Nem szeretem, amikor Mami naki indul. Mindig aggódok, hogy elmegy és engem meg ott felejt valahol. Most például itt. Ilyenkor nagyon komolyan figyelek rá, le sem veszem róla a szemem. Még éjszakára is átköltözök a szobájába, de sokszor napközben is ott vagyok. Megfigyeltem, hogy mielőtt elmegyünk, dobozba bujtatja a holmijait. Ha ott vagyok,észre fogom venni, ha csomagol.
Macit is figyelem...ő jön velem haza...
Ezt az ágyat visszük, a nyugipárna nem fog elférni...sajnálom:(((...de megígérte Mami, hogy majd ha lesz munkája és pénze és új lakásunk, akkor kapok majd egy másikat.
Lehet, hogy nekem is kellene dolgoznom?...Persze nem tudom,hogy mit és mikor, mert egyenlőre nagyon elvagyok foglalva azzal, hogy kedvenc vagyok, de majd kitalálok valamit.
Addig is ráveszem a Mamit, hogy sétáljunk minél többet...nézzük meg a kedvenc helyeimet még egyszer. Nem könnyű, mert azt mondja, nincs kedve, állandóan kattog az agya...érdekes, én nem hallom.
