Ma kutyanap van!! Imádom!
Ez olyan, hogy amikor elmegyünk sétálni és én a hosszabb úton, a parkon keresztül szeretnék menni, akkor a mami azt mondja, hogy...na jó, legyen kutyanap...és elindulunk keresztül a sok zöldön. Ott lehet aztán olvasni. Szagok mindenfelé. A legjobb, amikor nem sietünk...Ma ilyen volt. Mehettem körbe,amerre akartam...a mami meg mosolygott. Egyszer csak elment a jó kedvem, mert valami fájósat éreztem a hátsó lábamban,pontosan a talpacskámban. Azt már megtanultam, hogy a kalandok következményeit bátran kell viselni, így nem mertem sírni, csak óvatosan ugráltam a maradék lábamon. Mami persze észrevette és megkérdezte, hogy mi fáj,. Megmutattam neki...Kiszedett belőle valami tüskés ágat, meg is mutatta. Nem tetszett. Persze nem bírta ki anélkül, hogy ne jegyezze meg...Molly máskor nézz a lábad elé! Persze, neki könnyű...neki csak kettő van.
