az esőkabátomat, mert esik az eső. Azért mami aranyos volt, nem maradt el a hosszú séta.
Mióta eljöttünk ide világgá, azóta sokat okosodtam és bizony már azt is elértem, hogy a parkban sétálhatok póráz nélkül. Olyat játszunk, hogy a mami elenged egyedül szimatolni és amikor rám szól, akkor én jól odaszaladok hozzá. Megsimogat, megdicsér és már futhatok is tovább. Jó játék!
Persze elszaladni nem ér, mert akkor morog. Hogy itt mekkora parkok vannak, olyan szagokkal, hogy csak na...Persze, hogy minden fát körbeszimatolok, csak nem hagyom ki egyiket sem. Nagyon izgalmas.
Utána jön a vásárlás, azt már nem szeretem annyira, de megfigyeltem, hogy ha nézem, hogy hova ment be vásárolni, előbb utóbb ki is jön. Csak fárasztó ennyire figyelni. Kiszalad az egyik boltból, odainteget és megint eltűnik. Ha már a harmadikba is megy, akkor meg szoktam neki jegyezni, amikor kijön, hogy ez nekem nem tetszik...Erre azt kapom, hogy ne sípolj Molly. Hát mi vagyok én?
Mostanában délutánonként eltűnik!...este jön csak haza, Érdekes szagokat hoz magával, aztán meg kinevet, amikor szaglászom. Most már ismerem a másik kutya szagát, elhozta nekem bemutatni. Olyan ugrálós, szaladgálós és morgós. Legalább is, amikor a gazdijához megyek. Persze én nem keresem a balhét, visszamentem a helyemre..de a kisebbik gazdija, hát az nagyon szeret engem. Puszilgat és tetszik neki, hogy mindenhova követem. Szóval az ő szagukkal tele jön haza mami. Addig én kint várom a kertben, vagy a szuper kutyaházamban. Megszerettem azt is.Muszáj volt. Ha mindenki eltűnik itthonról és hűvös van, ott a legjobb.
Okos kutya vagyok, már tudom, hogy hazajönnek és akkor mindent megkapok amit csak akarok...csak sípolnom kell.:))
Az rossz volt, amikor napokra elment. Féltem nagyon, hogy vissza sem jön. Nem volt séta sem...de aztán egyszer csak hazajött...Jól megmondtam neki, hogy ilyet többet ne csináljon!
