Mollyka megy az állatvédőkhöz. Mami mindig rám hozza a frászt. Jelszó...fürdés.
Nem szeretem...nagyon nem. Régen nem is nagyon kellett kádba másznom, mert lehetett pacsálni a vizes szobában. Igaz, az sem volt jó, mert a fiúk lefogtak, mami meg lecsutakolt. Most viszont megfogja a grabancom és berángat a kádba. Nem is sikerül elszöknöm..szóval megadom magam. Szép tiszta és illatos leszek, de nekem jó büdösen is.
Egyik nap megint attrocitált mami, mert sáros lettem...nyakig. Eltűntek a fehér zoknijaim és a hasam pöttyei is a sártól. Van ilyen. Ez a gonosz, meg mire észbe kaptam, megfürdetett.
Igaz, utána (is) össze-vissza puszilgat..és nyünyürget...de a lelkembe taposott és ez szomorú.
Aztán bedug a takaró alá, hogy meg ne fázzak. Ha félt, akkor minek tesz ki ilyen életveszélynek?
Most már figyelek, ha engedi a vizet jól elszaladok...elbújni nem tudok, de felülök az ágyra, ott nem illik bántania.
Ma rosszalkodtam...de ő kezdte. Nem vitt ki pisilni harmadszorra sem...mert hogy alszik és úgyis csak átverem és jutifali kell. Hát...én meg bosszúból odapisiltem a bejárat elé...nehogymár ne...
Mami tudta, hogy ő a hunyó, szó nélkül elment felmosni...de nem szólt. Én csak azt hallottam, hogy mérges és folyik a víz...
Egyszer csak mami berohan, hogy földrengés van. Nem volt. Mollyka remegett annyira, hogy az ágy nekiverődött a szekrénynek és az remegett...Na volt aztán nehari Mollyka, bocsánat Mollyka, neféljél Mollyka...de én féltem. Azt hiszi velem mindent megtehet...pedig én koszos akarok maradni. Szerencsém volt, a padló húzta a rövidebbet.
