Nem is tudom, hogy kezdjem. Itt teljesen más, mint régen otthon. Azt mondja a mami, hogy szeretni fogunk itt lakni. Akkor ezt meg is beszéltük.
Persze jöttek az új szabályok, de nem nehezek, én meg okos kutya vagyok. Tudom...ezt is Ő mondta. Megtanultam a szupermarket előtt várni őt. Hát...először nagyon gáz volt. Remegett az összes lábam és minden idegszálammal arra kellett figyelnem, nehogy elmenjen és ott felejtsen. Azt már tudom, hogy ha valahova bemegy, akkor ki is jön.:) Szóval szemeket a bejáratra...és jött is. Volt jó kutya, meg simi, meg nasi. Tetszett.
Aztán legközelebb, amikor láttam a vásárlós tarisznyájával a vállán, és rohantam készülődni vele...azt mondta, hogy "marad". Na ezt a szót nem szeretem. Nem is jelentett jót most sem. Elment. Én meg csak nyüszítettem, de persze minek is. Gabi vigasztalt, de akkor is kimaradtam egy jó buliból.
A séta az valami szuper. Mami azzal cukkol, hogy....mi van Molly, száz darab sms-d érkezett?...
Valahogy úgy. Minden bokor aljában van néhány érdekes üzenet, amit ott hagytak mások. Még jó, hogy elolvasom. Ha nem vásárolni, hanem a parkba megyünk, akkor van is időm rá, nem rángat annyira, hogy mennyünkmááá. Hova ez a nagy rohanás?
Ebben a városban, ahol lakunk, annyi park van, hogy csak na. Mi meg jól felfedezzük mindet! Tele vannak, fűvel, fával és szagokkal. A mami mostanában valami mókust keres. Nem tudom, hogy mi az, de majd csak találkozom vele én is. Vannak még sok kutyák a parkban, meg is szagolnak. Mami óvatosan enged oda hozájuk, mert nem tudja megkérdezni, hogy harapnak-e. Vajon miért is? Ja...nekem meg felvág, ha tanul egy új szót és néha úgy szól hozzám. Meg kell nekem is tanulnom? Nehéz sorom van.
Ennyit különben sem jártam otthon városban, sőt egyáltalán nem. Meg kellett tanulnom annál a csíkosnál megállni, ahol mama azt mondja "wait" és csak akkor indulhatok el, ha megszólal az a furcsa hang és mami mondja, mehetünk.
Ennyi tanulás és olvasás és séta mellett még arra is van időm, hogy felfedezzem a kertünket. Ha ad mami valami finomat, el kell dugnom előle, de úgy hogy másnap megtaláljam.
Szegények, annyit dolgoztak a kerítéssel, hogy nem menjek ki. Miért is mennék? Ilyen kiszolgálásban máshol nem lenne részem.:)...cserébe (na meg néhány "menjinnenMolly" után feladtam a kanapé meghódítását, megelégedtem a nyugipárnával. Jelentem, azt megszereztem. Mutassatok még egy kutyát, akinek két szobában 3 ágya van! Na ugye!
Szerintem nem is mennék el innen, csak véletlenül...mondjuk, ha kicsit nem figyelek oda és elindulok valami érdekes szag után.
Kétszer már mentem is. Nyitva volt a kapu...nem én! Na de nekiugrani egy kerítésnek? ugyan.
Ezzel a fájós lábbal? Nagyon meghúzódott egyik nap. Majd fogok én direkt ugrálni!
A héten kapok a teraszom és fotelem helyett kutyaházat. Remélem nem olyan ciki rózsaszín lesz, hanem büszkén feszíthetek benne.
