mármint maminak...én jól elvagyok.
Öregszem, szeszélyeskedek, bepisilek, összetrutyizom magam...de ketyeg a kis szívem és mami boldog.
A kaja. Egyik nap imádom a csirkemell csontot nyersen és a pipinyakat, másnap már nem kellett. Nem volt egyszerű elmagyaráznom.
Először is eldugtam az ágy alá. Mami figyelmetlen volt és nem találta meg rögtön, mert azzal volt elfoglalva, hogy miért állok a tányérom mellett és miért bökdösöm. Aztán kiraktam a szoba közepére, hogy kapjon észbe. Szegény, elszontyolodott, de mivel ő az én okos mamim, kitalálta, hogy megfőzi. Na úgy lecsúszott...jó sok és boldogan durmoltam mellette. Úgy döntöttem, hogy maradjunk ennél a rendszernél, ha már megtanulta a rendet. Ha főz mellé rizs is, az duplán jó, mert finom és még órák múlva is lehet belőle maradékot találni a tányér körül.
Mamától kaptam egy hatalmas csontot...na az még az ágy alatt dekkol...hátha jó lesz ínséges időkre.
Azt hiszi, hogy nem veszem észre a kajába rejtett gyógyszereket...én meg hagyom, legyen boldog.
A másik bűnöm, hogy bepisilek...sajnálom, így sikerül, Hogy miért a paplanomra? ...mert az jól beszívja.Kimosni meg ugyanannyi, mint a törölközőt.
Sétánál is zsörtölődik...mert topogok egy helyben és szaglászok...de hát annyi mindent nem láttam még a világból...de azért nem panaszkodom. Átmentem én a nagy vízen is hajóval...igaz elbújtunk, mert mami nem maradhatott volna bent velem, de ő SOHA nem hagy magamra. Rohangáltam hatalmas parkokban és szuper erdőben is jártam. Viszont ma is érkeznek pisemeseim...amiket el kell olvasnom. Aztán, hogy behozzam a lemaradást, röptében végzem el a kis- és nagydolgomat is. Persze ez sem tetszik...de nehéz a kedvére tennem.
Szóval elvagyok. Elpakoltuk a fenyőt és várjuk a nyuszit.
Előtte még elkísérjük Roxit a szívdokihoz és ha már ott vagyunk, talán én is hagyom magam...persze ha adnak megint finom jutit.
