Szeretem a sült kacsát. Azt hiszem jóságom és türelmem elnyerte méltó jutalmát...addig ültem Nagykorú mellett ebédnél, ameddig nem sikerült egy kacsaszárnyat kiszugerálnom a kezéből...és ami leesett, az ugye az én felségterületemen landolt. Fuottam is vele az ágyamba...az a ház.:)) Gabi csak nézett bárgyún...addig én meg jól megettem.:)) finom volt.
Kicsit zsíros lett a szép kis kanapém, de mire való a mami? Amúgy meg tényleg finom volt a husi, igaza van Nagykorúnak, hogy harcolt érte.:))