Ezt onnan tudom, hogy s mami mondta. Ő meg nem csap be soha. Meg onnan, hogy feöltöztette az összecsukhatós fenyőt. Az jó...mert mehettem ki érte a pincébe és lehetett szaglászni.
Aztán voltunk fent a mamáéknál és jött Dani is. Szeretem. Ő is engem, mégis a Micikét veszi fel az ölébe.:(
A Papa viszont velem foglalkozott. Dani azért lefényképezett mindek a mamival és megállapította, hogy szépek vagyunk.
Szerintem is.
Mama főzött halas levest, mami meg kiszedegette belőle nekem a szálkákat. Sütit is kaptam, de csak kicsit.
A legjobb az volt, hogy mami sokat aludt velem itthon, nem ment dolgozni. Meg volt a dolgozó nélküle is. Sokat sétáltunk. Meg akartam keresni a csontikámat, de a fű közepén találtam meg kipakolva. Valamelyik cimbi kiásta, de nem ette meg. Nekem sem kellett...valaki összekoszolta. Csupa sár volt.
Mami megint értetlen. Nem érti, hogy miért eszek az ágyamban...pedig egyszerű...tőle tanultam.
Különben is, én is megengedtem neki, hogy bohócot csináljon előlem. Mert akkor olyan nagyon puszilgat és nevet és hát legyen boldog....arról nem is beszélve, hogy szép lettem.
Mint egy Lady...úgy bizony.
Az ünnep fénypontja az volt, hogy jott hozzám a póttesóm, Niki Angliából. Hozta magával a fura szemű, mosolygós koreai barátját...aki nagyon szeretett engem. Simogatott és valami érthetetlen nyelven hadovált...Mami meg úgy örült!!! Jól bezsúfolódtunk a kicsi lakásba, mert jöttek Niki anyujék is...de mégis jó volt. Annyi szeretet fér el a földszintkébe!...és még Mollykának is jutott hely.
Ja...azt nem mondtam, kaptam ajándékot is...de hol van az már: Megettem. Finom volt.
