Itt hagyott a mami. Elment pár napra a fehérköpenyesekhez. Annyira fájt már a lába és a háta, hogy engem sem tudott a végén kivinni sétálni, Lili sétáltatott és pótMargó. cserébe nem sokára mi visszük ki Daphnet, amíg ők elutaznak.
Annyira fájt a mami lába, hogy sírt és elájult amikor éjjel kivitt pisilni. Eltörte a bordáját ...azért meg sziszegett. Szegény mami és szegény Mollyka.
Papáéknál voltam nappal, éjjel meg Dani hazavitt és otthon aludtam. Az jó volt, mert először amíg papánál voltam, nagyon megijedtem, hogy hova tűnt mami...kijátszotta a figyelmemet és elment. Pedig mindig nézni szoktam, le sem veszem róla a szemem. Papa aranyos volt, velem aludt a nappaliban és mondta, hogy jön ám a mami...csak legyek türelmes. Mamánál azért jó volt. Kint voltam a kertben. Végre befejezhettem az árnyékban a gödrömet és elkezdhettem több kisebbet. Mami örült, hogy felásom a kertet, bár ez nem vonatkozott a borsóra.
Négyet aludtam és hazajött végre mami. Végre együtt mentünk sétálni. Igaz, veszekedett, hogy ne rángassam,
mert megölöm! Micsoda feltételezés. Miért nyitották ki a hátát, ha fáj neki?
Nagyon jó volt újra összebújva aludni. Vigyáztam rá.
Még éjjel is. Szorosan odabújtam hozzá.Igaz nyafogott, hogy jaj a hátam, jaj a bordám...de már nem sírt. Nevetett. Visszakaptam az igazi mamit.
Utána még sokat itthon volt. Sétáltunk, mentünk Mamáékhoz, napoztunk. Én is kiraktam a pöttyeimet...szeretem ahogy melegíti a nap. Utána meg nem szerettem...mert meleg lett.
Mami elvitt sétálni. Bementem a csatornába fürdeni és ittam is. Kár volt, mert utána nagyon köhögtem és nem úsztam meg a kék köpenyeseket. Nem szeretem őket. Ráadásul azt mondták, hogy híztam.
Persze, jókat szalonnáztam Papával, mert gonosz mami még kenyeret sem ad.
Doktornéni adott gyógyszert. Attól meg a pocakom fájt. Hánytam és hasmenésem volt. Arra most szedek gyógyszert...mami meg puffog, hogy megbeszéltük, egyszerre csak egyikőnk lehet beteg.
Fürödnöm is kellett.
Nem is volt rossz. Mami folyatta a hátamra a vizet, tetszett. Vénségemre megjön az eszem...mondta. 12 éves lettem. Már kikövetelem a tiszteletet is a kis vakarcsoktól.
Most újra egyedül vagyok éjjel, de nem baj...reggel jön és megint az enyém lesz mami.
