Ma már megint kidogoztam magam...:) Szóltam maminak, hogy etesse meg a patkányt. Közben én is jól megleshettem, mert ilyenkor odajön a ketrecajtóhoz. Mázlija van, mert tőle nem kell a maradék...magok...fúj! Kutya vagyok, nem madár!
A rágcsálókról jutott eszembe, hogy a Mamáéknál valamelyik lökött macska elengedett a nappaliban egy egeret...az meg befutott a kanapé mögé és ott csövezett napokig Mama nagy bánatára. Én észre sem vettem, csak mesélték. Nem is értem, ha megfogja, miért engedi el?...végezhetné rendesen is a munkáját!