Molly vagyok

...hogy írni sem volt időm. Először is Mami elvitt a zöldköpenyeshez. Kaptam egy szurit és másra nem is emlékszem, csak amikor ébredeztem és mami simogatott.
A mellkasom fájt egy kicsit. Elmesélte mami, hogy levették azt a kinövést, amit mindig beütöttem a komposztáló oldalába és vérzett és sebes  lett. Mami szerint nem is normális, hogy akkora lett és aggódott.
Azt is mesélte, hogy megnézték a lábamat is, nincs benne semmi sem elszakadva. Viszont ha fogyok még, akkor javulni fog. Másfél kiló lement és azóta nagyon tudok ugra-bugrálni! Nem is olyan rossz az új ennivalóm...és mellette mindig esett ki egy-két falat a konyhaablakon.
Aztán egyre többet tűnt el mami, azt mondta dolgoznak a lakáson. Engem is levitt sokszor, kikötött a ház elé, ott nézelődtem. A lakásba nem mehettem be, mert láb alatt vagyok. Amúgy is csak gyorsan benéztem és rohantam ki. Viszont van egy új haverom...a Misi. Még iskolás és aranyos, beszélget velem és sétáltat is.
Tegnap előtt már lent is aludtunk. Minden cuccunk lekerült és az ennivalós tálam is...meg maci is.
Nagyon jó kis ágyam lett. Jókat lehet rajta aludni. Alszom is...és sokat kivisz Mami sétálni. Van park előttünk,   meg mellettünk. Igaz kicsike és nincs mókus, de azért remek illatok vannak ott is.
Ma mami nagyon örült, mert amikor hazamentünk, ott álltam sorban a lakásajtóban...igen, én is tudom, hogy itt lakunk...ez az otthonunk. Az meg, hogy ezzel kicsaltam egy nagy mosolyt, külön szuper.