Elmentünk sétálni. Fel a hegyre, be az erdőbe. Annyira jó volt. Időnként jól megtréfáltam a mamiékat, mert majdnem eltűntem a hóban. Nagykorú célpontnak használt, azt hitte, hogy nem veszem észre, hogy olyan fehér gombócokkal Ő dobál és nem az égből esnek.
Találkoztunk sok kutyával...az jó volt...kivéve az utolsót...az elkapta a nyakörvemet és meglóbált. Sírtam, kiabáltam...a mami is. Az a sokfogú odakapott az oldalamhoz is...szerintem kitépett a szép szőrömből is...de szerencsére nem vérzik, bár még fáj egy kicsit.
Amikor hazaértünk jött a Hektorka gazdija, mert az a kis lökött meg elveszett. Nem is értem miért szökött meg, kutyajó dolga van.Aztán ez is megoldódott és még hozzánk is bejött egy kicsit. Sajna nem engedte a mamija, hogy itt maradjon...pedig olyan jóóóóóóó volt!
Még a macskám is örült neki...najó, ez nem biztos, de hagyta , hogy szagolgassa...Morcinál ez is valami.
Na most pedig hagyjatok aludni.
Így mentünk szép tömött sorokban...
Nem volt kicsi a hó...de én nagyobb vagyok!...bizony.
Ő meg úgy látszik szeret engem...
