Hát ezt is megérte egy magamfajta kutya. Miután minden elfogyott körülöttem a házból és mami újra lecipelt a kék köpenyeshez...egyszer csak be kellett ülnöm egy autóba. Jó magasra kellett emelni a fenekem, nem nagyon tetszett a dolog, de mami mellett jó volt. Egész úton azt hallgattam, hogy milyen jó kutya vagyok. Miért?...ez kétséges volt? Nem is értem.
Sokszor megállt az autó, azt nagyon szerettem. Le lehetett ugrani, sétálni, szaglászni. Kiolvastam fél Európát. Tapostam jó nagy havat és láttam sok autót.
Aztán belém kötöttek, illetve mamiba. Hiányzott az útlevelemből egy pecsét. Hát ezért jártam annyit a kék köpenyeshez.?Mami nem adta fel, nem engedte, hogy még egy napot várnom kellett...lódított nekik. Azt mondta Gabi nősül...pedig annyira nem is buta...de erre azonnal segítettek, és mehettünk egy nagy ringatózó izére. Kaptam mami bogyójából, amit annyira dugdos és olyan jót aludtunk. Elbújt mellém, nem szállt ki és együtt aludtunk.
Aztán odaértünk, amire azt mondták: haza. Szép nagy, meleg, van lépcső és nagy kert.
A mami kedvéért nem kaparom az ajtót, legyen boldog. leülök elé és nyüszítek és toporgok. A frissen manikűrözött körmeim kopognak. Visszafelé meg bejövök a kicsit nyitva hagyott ajtón.
A nappaliban alszom, most még mamival, remélem nem hagy itt egyedül. Most izgatott, várja a bútorokat, pedig így sokkal nagyobb a hely.
Egyik nap szomorú volt, kimentem az utcára. Hogy hogyan, az maradjon az én titkom. Azóta kerítésjavítás, ajtó fóliázás, biciklilánc a kapura. Mekkora felhajtás egy kis szaglászás miatt?!!!
Az jó, hogy ha a mami elmegy, mindig hoz valami finomat. Meg is érdemlem a sok sírás után, amit addig csinálok, amíg meg nem jön. Jó kis megterhelő meló.
Meg volt a jutalmam...:)
