Majdnem befogadtunk egy kutyát a héten. A maminak megesett rajta a szíve. Jóképű volt nagyon. Magas, kedves és nagyon gyorsan tud futni. Szaladgáltunk egy a sötétben. Egyszer csak elkezdett furán viselkedni. A fenékszaglászást nem bánom, az nekem is megy. Na de ő nagyon erőszakos volt, állandóan a fenekemnél ugrált. Nem szeretem. Nem látom és nem is értem, hogy mit akar...hát szaladtam. Egyszer-kétszer bedurvult egy kicsit...rámugrott én meg nyüszítettem. Jó ötlet volt, mert jött a mami és megmentett. Csak azt nem értem, hogy amikor újra ki akartam menni hozzá, miért nem akart kiengedni?? Külön kellett aludnunk, de reggel megint játszhattunk egyet, aztán a mami elvitte őt a Papával. Nincs rá keret...szerintem nem is kell, így is szép volt. Az nagyon rossz volt, hogy mami szomorú arcát kellett látnom.:)
Mami azóta emleget egy Kuplung nevű kutyát, akinek segíteni kell gazdit találni...talán Ő lehet. Remélem megtalálják. Rossz lehet kivert kutyának lenni.:(((