...mondja ezt a mami. Én nem értem. Szerintem pont elfér a helyén. Igaz ami igaz, azért sok mindenki belefér.
mami mindig nevet, mert a cicák a kerítésen belül inkább oda jönnek hozzám, mintsem hogy elszaladjanak. Nem is kell, nem vagyok én macskagyilkos.
Szoktunk menni birkecskéket is nézni. Szerintem annyira nem is érdekesek, de mami úgy szeret nekik gügyögni...szóval hagyom, legyen jó napja.
Voltunk nem sok egyedülléttel ezelőtt autózni Papával. Jaj, azt nagyon szeretem. Most éjjel mentünk, mert csomagot kellett elhoznunk egy nagy parkolóból. Hogy ott mennyi féle szag volt!
Odafelé elől ültem, Papa mellett, az a helyem. Visszafelé már hátul, mert nekem kellett vigyáznom a csomagokra.
A gyerekeket is szeretem. Nagyon . Hagyom , hogy játszanak velem, rajtam...ez a boldogságuk, ám legyen. Nagyon érdekeseket szoktak játszani. Ez a hátamra homokpakolás nem is olyan rossz...ha vége, csak megrázom magam...de olyan jó hallgatni, ahogy beszélgetnek velem a gyerkőcök.
A legjobban mégis mamit szeretem. Egyik éjjel fel akartam hívni, hogy elmondjam neki, mennyire hiányzik. Sikerült is lerágnom a kaputelefon kagylóját és bevinnem a spejzba, de nem volt térerő...
Reggel viszont mami nem örült annyira...bár én láttam azt a nevetős villanást a szemében. Azt hiszem, ezt is megúsztam.
