nem írtam. Kb. azóta, hogy világgá jöttem mamival. Imádom Angliát. Szeretem a hatalmas parkokat, nagyon érdekes szagok vannak ám ott. Meg olyan szürke nagyfarkú izék...Mami csak squirrelnek hívja őket, nekem szerinem pont jó a mókus név is. Ha meglátom őket, akkor teperni kell ám gyorsan, mert nagyon hamar eltűnnek a fán...én meg csak nézhetek felfelé. Amikor kimegyünk az utcára, ennél még sokkal érdekesebb szagot is szoktam érezni. Rókát! Na az az igazi. Persze látni még nem láttam, mert félnek ám tőlem, a nagy rókavadásztól és csak éjjel bújnak elő, amikor bent örzőm a többiek álmát, na meg segítek nekik egy kicsit. Rám lehet számítani, mint mindig. Nagyon tudok aludni. Ezek meg persze pont olyankor mászkálnak kint, de én megérzem ám a szagukat. Mami meg morog, hogy nem lehet velem haladni, mert megyek körbe-körbe...naná...ha ő érezné, amit én!
Megtanultam buszozni is. Nem szeretek, de arra már rájöttem, hogy ha felülünk arra a nagy emeletes izére, akkor annak a zötykölődésnek a vége egy nagy séta valamelyik parkban.
Azokat nagyon szeretem. nemcsak mókusok vannak, hanem kacsák meg olyan kiabálós, ijesztgetős hattyúk is. Azokat nem szeretem. Az egyik úgy megijesztett, hogy majdnem beleestem a vízbe. Azóta óvatosan közelítem meg őket.