Molly vagyok

 Annyi minden történt velem mostanában, nem is volt időm írni, na meg mami is elfoglalt volt.
Azt mondta világgá megyünk. Rendben, menjünk...de az mit jelent? magyarázott még valamit valami angliai rokonokról, akiktől megtanulhatok vadászni, meg sirályokról és kergethető mókusokról. Persze beszél összevissza, tuti, hogy nem engedi meg úgysem. :(
Jöttek mindenféle népek megnézni a házunkat, aztán az, akinek a fiai nem is szerettek, végül meg is vették. Morcival akarnak lakni, nem velem...de nem baj, ha nem jönnek ők is világgá, akkor nem keresztezem az útjukat. Szegény maminak rengetek dolga lett hirtelen, de egyre többet mosolyog...ha ilyen a világ, megyek.
Aztán persze kiderült, hogy az nem úgy van, ahogy egy eb elképzeli. Át kellett mennem vele a zebrán a körforgalomnál, pedig már ha meglátom, remeg az összes lábam. Szegény Mollyka, szegény én!
Aztán jött a kék köpenyes és összevissza szurkált. Az egyik szúrás után csipogtam...mi vagyok én, szerintemcsirke??? Aztán megint fenékbeturkálás és a végén kaptam egy szép kék kis könyvet., bár ez már a harmadik. Kell ez nekem?...Útlevélnek hívják, szóval kell.
Aztán ma megint visszamentünk, pedig azóta sem szerettem meg őket. Ma kaptam megint szurikat, belefirkált a szép kék könyvembe és kaptam két bogyót, amit viszont mami finomságos cicakajában adott oda nekem, kanálból!...mert ügyes vagyok.
Most azt mondja mami pár hétig békén hagy, aztán majd megint megyünk pofavizitre...hát... nem várom!
majd jól észnél leszek, ha meg látom a zebrát a körforgalomnál....:))