hogy ne merjek felmenni...egyszer mertem, de annyira határozottan leküldött megint...hiába feküdtem bűnbánóan....
Rossz világ fog járni rám egy ideig...Mama nem felejt.:(

20150801_185724_2.jpg

Szólj hozzá!

2015.06.02. 02:19 mesélek...

bandázunk...

minden dolgozós estén. Elvisz a mami fel a lucernásra, az nagyon nagy terület, bizony. Még nekem is sokáig tart körbeszimatolni, pedig abban nagyon jó vagyok. Már addig is sokat megyünk, amíg odaérünk, ott meg aztán nagyon sok szag van. Idővel jönnek a többiek is. Fura kis csapat jött össze, példát vehetnének rólunk az emberek, semmi diszkrimináció. Elfér egymás mellett a sok különböző fajta barátom.

kepatmeretezes_hu_20150519_1857211.jpgkepatmeretezes_hu_20150519_1857261.jpgkepatmeretezes_hu_20150519_1857312.jpg
Mami azt mondja, hogy én vagyok a legidősebb. Ez jó nekem?
Nem tudom, de velem már nem mernek szemtelenkedni, a bársonyfülemet harapdálni, kergetni árkon-bokron és kicsi a rakást sem kell játszanom. Ha van kedvem szaladgálok velük, mert azért nem akarok kimaradni semmiből sem. Megmutatták, hogy hol lehet inni, bár nekem saját vizem van, mert mami visz nekem kulacsot...de én nem vagyok irigy kutya, szoktam belőle adni a többieknek. Vigyáznom kell azért, mert van köztük olyan megátalkodott, aki az edénykémre pályázik, a kulacsomat akarja megrágni, nem a vízre hajt. Mami már tudja, kik azok és vigyáz rá. 
Amíg az ifjúság játszik, pazarolja az energiáját, addig én szépen nyugiban elolvasom a sok üzenetet...nagyon szeretek a fűben bóklászni. Időnként lemegyek a térképről...mami mondta, de még nem láttam...akkor szegény kiabál én meg jól visszamegyek hozzá. Biztosan fél egyedül.
Büszke rám, mert nem lógok meg, naná...akkor még hazamenne nélkülem és ki lenne az ő Mollykája?
Vigyázunk egymásra, mert mi egy család vagyunk...de azért néha jó falkásat játszani.

11027932_10205704761689672_7255947292247488954_n.jpg
Azt persze nem értem, hogy ha annyira kellek neki, akkor miért hagy éjjel egyedül. Azt nem szeretem, de néha sikerül csendben maradnom és akkor megdícsér Rózsika néni is.
A dolgozásban az a jó, hogy vége lesz reggel és jön mami. Odabújok hozzá és együtt alszunk. Aztán kicsit elterülök...kepatmeretezes_hu_20150429_104020.jpg

Szólj hozzá!

2015.05.11. 17:59 mesélek...

...és megtette...

Nem csak fenyegetőzött vele, hanem egyszerűen bevágott a kádba és megfürdetett. Kicsit koszos voltam, na jó...nem kicsit. Bementem a csatornába, ahol az a jó kis hűsítő víz folyik és a fejem búbjáig feketén jöttem ki. Mami bepánikolt, hogy még bele is ittam, meg jajnemáár.. Otthon le akart törölgetni, de csak elkente rajtam azt a trutyit. Na akkor mire észbekaptam, bent voltam a meleg víz alatt. Az érdekes az volt, hogy tetszett. Álltam  és hagytam, hogy a mami csutakoljon, miközben a jó kis meleg víz folyt a hátamra. Szóval végül is klassz volt, de remélem, hogy nem szokunk rá.
Az állatkínzásról még annyit, hogy ma elvitt a kék köpenyesekhez is. Érdekes, de nem is bántottak.Talán mintha beleböktek volna a bundámba, de nem is fájt.  Sőt. Megdícsértek, hogy vékony vagyok, izmos és nem is nézek ki annyinak, mint amennyi vagyok. Mami ragyogott, mintha őt véleményezték volna. Na jó...legyen jó napja. Annyira igyekszik.
Lelkiismeretes furdalása van, mert panaszkodnak rám, hogy éjjel sírok. Kiabálok, hogy " szabadítsátok ki Mollykát"...mennem kell a mami után...de nem szabadítanak, csak panaszkodnak...:(
Szóval, van miért furdalódnia. 
Szomorú dolog is történt, Marcica elment a szívárványhídon túlra. Délelőtt még velem kekeckedett a kajáért, aztán délután elaludt. Remélem jókat játszik a cicapajtikkal.
Viszont jó dolgok is történnek velem. El szokott vinni esténként a lucernásra, bandázni. Sok és nagy kutya szaladgál és bandázik ott. Velem is szoktak szaglászósdit játszani. Verekedni nem, mert azt nem akarok. Öreg vagyok én már ahhoz, szaglászni és bóklászni szeretek, de azért jó, hogy körülöttem vannak és kifárasztanak. Mami szerint. Szerintem meg az ő összes nyelve lóg, mire hazamegyünk. Persze ő nem vékony, nem izmos és nem is néz ki fiatalabbnak....:))

 

 

5 komment

2015.03.01. 13:36 mesélek...

Új helyzet van....

