A kispocokkal együtt eltűnt a cicakaja is a lakótelepről. A többi macsek is elköltözött valamerre. Kispocok anyukája meghalt, azt mondta mami és vizes lett a szeme. Olyan sírós lett mostanában. Mindig elmondja, hogy én ne menjek. Este percekig simogat, puszilgat és megígérteti velem, hogy várjam meg...siet. Hova mennék ebben a hidegben?
Kispocok apukájával szoktam találkozni...cimbi, de nem hagy nekem kaját. Irigy.
Újra felfedeztem a jó meleg ágyat, már nem olyan jó a hideg parkettán aludni. Ráadásul állandóan büdös fertőtlenítő szaga van, mert valaki összepisili. Mami szerint én...de úgyis letagadom. Csak azért mondja, hogy le tudjon szidni reggel, amíg én is magyarázom neki, hogy itt hagyott és mennyit vártam rá. Ki figyel olyankor arra, hova pisil? Különben is van új mosógép...
Sokat sétálunk megint, egyre jobb a lábam. Azok a kis izék a kajcsimban használnak. Mami mondta, hogy vesz ő is magának. Adok én neki...de neki humán kell. Azt nem tudom, hogy mi, de biztos, ha Ő mondja, mert Ő okos.
Már arra is rájött, hogy délelőtt amikor a legszebb álmából felébresztem, akkor éhes vagyok és nem sétára vágyom.Hogy ne lennék éhes, alig 2 órája adott pipimellcsontot. Na azon aztán nem sok husi van...de egy ideig elvagyok vele. Aztán kapok egy kicsit az ő ebédjéből és alszunk tovább. Délután meg jót sétálunk. Rengeteget szaglászok...addig is pihenek. Jól kiszúrok a lábaimmal. Hiába mondom nekik, hogy ne remegjenek, mert mami szomorú...nem fogadnak szót.
Nagyon jó a kápolnakertben, bár már mami álldogál, hideg van a fűbe leülni...de én jókat bujkálok a bokrok között.
Most már Mamáéknál is egyre többször felmegyek a lakásba, fázik a fenekem. Ha bemegyek a lyukba, azért meg mami mérges, mert úgy jövök ki, mint egy kismalac. Na és? Na jó...fürdeni már nem jó ebben az időben, nehezen szárad meg a bundikám...sőt lassan majd a kabátot is fel kell vennem. Ha rámjön...na jó, csak kicsit feszül. Veszélyben az uzsonnám.
Diót már csak pucolva kapok, félti a mami a mosógépet...valahogy mindig tett bele dióhéjat. Most ő megtöri nekem a konyhában és nem kell vele kűzdenem. Nem annyira egyszerű eldugni azt a fene sok héjat, hogy mami ne találja meg...
