Miért van nehéz sorsom?...hát például azért mert annyira komolyan kell vennem a kanapé őrzését. Ahelyett, hogy kint szaladgálnék a kertben, ugatnám az erre járókat, rendezgetném a gödreimet, kergetném a macskát és a madarakat...önként bevállaltam a bőrkanapé őrzését is. Azt nem tudom, hogy honnan veszik, hogy egyszerre a garnitúra mindhárom részére tudok vigyázni...de igyekszem.
Persze az igazi, az az, ha a mami ott felejti a takaróját...bár elég irigy...utálja állandóan mosni, pedig engem nem zavar az Ő szaga, felőlem nem kellene.
Másik komoly munkám, Morcira vigyázni, amíg eszik. NAgyon nehéz. Minden idegszálammal figyelnem kell, nehogy el egyem véletlenül előle...
Na az sem könnyű, amikor az álmára vigyázok...bár néha olyan érzésem van, hogy az a rettenetes horkolás nem tőle jön...