Alig érek rá írni, annyi munkám van!
Például állandóan vigyáznom kell. Éjjel a lakásra, a helyemre és arra, hogy ne sírjak túl hangosan, mert a szomszédok nem szeretik. Igaz, én sem szeretem, amikor felettünk Benit bőgetik órákig, mert akkor mennem kellene őt megvédeni, de köztünk van az a fránya ajtó. Még nem tudtam teljesen kibontani, de szépen lassan azon is dolgozom. Vigyáznom kell arra is, hogy ne pisiljek be, de még ezen is dolgozom.
Ha hazajön mami, onnantól rá kell vigyáznom, őriznem az álmát és vigyáznom kell arra is, hogy ne akarjam állandóan felkelteni hogy menjünk sétálni. Ez a legnehezebb munkám, főleg mióta egyre tovább van világos.
Ma kéthetente szombat van, vagyis töpinap. Mami piacnak hívja. Van sok töpiárus, akik már névről ismernek és sok töpit szétszórnak nekem. Reggel megyünk vásárolni, délben meg visszamegyünk takarítani. Mindent összeszedek, amit szétszórtak.
Reggel egy bácsi azt mondta maminak, hogy elméletileg a piacon nem sétálhatnak kutyák. Mami mondta neki, hogy gyakorlatilag a főutcán viszont igen és én nem kutya vagyok, hanem Molly. ...és tényleg! Mami okos. Aztán remélem látta a bácsi, ahogy már kiké
szítve várt a töpi a kedvenc helyemen.Vártak, készültek rám, szóval nélkülem nincs is piac.
Ennyi munka és séta mellett nem is csoda, hogy már csak 16,5 kg vagyok. Tökéletes...mondta a dokinéni...bár én ezt tudtam magamtól is. A héten eltunyultam, mert mami nagyon beteg volt. Vizes volt az orra, meleg a lába és megpróbált úgy ugatni, mint én. Nem megy még igazán, de nem is áll jól neki. Remélem hamar visszakapom a sokatsétálós mamit.

Szólj hozzá!

2014.11.23. 09:58 mesélek...

Egyáltalán nem tetszik...

...hogy a mami dolgozik. Nem volt neki jó itthon velem??
Olyan hülye szokásokat vett fel. Hétfőn reggel felszedi a szőnyegeket, letakarja nagy fóliával az ágyat, papírpelusokat tesz le mindenhova. Aztán elmegy. Délben visszajön és megint elmegy.
Meg sem kérdezte, hogy akarom-e?
Akkor elmondtam volna neki, hogy ez nekem nem jó. Annyira félek, hogy nem jön vissza. Mindig figyelem, hogy nem pakolja-e össze a cuccait. 
Az utolsó másfél évben 4x költöztünk pedig a kutyák az állandóságot szeretik. Ezt nem tudja? Pedig okosnak gondolja magát!
Amikor elmegy, nagyon remegni kezd a lábam és rettenetesen félek...és akkor jön a pisi. Mindenhova. Nem direkt az ágyra, de ha egyszer ott próbálom átvészelni az időt...aztán persze, hogy széthordom...de nem direkt.
Aztán persze muszáj egy kicsit átrendeznem a lakást, hogy kényelmesebb legyen. Olyan steril és rideg
Azt sem értem, hogy minek kell az ajtót védeni tőlem. Műanyag, faburkolat...nekem rövid ujjgyakorlat. Nehogymár azt gondolja, ha menni akarok, nem megyek. Már dolgozom az ajtó melletti tapétán is...
Azt viszont tudnia kell, hogy ez nekem nem jelent örömet. Azt az okozza, ha hazajön és azt mondja, hogy marad. Elvisz sétálni és mesél. Megdícsér, ha jó voltam...na ilyen ritkán van. Ha leszid, akkor szégyenlem magam...de az egyedelüllevőMollyt ez nem érdekli. 
Igyekszem azért megérteni, hogy dolgozni kell, hogy legyen kaja, meg meleg, meg víz...de nem megy gyorsan.
A héten nagyon rossz volt, mert sírt. Szétszedtem a faburkolatot apró fogpiszkálókra. Na minden voltam, csak aranyosMolly nem. Nagyon fájt, hogy bánatot okoztam neki...lapultam rendesen. Próbáltam a legszebb nézésemmel hatni rá, de nem hagyta magát. Azóta meghúzom magam és gondolkodom a következő lépésen....

Szólj hozzá!

2014.11.23. 09:57 mesélek...

na most puffogok egyet...

Nem is értem...mindig kitalál valamit, csak hogy ne kelljen velem maradnia. Most meg az fészkelte be a fejébe magát,, hogy éjjel fog dolgozni, mert az nekem jobb. Már miért lenne jobb? Alhatok nélküle? Hát... kell neki egyedül aludni nappal ?Én bezzeg mindig alszom vele. Nem jó egyedül.  Mindenfélét ki kell találnom, hogy elmenjen az idő. Például ki kellett csomagolnom az ajtót, hogy jobban hallja, hogy sírok utána. Biztosan messze megy és nem hallja. A kukát kipakolni is idő és annál hamarabb jön. Megfigyeltem, hogy ha bekakilok és bepisilek, addig is velem foglalkozik, amíg takarít. Igaz, morog...de mégis csak. 
Nem szeretem, hogy itt hagy...és mindig jön a kajával és a meleggel...Nem is veszi észre, hogy azért sem eszem, ha nincs itthon...és meleg sem kell, mert van meleg és szépséges bundikám.
Amikor itthon van, igyekszem jó kutya lenni, hogy lássa mit veszít, ha itthon hagy. Odabújok hozzá, hogy melegítsem alvás közben és viszem sétálni is, hogy nehogy eltunyuljon.
Na dolgozom még a kérdésen. Lehet, hogy a végén engedek neki, mert annyira akarja...Szeretem ám...:)


Szólj hozzá!

2014.07.26. 09:57 mesélek...

Nagy baj van ...

