A macskám nem hülye...kénytelen vagyok beismerni.
Van egy megállapodásunk. Reggel elintézem neki, hogy bejöhessen. Addig verem az ajtót, ha ott ül kint, amíg a mami be nem engedi. Akkor ő gyorsan naki áll kihízelegni a reggelijét és cserében hagy nekem is. A mázlista viszont ma reggel nem is volt kint, szerintem fázott a bundája. Így nem kellett neki segítenem bejönni...és nem is hagyott a kajájából.:(
Az is lehet, hogy annyira finom a köhögéscsillapítója...és azért ette meg mindet, de hiába szereztem meg a tányérját, üres volt. Pedig annyira nem is egyszerű. Fel kell ugranom a fotelba, mert csak onnan érem el a tányért. Azt meg úgy védik tőlem...nem is értem. Persze annyira nem nehéz reggelente, amikor a mami rohan...nem ér rá engem figyelni.
Felugrottam, elloptam, kinyalogattam...mire észrevett már a helyemen feküdtem, mint aki békésen szunyókál. Azért elronttam a lépést, nem vittem vissza a tányért a helyére...és persze lebuktam. Így jártam...bezsebelhettem egy mosolyt kora reggel.
2010.01.29. 08:07
5.
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://mollybaby.blog.hu/api/trackback/id/tr931711688
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.