Drága egyetlen Mollykám!
Mert az voltál és az is maradsz.
Egy éve, hogy elmentél. Nem mondom, hogy vánszorgott az idő nélküled, sőt gyorsan elszaladt...de a lelkemben az űr nem lett kisebb.
Nem telik el nap, hogy ne gondoljak rád. A szombatok azóta is letaglóznak, mint ahogy az orvosi rendelő látványa is, amit mindennap látok.
Másik kutya, sőt beagle látványa nem kavar fel, sőt...megnyugszom a látványuktól. Együtt örülök a csoportban az új babáknak és megkönnyezem, ha valakit elveszítünk. Elég nagy lett az égi falkátok sajnos. Sok cimbit elveszítettek a gazdik, együtt sírok velük. remélem sokat játszotok és figyeltek fentről minket. Roxyka remélem ott is a barátod, és Donika is úgy szeret mint régen.
Nekem szörnyen hiányzik a bújásod, horkolásod...és bizony sokat beszélgetek veled még mindig. Szoktam vinni a temetőbe neked nasit...remélem elmondják az Angyalkák. Sokat sétálok arrafelé, tudom, hogy szeretted.
A legeslegrosszabb a karácsony este volt, amikor mindenki hazament és én rádöbbentem, hogy nem kevés időt éltem meg, de soha nem voltam egyedül. Az utóbbi 13 évben mindig velem voltál.
Minden felesleges szeretetem Bonika és Daphne kapja. Tudom, hogy nagyon szeretted őket...
Legszívesebben minden árva beaglet és kiscicát hazavinnék, de nem szeretném őket annak a sok magányos órának kitenni, amiket Te is átéltél. Hiába dolgozom már nappal, de így is sokat vagyok távol. Tudom, hogy tudnék más kutyát is szeretni, hiszen a szeretet az nem feleződik, hanem duplázódik, de én most még úgy érzem, hogy nekem te voltál a KUTYÁM...és ez így is marad sokáig.
Igyekszem élni az életemet, sok mindent bepótolok amit nem miattad, hanem az idő alatt kihagytam, amíg a gazdád lehettem. Nyáron visszamegyek Leedsben és biztos vagyok benne, hogy minden bokorról te fogsz az eszembe jutni. Mennyire szerettél ott élni. Imádtad a hatalmas parkokat, a Kirkstallt. Remélem jössz majd velem és vigyázol rám, mint azóta mindig.
Drága Molly...nem tudom, hogy mikor lesz az, hogy nem szökik könny a szemebe, ha rád gondolok, vagy látlak. Persze akkor már a könnyeken át is érzem a mosolyt az arcomom. Karácsony óta tudom, hogy milyen sírva nevetni.
Néztem a csoporttársaid reakcióit a fa és az ajándék láttán és sírtam. ...és nevettem egyszerre. Nagyon fájt akkor a hiányod!
Sokszor eszembe jut, ahogy búcsúztunk...annyira nyugodt és békés voltál. Beletörődtél. Az is igaz, hogy csak Te tudod, hogy milyen fájdalmaid voltak. Emlékszel, mielőtt a gerincműtétem volt és éjjel sírtam a fájdalomtól, megígértem Neked, hogy soha nem engedem, hogy ezt feleslegesen átéld. Szerencsém volt, időben hazaértem, Te meg aki mindig azt nézted, hogy JÓ kutya legyél megvártál és én segíthettem.
Tudod, te voltál a "legrosszabb JÓ KUTYA".
Amennyire fáj a halálod, annyira vígasztal is, hogy a lehető legjobb társad akartam lenni és szerintem sikerült is. Te voltál a "lányom", és az maradsz Örökké...és ha mennem kell, együtt megyünk tovább.
Nagyon szeret a mami!!!