...van a mamival. Állandóan mehetnéke van. Az még magában nem lenne baj, de engem itthon hagy.:(
Miután elköltöztek a kis vakarcsok, minden visszaállt a rendes helyére. Sokat sétálunk, dumálunk és mostanában fürdeni is járok. Bizony, a fiúk el sem hiszik, mert víziszonyos hírem volt. Van ilyen, rájöttem, hogy a víz nem csak vizes, de kellemesen hideg és mókás is. Bele lehet feküdni és elviselhetőbb a meleg.
Eleinte hiányoztak a cicák a maminak, de ma már csak akkor folyik a víz a szeméből, ha olyan csöpögős videókat küldenek nekik az új gazdik. Nem semmik lettek,még jó, hogy már nem laknak itt, én nem bírnám már azt a nyüzsgést.
Szóval, itt maradtunk ketten, de nem tud megülni a fenekén. Állandóan elmászkál. Engem meg itthon hagy egyedül. Én meg félek. Naná, hogy ne félnék, amikor annyiszor mentünk már együtt egyik helyikről a másikra. Másfél év alatt 4 helyen laktunk. Honnan tudjam, hogy most nem megy el megint, de nélkülem? Ha itthon hagy, sírok...de azt nem hallja. Ha bepisilek, arról meg tudomást sem vett az elején. Bedobta a szőnyeget a mosómasinába és utána tisztán kivette. Az ágyra pisiléssel, már jobban felmérgesítettem, de úrinő maradt. Mindent kimosott és azóta leteríti valami gumiizével és az én takarómmal. Nem baj, abba is belepisilek. Kíváncsi leszek, ki unja meg hamarabb. Mostanában hazahoz egy kis emberkét, aki állandóan rajtam játszik. Tologatja a fejemen és a hátamon a kis autóit. Ez még nem is baj, de nem hagy aludni. Nagyon fárasztó, ráadásul addig nem is megyünk sétálni, mert a gyerek nem tud rendesen jönni utánam. Mami pedig mondja neki, hogy vegyen rólam példát, jó kutya vagyok. Az meg Ő nem tud lenni...Mami azt mondja, meg kell tanulnom egyedül itthon maradni, annyit költött már a kényelmemre, hogy abból házat is vehettünk volna. Akkor miért nem??

 

 

Szólj hozzá!

2014.06.13. 17:12 mesélek...

Hurrá!...elmennek...

Címkék: át...

a kis vakarcsok. Nem mintha zavarták volna a köreimet, csak éppen tele volt velük a lakás. Főleg mostanában. Annyi rosszalkodást tanulhattam volna tőlük, amennyit csak akarok. Próbálták elvenni a mamit, de ő nem hagyta magát. Amikor naponta többször elvittem sétálni, csak velem foglalkozott, senki mással. Hőbörgött is a 30 fokban, hogy ha vannak állatvédők, akkor ilyenkor hol vannak a gazdivédők??...de azért elvitt és még vizet is hozott nekem útravalónak. Levisz a kispatakhoz, ahova már be is merek menni. Tegnap bele is hasaltam. Mami szólt, hogy ha nem jó szaga van, vagy fura...azonnal jöjjek ki. Jól van, vigyázok.
Például oda sem mehetnek a rosszcicák. Csak én, mert én vagyok a kedvenc. Remélem.
Mindig ki akarnak szökni az ajtón  és néha elfoglalják az ágyamat. Nem mintha ezzel engem fel lehetne bosszantani, de azért mégiscsak.
Na meg borzasztóan figyelnem kell égész nap. Állandóan esznek és nagyon finiket kapnak a mamitól. Megtanítottam nekik, hogy itt mi a szokás. Hát....az, hogy nekem hagyni kell a kajcsiból. Muszáj. Ez itt a törvény. Ha itt akarnak maradni...de nem maradnak. Irigyek!
Ma elmondta mami, hogy a két szürke rosszaság elkötözik új mamihoz. Marcinak még kutyája is lesz. Miért? Én nem voltam jó neki??? Aztán hétfőn majd Bercike is költözik. Addig majd még itt rosszalkodik.
Azután megint csak az enyém lesz a mami....és visszajön a fogyókúra is. Jó lesz az nekem?

Szólj hozzá!

2014.05.28. 08:18 mesélek...

Nem értem...

...hogy mit szeret a Mami ezekben a kis nyaficicákban?
Állandóan tele van velük a lakás, ha meg nem, akkor a ketrecükben nyafognak. Ott egyébként jó helyen vannak és nem is bánom, ha sírnak, mert abból kaja lesz. Naná, nekem is. Oda ülök melléjük és szuggerálom őket, hogy hagyjanak nekem is. Ez a szokás. Morci is tudta, és Papáék cicáinak is világos a helyzet. Az egyetlen  hely, ahova nem jönnek, az az én párnám. Vissza is költöztem. Az ágyon mindig piszkáltak. Igaz, mióta hasonlítanak egy rendes macskára, mintha még meg is szerettem volna őket, de maminak nem mondom. Legyen csak lelkiismeretes furdalása, mert attól nekem csak jobb lesz. Jó kis séták, hogy szegény Mollyka ne legyen szomorú...jó a meglátás.
Amit nem szeretek, hogy állandóan a frászt hozza rám, olyan sokszor megyünk a kékköpenyesekhez...de szerencsére aztán kiderül, hogy a tépőzárak vannak a beszélgetés közepében, rólam csak megjegyzik, hogy milyen csinos lettem. 2,5 kilót fogytam, mert ügyes vagyok!
Azt sem szeretem, amikor itt hagy egyedül velük. Egyedül sem szerettem lenni, na de az a nagy felelősség? 
Azzal kezdődik, hogy figyelnem kell, mit vesz fel, milyen cipőben megy el. Tudom, ha szép ruhában, szép cipőben és még a szemét is megrajzolja, akkor baj van...de a táska még jelenthet jó. Ha a tarisznyáját kicseréli a szépre, akkor baj van. Sírnom sem érdemes, mert messze megy és nem hallja...feleslegesen meg nem kiabálok. Ha valami nem stimmel, akkor nem vág át, tudom, hogy csak a közelben lesz...Na akkor kiabálok, vegye csak észre magát, ha hazajön. Tudja meg, hogy itthon felejtett.
Még mindig a munkát emlegeti...értem én...csak nem tetszik. Nem jó nekünk itthon?

