Kísértett a múlt, a fura szagú ház emléke.
Az úgy volt, hogy lementünk mamival vásárolni. Kiparkolt a közért előtt...én meg vártam rá, rendesen. Kicsit hideg volt az a hókupac, amire leültem...de onnan láttam rendesen az ajtót, nehogy ott felejtsen...na még sosem, de soha nem lehet tudni.
Aztán kijött egy nagy, magas emberrel...és mosolyogva közölte, hogy Ő hazavisz minket.
Be kellett ugranom egy olyan sok kerekes izébe, ami elindult. Na akkor jutott eszembe, hogy régen, amikor kicsi, okos és szép voltam, mindig ilyennel vitt a papa abba a fura szagú házba, ahol a zöld köpenyes megszúrt. Azt nem szerettem...most meg elkapott a félelem, és úgy reszkettem, hogy mami nem győzött simogatni. Persze minden rosszban van valami jó...sőt, több jó is. Hamar hazaértünk, ahogy szaladtak a házak mellettünk és a mami egész délután hízelgett nekem. Bizony....még a tejszinhabot is lenyalhattam a macskáról...húúú, az nagyon finom volt.Sőt, még a tányérból is...és fánkot is kaptam...
2010.02.06. 16:58
11.
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://mollybaby.blog.hu/api/trackback/id/1734443
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal