Nagyon elkutyultam...vagy pofátlanodtam?...Mindegy, a mami találta ki és nekem nagyon tetszik. Igazából ott kezdődik, hogy nem találom a helyem. Miért, van?
Mindenhol dobozok, zsákok. A kis ágyacskámat is eldugták a sok vacak mögé. Mami viszont kitalálta, hogy alhatok vele is. Hű...az nagyon jó. Igyekszem nem nagyon szuszogni, mocorogni....a horkolás az más!...azt muszáj. Azt mondja, ha jól megszokom, hogy mellette alszom, akkor abban a mozgó izében, amivel néha már utaztam pár percet, jobban fog menni az idő mellette. Majd mesél, meg simogat. Azért félek, hogy fogok én ott két napig nézelődni...annyira nem érdekel, ahogy szaladnak a fák...nagy cucc...én is tudok szaladni.
Az új házban meg majd új szabályokat vezetünk be. Érdekes, azt a szót nem szeretem, remélem, hogy nekem is lesz beleugatásom.
Azt mondja mami, hogy földszinti szobám lesz, amit majd megosztok vele, szerintem el fogunk férni és jól kijövünk...bár ma volt egy csúnya húzása. Le akart zavarni az általa nyugipárnának nevezett csodáról. Pedig nekem is kell egy olyan, puha, meleg és szépséges. Ahogy ismerem a csajt, meg is fogom kapni.:))