 

Szólj hozzá!

2014.05.08. 17:26 mesélek...

Már éppen ...

Kezdtem magam beputrizni az új vackomba...amikor Mami bekavart...mert mindenbe beleüti az orrát!
Pont nekünk kellett azt a 3 kis vakarcsot hazacipelni? Miért nem azok a gyerek vitték haza, akik megtalálták ? 
Persze nem panaszkodhatok, Mami megbeszélte velem. Leült az ágyamra mellém és elmesélte a hogyankerültemhozzá mesét. Azt, amikor  feltettek 5 hetesen egy kamionra több száz kiskutyával együtt és el akartak vinni jó messzire. Mami férje meg az ő utasítására lelopott onnan. A doktorbácsi szerint, akihez akkor vittek, megmentették a bundámat. Na jó...értem én. Szóval életet mentettem én is. 1-1.
Persze azért ne legyen neki igaza teljesen...egy kicsit kérettem magam. Az jó ötletnek tűnt, hogy amikor kivette őket és nyünyürgött nekik...én beültem az ajtóba, hogy én megyek is világgá. Bejött a dolog. A második este felajánlotta a fele ágyát, ha maradok. NA JÓ, KORRUMPÁLHATÓ VAGYOK!
Azt hiszem most már nem sérülnek a jogaim. Amikor elalszanak a babák, akkor én jövök. Simogatáshegyek az ágyban, jó hosszú séták. Mami meg fogja a fejét, hogy mi lesz velem...ha dolgozni akar. Miért? Akar? Miért akar? Nem jó neki velem?
Próbálom ránevelni, hogy ne hagyjon otthon megint, ezért már kétszer is lepisiltem a szőnyegét. Persze úgy csinált, mint akit ez nem zavar. Így már nem is annyira érdekes.:(.
Nagyon erőszakos, állandóan az orrom alá dugja a kiscicákat, hogy szagolgassam, ismerkedjem velük. OK. Csak ne lennének ennyire hangosan és ne lenne fejenként száz körmük.
Amúgy  meg nem akarom megszeretni őket, mert úgyis elköltöznek.:(((
Ma volt nálam Dani és Barbi látogatóban, persze ők is a kis tépőzárakat simogatták!! Igaz, Dani engem is megszeretgetett és megdícsért a 2,5 kilóért, amit lefogytam. Dícsérhet is, megdolgoztam érte. Csinos lettem.

kepatmeretezes_hu_20140505_081407.jpgkepatmeretezes_hu_20140504_1838031.jpg

 

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

2014.04.27. 09:10 mesélek...

Szokom-szokom...

az új lakást. Van szép ágyam, tányérjaim...és velem van Maci is. Mami sokat visz sétálni, de nem ám akkor, amikor én akarom! Néha olyan gonosz. Azt mondja várjak...de mire? Időre nem megy a szaglászás.
Azért igyekszem szót fogadni, mert úgy tud örülni, amikor egész éjjel nem akarok kimenni. Tudom én tartani, ha akarom. Persze azért kezd elszemtelenedni.
Azt találta ki, hogy mindennap otthon hagy egyedül. Nekem nem tetszik ez a játék. Az első hosszabb egyedüllétem alatt össze is pisiltem két szőnyeget. Nem volt mérges, nem kiabált, nem veszekedett. Így nem is érdekes. Ráadásul utána ülhetek a frissen mosott nedves szőnyegen!
Szóval legközelebb csendben vártam és reménykedtem, hogy nem lép le ezúttal nélkülem. Persze azt mondja, hogy mi örökké együtt leszünk...na de hallottunk már ilyet.
A legcsúnyább húzása tegnap volt, játszósruhában ment el itthonról. Na ezt már nem hagyhattam szó nélkül. Nagyon elkezdtem vonyítani. Még ő is hallotta hazafelé! Naná...ha én egyszer mérges és szomorú leszek. Mindig úgy szoktuk, hogy ha nélkülem megy el, szép ruhában megy...akkor tudom, hogy oda nem vihet. Be akart csapni!
Állandóan valami dolgozást emleget. Értem én, hogy kaja, meg meleg meg minden...de én miért nem mehetek vele??? A múltkor elvitt, vigyáztam két kisfiúra. Nagyon kedvesek voltak, szerettek és szót fogadtak nekem...és még nyuszijuk is volt. Szerintem nekünk együtt kellene dolgozni...végül is jó csapat vagyunk.

Szólj hozzá!

2014.04.09. 14:32 mesélek...

Annyi minden történt velem...

...hogy írni sem volt időm. Először is Mami elvitt a zöldköpenyeshez. Kaptam egy szurit és másra nem is emlékszem, csak amikor ébredeztem és mami simogatott.
A mellkasom fájt egy kicsit. Elmesélte mami, hogy levették azt a kinövést, amit mindig beütöttem a komposztáló oldalába és vérzett és sebes  lett. Mami szerint nem is normális, hogy akkora lett és aggódott.
Azt is mesélte, hogy megnézték a lábamat is, nincs benne semmi sem elszakadva. Viszont ha fogyok még, akkor javulni fog. Másfél kiló lement és azóta nagyon tudok ugra-bugrálni! Nem is olyan rossz az új ennivalóm...és mellette mindig esett ki egy-két falat a konyhaablakon.
Aztán egyre többet tűnt el mami, azt mondta dolgoznak a lakáson. Engem is levitt sokszor, kikötött a ház elé, ott nézelődtem. A lakásba nem mehettem be, mert láb alatt vagyok. Amúgy is csak gyorsan benéztem és rohantam ki. Viszont van egy új haverom...a Misi. Még iskolás és aranyos, beszélget velem és sétáltat is.
Tegnap előtt már lent is aludtunk. Minden cuccunk lekerült és az ennivalós tálam is...meg maci is.
Nagyon jó kis ágyam lett. Jókat lehet rajta aludni. Alszom is...és sokat kivisz Mami sétálni. Van park előttünk,   meg mellettünk. Igaz kicsike és nincs mókus, de azért remek illatok vannak ott is.
Ma mami nagyon örült, mert amikor hazamentünk, ott álltam sorban a lakásajtóban...igen, én is tudom, hogy itt lakunk...ez az otthonunk. Az meg, hogy ezzel kicsaltam egy nagy mosolyt, külön szuper.

