mami. Szerinte én vagyok a rossz kutya...na jó, ennek a fele legalább igaz.
Ma délután amikor aludni akart, rám jött a mászkálhatnék, vagyis az ehetnék.
Annyira egyszerű. Séta = kaja. Ajtóhoz megy a kutya, rácsap = séta. Röviden...ajtóhoz megy a kutya és rácsap = kaja. És még érti is, csak fel nem fogja.
Hideg van, na. Kell egy kis husit magamra szedni, hogy megvédjen. Pedig van kabátom...
Ja, hogy a kabáton kipatentolódik a patent? Nem az a dolga ?...elromlott. Az ágyra meg egyre nehezebb felugrani? Az is neki jó, nem...ha a helyemen alszom.
Most hisztis. Kaptam is a fenekemre megint. Nem örültem neki, sőt meg is sértődtem...de csak annyira, hogy 5 percig megüljek a fenekemen.
Az nem kevés, amikor Mollyka enne. Ő meg miért akar aludni mindig? Persze erre azt mondja, hogy amíg ő éjjel dolgozik, hogy legyen nekem jutifali, addig én alhatok...de ki akar aludni, amikor egyedül van otthon és fél, hogy a mami nem jön haza. Minden neszre felriadok, hátha ő jött haza Mollykához. Amikor rájövök, hogy nem, akkor sírnom kell és kaparni az ajtót. Ez elég fárasztó. Főleg reggel, amikor a népek mennek sorban dolgozni.
Aztán megjön mami is és alszunk együtt...de ő már öreg és sokkal több aludni valója van.
Azért nincs harag, csak hideg. Mondom...ennem kell, hogy ne fázzak.
Közben meg vége lett a sokat evős ünnepnek, sajnos. Szerettem. Szép volt a fa Mamáéknál is, volt alatta csoki, de azt nekem nem szabad. Csontot és husikát igen, azzal pedig Mama jól el van látva. Szeretem. Mamát is.
Szilveszterkor aludtunk. Naná!
Egyszer csak felébresztett mami, hogy megbeszélje velem, hogy szeret és maradjak vele idén is (?). Nem annyira értettem, de fontos lehet, mert vizes lett a szeme. Jó, rendben, maradok...de akkor MÁSZKÁLHATOK, ugye?
