Megint nálunk csövezik. Fura, de szeretnivaló kis fickó...és most már nem is büdös. A mami megfürdette.Volt kapálózás, meg bundarázogatás...nézni sem tudtam. Ki is szaladtam gyorsan, nehogy feltűnjön az "illatfelhő", amit húzok magam után. Úgy látszik el is ment a kedve maminak a fürdetgetéstől, így is úszott a fürdőszoba, pedig Döme a kádban fürdött. Arra rájöttem, hogy utálja a hajszárítót...és milyen igaza van!...én is. A szeméről meg ne is beszéljünk. Vastag barna trutyit mosott le onnan a mami. Vizezte, lazítgatta...mocorgott a pöttöm. Nem szerette...bezzeg amikor nekem törölgeti a mami óvatosan, papírzsepivel...meg van azért az előnye a rövid, sötét szőrnek. Például nekem nem lett a lábam zöld, mint a kis villámnak fűnyírás után. Szép lett, nem mondom...
Azt nem értem, hogy miért piszkál folyton. Az ilyen nagy és komoly kutyák dolgozni szoktak, nem futkározni ész nélkül. Megmutattam neki, hogy kell ugatni a kutyákat, nézett is a kis bamba pofijával. Hát igen, türelem az kell hozzá...ezt hallottam...a mami mondta, miután sokadszor szedegette és mosta fel utána azt, amit rendes kutya a kertben rak le...hát, van még mit csiszolni a kultúráján.
Mondjuk akkor sajnáltam, amikor Morci bemosott egyet neki és még ki is röhögte amikor megugatta, vagyis olyan érdekes hangot hallatott, amitől rendes kutya vihogni kezd.:))
Ma még itt lesz nálunk, holnap hazamegy. Hiányozni fog. Kit fogok figyelni a helyemről?