Szólj hozzá!

2014.03.14. 10:13 mesélek...

Ma megint...

lerángatott a zöldköpenyesekhez, akiken ma kék köpeny volt, de engem nem vernek át!
Nem értem én ezt a rángatást, biztos nem akarok odamenni, ezért nem akarok már az úttesten sem átmenni, de Mami nagyon erőszakos.:(
Rá kellett állnom a mérlegre...és kaptam cserébe néhány fintort. Ezek szerint sikeresen kunyeráltam Nagymamitól a kaját.
Mami megint alkudozott a bőrőmre, illetve a pocakomon levő kinövésre. Azt hiszem kedden ad oda nekik, hogy leszedjék. Miért? Nekem tetszik...Na jó, néha elvakarom és akkor vérzik, de amúgy igazán elfér. Mami persze halálra aggódja magát. Az persze nem zavarja, hogy bántani fognak...:((
Megnézik a lábacskámat is, hogy miért sántítok...ajaj,nem szeretem a keddet.
Voltunk a lakásnál is, de be sem kellett mennem, pedig megtaláltam egyedül az ajtónkat...Mami kivette a leveleket a dobozból és már jöttünk is haza. Asszem elég ennyi a körmölésből...megyek napozni a kertbe.

Szólj hozzá!

2014.03.07. 10:05 mesélek...

Sétálunk, sétálunk...

Sokat. Nagyon jó!!! Egyedül mehetek már az utcán is, ahol nem járnak autók. Mami szerint azokkal még nem boldogulok. Szerintem én vagyok a kisebb, nekik kellene rám figyelniük. Én nem érek rá szaglászás közben.

kepatmeretezes_hu_20140306_094138.jpgNem megyek el messzire Mamitól, mert ő megvéd a nagy kutyáktól. Ha jön egy, akkor odaszaladok hozzá...és ha látom, hogy nem bántanak, akkor hagyom csak ott. Elveszni sem fogok, mert mindig a nyomába járok, nehogy még a végén ő vesszen el.
Kész lett a bilétám is.Olyan mint Leedsben volt, csak kisebb, a Mami telefonszáma és a nevem van rajta. 2 nap helyett egy hónap és két napig tartott, amíg megkaptam, fele akkora mint a régi és kétszer annyiba került. ...és akkor mi van? Mami szokta mesélni és nevet...azt szeretem, ha nevet...

kepatmeretezes_hu_20140303_175032.jpg
Voltunk ügyet is intézni. Ott jó volt...szeretnek. Az egyik néninek van a Roxija, aki fajtárs és ő sem bánt. Most nem volt dolgozni...lefeküdtem és megvártam, amíg Mami készen lett.

kepatmeretezes_hu_20140305_093512.jpgAztán voltunk nekem kajáért. Ott meg egy félelmetes piros macska őrzi a töpörtyűt....neki persze szabad belőle lopni??...nem baj, nekem meg adni szokott Éva néni és nem zavar el, mint Tigrist.

kepatmeretezes_hu_20140304_085355.jpgTegnap a legjobb az volt, hogy meglátogattuk Bobbyt. Ő egy olyan fiú, aki már elég öreg ahhoz, hogy nem bújik a fenekembe...és az nagyon jóóó. Sétáltunk, szaglásztunk a nagy kertjükben. Ittunk a madarak fürdőjéből és megmutatta még a hátsó kertet is. Szegénynek is fáj a lábacskája, mint nekem...szóval nem rohangásztunk mint azok a kajla kölykök. Azt hiszem, hogy hozzá máskor is megyek.

kepatmeretezes_hu_20140306_111347.jpg

 

Szólj hozzá!

2014.03.01. 10:13 mesélek...

Rémes egy nap...

Mami állandóan eltűnik. azt mondja intézi a kutyaházamat...Ha itthon van, abban sincs sok köszönet.
Tegnap is elrángatott a zöldköpenyeshez. Megint fel kellett állnom a mérlegre...de legalább jól megdícsértek. Valami műtétről is volt szó, azt nem tudom, hogy mi, de a Mami szeme olyan szomorúan csillog, amikor arról van szó. Lehet, hogy nekem sem fog tetszeni?? Nem lepődnék meg, nem szeretem azokat ott lent.
Délután elmentünk sétálni és találkoztunk Pamaccsal. Nem szoktam a többi kutyát kibeszélni, de hogy hívhatnak Pamacsnak egy ekkora dogot? Rám akart ugrálni, amit nem szeretek, mert fáj a lábam...aztán meg elkezdte harapdálni a fülemet és még a fejemet is bekapta. Ez ilyen perverz??? Csupa nyál voltam tetőtől talpig. Mami segélykéróen nézett a gazdijára, de az csak azt ismételgette, hogy nem tudja megfogni, ilyenkor megbolondul a kutyája. Na az én mamim intézkedett. Megfogta és odavitte  a nénihez...még meg is simogatta a harapdálóst...mint ha annak remegne az össze lába, nem nekem. Mami szerint viszont jóban kell lennünk minden állattal, nem tudom, ez a kétlábúakra is vonatkozik?
1795674_10202478544476258_376471294_n.jpg1621901_10202478541036172_2138751182_n.jpg

Szólj hozzá!

2014.02.25. 21:10 mesélek...

kapok új kutyaólat...

