Nagyon fáj a porcogója...én ezt nem értem, mert amikor én eszem a pipiporcit, egyáltalán nem fáj. Viszont mami sír, sziszeg, sóhajtozik és csúnyákat mond. Feküdni nem bír nyugodtan, állandóan mászkál, nem hagy aludni. Állandóan álmos vagyok.
Sétálni viszont tud...még jó! Igaz, hogy mindig rám szól...ne húzzál!, ne rángass! Ne állj meg, mert megölsz!...szóval azt is furán csinálja.
Allandóan fehérköpenyeshez jár és szomorúan jön haza. Nehogy én kimaradjak, engem is elvitt a zöldköpenyesekhez...de csak gyógyszert kellett venni nekem a szunyogok ellen és megdícsértek, hogy szép vagyok és csinos...és okos. Bizony!
Voltunk buszozni...azt nagyon szeretem. Amikor felszállunk, mindig rákérdeznek a szájkosárra, de mami azt mondja, hogy van és ha azt akarják, hogy örjöngő vadállattá változzak, akkor fel is adja. Mindig kinevetik. Miért? Tényleg kihozza belőlem az a szalag a pofimon a legrosszabb Mollykát.
Mami szeret...mostanában az ágyon ebédelünk...bizony. Nem tud ülni, odahasal én meg mellette fekszem és igyekszem kinézni a tányérjából a kaját...néha még sikerül is. Persze ügyes vagyok, ülve is ki tudom...
