Ma kaptam egy kommentet, vagy mit, hogy milyen szuper amit írok...nem is tudtam, hogy olvassák. Mami azt mondta,, ha sokan olvasnának lehetnék én is híres, mint Demény, a vizsla. Híres? Akkor én miért nem ismerem? Pedig jó arc lehet, ha ő is ír blogot.
Ma le lettem mérve. Körbe-körbe kockára. Mármint megpróbálta a család kitalálni, hogy mekkora lyukon férek be...Hát mi vagyok én? Egér? Eddig ajtón közlekedtem. Jól megveregettem a tappancskáimmal az ajtót és ki-beengedtek. Igaz, régen a teraszajtón volt kutyaajtó...az jó volt. Nem hűlt nekem ki a terasz és nem esett be a csukott ajtón az eső. Emlékszem Morci, hogy utálta.
Milyen kár,, hogy az a bolond világgá ment, most megint egy jó csapat lehetnénk.
Jut eszembe, Papáéknál is van két cica. Micike és Marci. Őket is csípem. Remélem, hogy kipihenik magukat, mire jövök és játszanak velem.
Szóval kapok ajtót, szuper lesz. Majd először jól úgy csinálok, mintha nem érteném, hogy mire jó...hátha kapok valamit ösztönzésnek. Aztán meg majd rohangálhatok ki a kertbe, amikor csak akarok.:)
Ő itt Micike...egyszer azt mondta neki egy állatorvos, hogy olyan butácska feje van. Kérdem én minek egy macskának diploma? Remekül elboldogult az életben ezzel a fejjel is, ráadásul nekem tetszik is.
Ő meg itt Marci. Imád a radiátoron feküdni és lógni lefelé...részeemről én inkább az elerülést támogatom.
Mint példul itt...a szépséges nyugipárnámon. Azért ha itt hagyjuk, mami jön nekem még eggyel...