Mami ezt úgy mondja, hogy vett egy lakást. Voltam benne, nem sokkal nagyobb, mint a leedsi kutyaházam volt.
Úgy döntöttünk, hogy el fogunk férni benne, még akkor is, ha a szomszéd néni aggódik.

új lakás.jpg

Mami mondta neki, hogy majd összebújunk. A néni szerint engem a pincében kellene tartani. Nem szeretem a nénit. Mamit igen, mert megkérdezte a nénit, hogy ő is ott tartotta-e a gyerekét...mert neki az én vagyok! Bizony, pont olyan rossz és hisztis és sírós vagyok...és pont annyira szükségem van rá, mint egy kisgyereknek a mamijára. Mami azt mondta, hogy most egyedülállókisgyermekescsaládanya lett. Hű...ez nekem bonyolult, de ha a fiúk helyett is nekem kell szeretnem őt, az menni fog. 
Akkora türelemmel mászkál le a sok lépcsőn, hogy ki és be engedjen...hogy csak na. Na jó, néha emlegeti a bársonyfülecskémet, hogy lecsavarja...de úgysem teszi meg. Amikor sétálunk, mindig mondja, hogy ne menjek közel a kerítésekhez, mert a rossz kutyák letépik őket...na majd akkor pont ő fogja bántani.:))
A kertben van egy kis probléma...komposztálónak hívják és nagyon nem szeret engem. Beenged, de ki már nem akarja, hogy menjek.Sáros leszek és koszos és csak üldögélek, amíg jön Mami és kiszabadít.

Molly a komposztálóban.jpgElőtte persze lefényképez, hogy ne csak ő nevethessen ki. Szerinte elég bűnbánó képpel ülök bent tök sárosan. Aztán elmegyünk sétálni és ilyen csizmával jön mellettem...

csizma.jpgNa akkor most miről is beszélünk???

Ja...amúgy nem tudjátok, hogy mit dolgozhatnék a Mamival? Egyedül nem akarom elengedni, mit fogok én egy lakásban tenni-venni egész nap? Az tényleg úgy van, hogy kopogok az ajtón és nem fog kinyílni? Ilyet velem soha nem csinált egy ajtó sem. 
Voltam már Mamival a lakásban, nektek megsúgom, nem tetszett. Nem volt ott sem a takaróm, sem a tálkáim, sem a kockásfülű macim...rossz világ jön rám.:( Hacsak tényleg nem mennek a bácsik, hogy pikk-pakk rendbevágják.Ha az azt jelenti, hogy leköltözik a macim is...akkor rajtam ne múljon...majd azon az ajtón kopogok.
Mami azt mondja, hogy beszoktat. Azt nem lehetne, hogy én szoktatom ki?? Na ezen még gondolkodom egy kicsit.

 

Szólj hozzá!

2014.02.09. 20:03 mesélek...

Mamáéknál vagyok...

Még nem otthon, Mami azt mondja, hogy majd...Mamánál és Papánál lakunk.
Nem volt rossz utazni, odabujhattam Mamihoz...simogatott és szeretgetett. Kevésbé éreztem magam összegyűrve. Egyszer, mielőtt beszálltunk a nagy vonatba, voltunk egy szépséges játszótéren. Nem nagyon volt kedvem játszani, mert amikor Mami kiszedett a magas autóból, megint beütöttem a lábamat. Szegény Mami, olyan szomorú lett...de a játszó szép volt Hallottam, hogy vannak olyan kutyák, akik ilyenben rohangálnak egész nap...hát...szegények.

1012560_10202284346021418_875188919_n.jpg

Én csak körbeszagoltam, elég volt. Aztán bementünk egy alagútba, ahol ment velünk a járda...érdekes volt. Sokat utaztunk és nagyon elfáradtam, mire Papáékhoz értünk. Sajnos a égi csúnya lépcsőjük még meg van és én valahogy begyávultam. Nem mertem rajta felmenni...emlékszem, hogy mindig úgy kellett róla levetnem magam...és fájt nagyon. Most nem megyek fel...ami nem jó, mert a simi és az ennivaló is fent van...de gyáva a lábam.
Mami szépen megágyazott lent, jó puhára. Macim is odafeküdt mellém.
1779138_10202301891380041_1021735401_n.jpg
Lehozza az ennivalómat és meg is simogat, odaül beszélgetni és türelmesen rohangál fentről, ha jelzem, hogy ki akarok menni. Nagyon nagy lett a területem, mert nincs kerítés egy részen...ez szuper.Azért nem bújt ki a bőréből, nem bírt magával és elvitt a Zöldköpenyeshez. Az volt a szerencsém, hogy nem piszkált bele a fenekembe, csak manikűrt kaptam és egy-két rossz hírt. Le kell fogynom, mert meg kell nézni a lábam és megműteni. Nem tudom, az mi, de nem hangzik túl jól.:(
Kapok új bilétát mami telefonszámával. Címünk még nincs, pedig megérdemeljük. Tudom, mondta Mami.
Sokat járunk sétálni, ismerős helyeken. Sokan ismernek, köszönnek, örülnek, hogy visszajöttem. Azt hiszem, akkor én is örülök. Kaptam finom csontot a hentesnél...az belefér a fogyókúrámban. Már megdícsértek, hogy csinosabb vagyok...Majd ha megyünk a bilétáért, megint fel kell állnom a mérlegre. Nem akarok!...valami szuriról is szó volt...nem állnak jól a dolgaim.
Gondoltam rám fér egy kis boldogság...Beleugrottam a komosztálóba, de nem volt benne semmi, csak sár. Ki sem tudtam jönni. Még jó, hogy Mama észrevette, hogy elvesztem és küldte Mamit megmenteni. Ő meg jól kinevetett és megfenyegetett, hogy elcserél egy kecskére. Miért? ...az nem tud koszos lenni??

10061_10202347658764197_1537394355_n.jpg

Szegény én...elküldtek száradni és jól megkócolták a szőrömet azzal a kefével. Tudom, megdolgoztam érte...de most már tudom, hogy a gödörben minden rendben van.

