Ma megint vendégem volt. Csak azt nem értem, hogy a mami miért nem egyeztet velem. Annyira fáradt voltam, erre rám szabadít egy ilyen cikázó kis villámot.
Nem semmi a kölyök, még a fejemmel sem tudtam követni a mozgását. Egy ideig próbálkoztam vele, utána tisztes távolból figyeltem. Megtalálta a régi gumicsontomat, azzal meg elvolt, mint a falevelekkel, fadarabokkal. Mennyire egyszerű az élet még az ő korában.:)
.jpg)
Végül is rájöttem, hogy akár játszhatnék is vele, addig is megy az idő.
