mami megint itthon hagy éjjel egyedül. Ő meg nem szokja meg, hogy takarítani kell utánam. Mit gondol, mindig sikerül a pelusra pisilni? Nagy munka ám arra figyelni, meg a lakást is őriznem kell. Reggel nagyon kell figyelnem, ha valaki elmegy az ajtó előtt, nehogy ne vegyem észre mamit. Ha nem ő az, akkor meg sírnom kell...tudják csak meg, hogy nem mászkálhatnak csak úgy előttünk...becsapják Mollykát.
PótMargóék elutaztak. Mi vigyázunk Fanni cicára és Daphne kutyira. Csípem, bár mindig lemarad a sétánál. Szerintem pár nap és felveszi a tempót. Mami azt mondja, hogy rángatjuk két felé.
Még jó, hogy Fannit nem visszük. Az viszont mókás, amikor két oldalról kerüljük a villanyoszlopot és mami ott áll vele szembe és nevet kínjában. Daphne hamar elfárad, alig várja, hogy hazaérjen.
Az a baj, hogy a második emeleten laknak, én már csak reggel vállalom be, hogy felmegyek értük...mert akkor van reggeli osztás...meg gyógyszer párizsiban. Persze a párizsi magában jobb. Később már a ház előtt várom őket...sokkal pihentetőbb.
Fanni is kap enni, addig sem engem bámul.
Fura egy szerzet, fura helyeken alszik és mamit sem szereti különösebben. Nem baj, mami szeresse csak Mollykát...na meg Daphnet. Szomorú, mert nincsenek itthon a gazdijai. Ezért sokat elvisszük. Holnap jöhet velem a kertbe Mamáékhoz, Az lesz csak a jó móka.
Jövő héten mennem kell egy másik zöldköpenyeshez. Azt mondták, hogy zörejes a szívem...nem hangzik jól, mami szomorú lett. Hát még én...megint megpiszkálnak, megszúrnak, megtapogatnak, lefognak. Nehéz a kutyasors, de ha mami utána megnyugszik...akkor hagyom magam.