Szólj hozzá!

2014.01.16. 09:50 mesélek...

mindig csak az a...

sok probléma. Most például mami adott egy két napos lángosdarabot. Az rendben van, hogy ő így megeszi, de én már nem. A számba vettem és kitaláltam, hogy arra még jó lesz, hogy elássam.:)
Jeleztem is gyorsan az ajtón, hogy ki szeretnék menni. Viszont  a munka komoly fejtörést okozott...mégis hova ebben a nagy kertben? Ráadásul mami leskelődik az ablakból mindig , hogy hova teszem. Aztán meg kinevet, hogy idétlen fejjel keringek kint. Arra már nem is merek gondolni,hogy mikor fogom kiásni, ha hazamegyünk? Mert két hét múlva otthon leszünk. Már megy a visszaszámolás. 
Persze az én dolgom is csak nő ezzel, mint a csomaghegyek, amikre vigyázok éjjel-nappal. Mami innen nem megy nélkülem sehová!
Az a baj, hogy most szegénynek fáj a lába olyan nagyon, mint nekem fájt a nyáron. Olyan jókat sétálhatnánk még, de nem megyünk sehova, mert pihentetni kell neki. Ül a mozgós doboz előtt és bámulja...Viszont megígérte, hogy majd azért végigjárjuk a kedvenc helyeimet az utolsó pár napban.20140115_092453.jpgAddig tehát pihenek a kettes számú párnámon, amit becipelt a házamból és illatosra mosott. Nem baj, nem sokára megint mollyszaga lesz, azon vagyok.

Addig meg szemmel tartom legalább a csomagokat.
kepatmeretezes_hu_20140110_230038.jpgA karácsonyi fotóversenyben második vagyok, mert a mami barátai szeretnek és szavaztak rám és a szép csillagomra. Mami azt mondja, hogy szép dolgokat lehet nyerni...azt ugyan nem tudom, hogy mit jelent, de remélem nem fáj.

 

Szólj hozzá!

2014.01.01. 14:39 mesélek...

na ezt azért mégsem...

kellett volna ! Mami szétszedte  a nyugipárnámat.:( Kitalálta, hogy ha nem tudjuk hazavinni, mert nagy, akkor csinál belőle kisebbet. Persze engem nem kérdezett meg, hogy akarok-e egy zsebkendőnyi területen fészkelődni!
Persze még ki is nevetett, amikor látta, hogy milyen gyagya fejet vágok a szétbarmolt kedvencemhez.
Szedném én szét az ő ágyát!, de én nem vagyok olyan gonosz...és nagyon szeretem őt, bárhova elmegyek vele, még párna nélkül is. (de ezt nem mondom meg neki, mert elbízza magát).
Végül is elég csinoska lett a cucc.
Mami most már nagyon izgatott a hazamenés miatt. Tegnap, amikor kint nagy tüzijátékok voltak, azt kívánta, bárcsak minél előbb mehetnénk. Akkor menjünk, Nem szeretem , ha szomorú.

 

kepatmeretezes_hu_20140101_102815.jpgkepatmeretezes_hu_20140101_103717.jpgkepatmeretezes_hu_20140101_104307.jpgkepatmeretezes_hu_20140101_105822.jpgkepatmeretezes_hu_20140101_111912.jpg
kepatmeretezes_hu_20140101_113243.jpgkepatmeretezes_hu_944817_10202057485830055_1947762440_n.jpg

1 komment

2013.12.26. 13:42 mesélek...

Karácsony...

...ez már a sokadik. Nem is tudom megszámolni, de nem is az a dolgom, hanem hogy segítsek a Maminak. Pld. főzni, meg sütni. Nagyon komolyan veszem a dolgomat. Mindig őrzöm őt amikor süt-főz. Remekül lehet látni a konyha ajtból...és csak kicsit vagyok útban.

1.jpgKomolyan végzem a munkám, bárki ki-be csak a testemen keresztül. Ezért aztán Mami nagyon finomakat főzött. Halászlét például...ami a kedvencem. Most is én kaptam belőle az első tányérral. Nagyon fini lett . Kaptam bejglit is...azt is szeretem:)
Azt nem szeretem csak, hogy napok óta nem voltunk sétálni. Mami lusta, nagyon. Nézi egész nap a dobozt és nagyon tetszik neki a sok nyálas film. Ő hívja így őket, na! Persze megígérte, hogy holnap már elmegyünk csavarogni egy nagyot a parkba...sőt beígérte a kedvenc apátságomat is hétvégére. Hurrá! azt imádom!
Most meg addig karácsonyozok tovább...

3.jpg

 

Szólj hozzá!

2013.12.20. 14:13 mesélek...

Aggódom...

Nem szeretem, amikor Mami naki indul. Mindig aggódok, hogy elmegy és engem meg ott felejt valahol. Most például itt. Ilyenkor nagyon komolyan figyelek rá, le sem veszem róla a szemem. Még éjszakára is átköltözök a szobájába, de sokszor napközben is ott vagyok. Megfigyeltem, hogy mielőtt elmegyünk, dobozba bujtatja a holmijait. Ha ott vagyok,észre fogom venni, ha csomagol.

Macit is figyelem...ő jön velem haza...

kepatmeretezes_hu_20131219_141713.jpgEzt az ágyat visszük, a nyugipárna nem fog elférni...sajnálom:(((...de megígérte Mami, hogy majd ha lesz munkája és pénze és új lakásunk, akkor kapok majd egy másikat.
Lehet, hogy nekem is kellene dolgoznom?...Persze nem tudom,hogy mit és mikor, mert egyenlőre nagyon elvagyok foglalva azzal, hogy kedvenc vagyok, de majd kitalálok valamit.
Addig is ráveszem a Mamit, hogy sétáljunk minél többet...nézzük meg a kedvenc helyeimet még egyszer. Nem könnyű, mert azt mondja, nincs kedve, állandóan kattog az agya...érdekes, én nem hallom.
kepatmeretezes_hu_20131219_094505.jpg

Szólj hozzá!

