...van a mamival. Állandóan mehetnéke van. Az még magában nem lenne baj, de engem itthon hagy.:(
Miután elköltöztek a kis vakarcsok, minden visszaállt a rendes helyére. Sokat sétálunk, dumálunk és mostanában fürdeni is járok. Bizony, a fiúk el sem hiszik, mert víziszonyos hírem volt. Van ilyen, rájöttem, hogy a víz nem csak vizes, de kellemesen hideg és mókás is. Bele lehet feküdni és elviselhetőbb a meleg.Eleinte hiányoztak a cicák a maminak, de ma már csak akkor folyik a víz a szeméből, ha olyan csöpögős videókat küldenek nekik az új gazdik. Nem semmik lettek,még jó, hogy már nem laknak itt, én nem bírnám már azt a nyüzsgést.
Szóval, itt maradtunk ketten, de nem tud megülni a fenekén. Állandóan elmászkál. Engem meg itthon hagy egyedül. Én meg félek. Naná, hogy ne félnék, amikor annyiszor mentünk már együtt egyik helyikről a másikra. Másfél év alatt 4 helyen laktunk. Honnan tudjam, hogy most nem megy el megint, de nélkülem? Ha itthon hagy, sírok...de azt nem hallja. Ha bepisilek, arról meg tudomást sem vett az elején. Bedobta a szőnyeget a mosómasinába és utána tisztán kivette. Az ágyra pisiléssel, már jobban felmérgesítettem, de úrinő maradt. Mindent kimosott és azóta leteríti valami gumiizével és az én takarómmal. Nem baj, abba is belepisilek. Kíváncsi leszek, ki unja meg hamarabb. Mostanában hazahoz egy kis emberkét, aki állandóan rajtam játszik. Tologatja a fejemen és a hátamon a kis autóit. Ez még nem is baj, de nem hagy aludni. Nagyon fárasztó, ráadásul addig nem is megyünk sétálni, mert a gyerek nem tud rendesen jönni utánam. Mami pedig mondja neki, hogy vegyen rólam példát, jó kutya vagyok. Az meg Ő nem tud lenni...Mami azt mondja, meg kell tanulnom egyedül itthon maradni, annyit költött már a kényelmemre, hogy abból házat is vehettünk volna. Akkor miért nem??