2013.12.16. 19:09 mesélek...

húúúú....

Ma kaptam egy kommentet, vagy mit, hogy milyen szuper amit írok...nem is tudtam, hogy olvassák. Mami azt mondta,, ha sokan olvasnának lehetnék én is híres, mint Demény, a vizsla. Híres? Akkor én miért nem ismerem? Pedig jó arc lehet, ha ő is ír blogot.
Ma le lettem  mérve. Körbe-körbe kockára. Mármint megpróbálta a család kitalálni, hogy mekkora lyukon férek be...Hát mi vagyok én? Egér? Eddig ajtón közlekedtem. Jól megveregettem a tappancskáimmal az ajtót és ki-beengedtek. Igaz, régen a teraszajtón volt kutyaajtó...az jó volt. Nem hűlt nekem ki a terasz és nem esett be a csukott ajtón az eső. Emlékszem Morci, hogy utálta.
Milyen kár,, hogy az a bolond világgá ment, most megint egy jó csapat lehetnénk.
Jut eszembe, Papáéknál is van két cica. Micike és Marci. Őket is csípem. Remélem, hogy kipihenik magukat, mire jövök és játszanak velem.
Szóval kapok ajtót, szuper lesz. Majd először jól úgy csinálok, mintha nem érteném, hogy mire jó...hátha kapok valamit ösztönzésnek. Aztán meg majd rohangálhatok ki a kertbe, amikor csak akarok.:)

Ő itt Micike...egyszer azt mondta neki egy állatorvos, hogy olyan butácska feje van. Kérdem én minek egy macskának diploma? Remekül elboldogult az életben ezzel a fejjel is, ráadásul nekem tetszik is.

kepatmeretezes_hu_20131205_122832.jpg

Ő meg itt Marci. Imád a radiátoron feküdni és lógni lefelé...részeemről én inkább az elerülést támogatom.

kepatmeretezes_hu_20131128_193304.jpg

Mint példul itt...a szépséges nyugipárnámon. Azért ha itt hagyjuk, mami jön nekem még eggyel...

kepatmeretezes_hu_20131125_184708.jpg

Szólj hozzá!

2013.12.14. 14:33 mesélek...

na jó...

Nem én vagyok a világ legokosabb kutyája...de ez még nekem is magas. Megint költözünk,  azt mondta Mami. Ő pedig okosabb nálam, szóval biztosan jól tudja.
Szeretek itt lakni, nekem szépek ezek a parkok és nem zavar, hogy valami fura nyelven szólnak hozzám. Mamit viszont igen és nem érzi magát már itt jól. Hát akkor menjünk. Remélem jön velem a kockásmacim, a lerágott fülű...mert  az sípol. Nameg Atomanti, mert ő őrzi a házamat, amíg én a lakásra vigyázok. A kisrókám sem maradhat itt, mert otthon nem lesz igazi...bár most azt mondja Mami, hogy majd keresünk az erdőben...Remélem nem felejti el, mire hazaérünk. Persze a házamat is vinni szeretném. A nyugipárnám az hiányozni fog, abban nem enged. Nem lesz ám saját házunk. Mármint neki, nekem van...
Papáékhoz fogunk költözni...a soklépcsősbe. Megígérte Maminak, hogy segít, hogy ki tudjak mászkálni úgy is, hogy nem megyek az agyukra a mászkálásommal. Biztosan rólam beszéltek ezek??...és segítenek lekűzdeni a félelmemet a lépcsőtől. Na kíváncsi leszek. A lépcsőt nem szeretem...lyukak vannak benne és félek, hogy leesek. Inkább le szoktam vetődni...nem mintha jobb lenne, de mégis csak önkéntes.
Akkor most majd megint kezdődik a dobozolás ...de én már ma is látom mamin, hogy nem olyan ideges és tele van tervekkel...na jó...akkor menjünk.

Szólj hozzá!

2013.05.15. 11:28 mesélek...

Nagyon régen...

 nem írtam. Kb. azóta, hogy világgá jöttem mamival. Imádom Angliát. Szeretem a hatalmas parkokat, nagyon érdekes szagok vannak ám ott. Meg olyan szürke nagyfarkú izék...Mami csak squirrelnek hívja őket, nekem szerinem pont jó a mókus név is. Ha meglátom őket, akkor teperni kell ám gyorsan, mert nagyon hamar eltűnnek a fán...én meg csak nézhetek felfelé. Amikor kimegyünk az utcára, ennél még sokkal érdekesebb szagot is szoktam érezni. Rókát! Na az az igazi. Persze látni még nem láttam, mert félnek ám tőlem, a nagy rókavadásztól és csak éjjel bújnak elő, amikor bent örzőm a többiek álmát, na meg segítek nekik egy kicsit. Rám lehet számítani, mint mindig. Nagyon tudok aludni. Ezek meg persze pont olyankor mászkálnak kint, de én megérzem ám a szagukat. Mami meg morog, hogy nem lehet velem haladni, mert megyek körbe-körbe...naná...ha ő érezné, amit én!
Megtanultam buszozni is. Nem szeretek, de arra már rájöttem, hogy ha felülünk arra a nagy emeletes izére, akkor annak a zötykölődésnek a vége egy nagy séta valamelyik parkban.
Azokat nagyon szeretem. nemcsak mókusok vannak, hanem kacsák meg olyan kiabálós, ijesztgetős hattyúk is. Azokat nem szeretem. Az egyik úgy megijesztett, hogy majdnem beleestem a vízbe. Azóta óvatosan közelítem meg őket.

kepatmeretezes_hu_20131008_123149.jpg

4 komment

süti beállítások módosítása