Molly vagyok

...hogy a mami dolgozik. Nem volt neki jó itthon velem??
Olyan hülye szokásokat vett fel. Hétfőn reggel felszedi a szőnyegeket, letakarja nagy fóliával az ágyat, papírpelusokat tesz le mindenhova. Aztán elmegy. Délben visszajön és megint elmegy.
Meg sem kérdezte, hogy akarom-e?
Akkor elmondtam volna neki, hogy ez nekem nem jó. Annyira félek, hogy nem jön vissza. Mindig figyelem, hogy nem pakolja-e össze a cuccait. 
Az utolsó másfél évben 4x költöztünk pedig a kutyák az állandóságot szeretik. Ezt nem tudja? Pedig okosnak gondolja magát!
Amikor elmegy, nagyon remegni kezd a lábam és rettenetesen félek...és akkor jön a pisi. Mindenhova. Nem direkt az ágyra, de ha egyszer ott próbálom átvészelni az időt...aztán persze, hogy széthordom...de nem direkt.
Aztán persze muszáj egy kicsit átrendeznem a lakást, hogy kényelmesebb legyen. Olyan steril és rideg
Azt sem értem, hogy minek kell az ajtót védeni tőlem. Műanyag, faburkolat...nekem rövid ujjgyakorlat. Nehogymár azt gondolja, ha menni akarok, nem megyek. Már dolgozom az ajtó melletti tapétán is...
Azt viszont tudnia kell, hogy ez nekem nem jelent örömet. Azt az okozza, ha hazajön és azt mondja, hogy marad. Elvisz sétálni és mesél. Megdícsér, ha jó voltam...na ilyen ritkán van. Ha leszid, akkor szégyenlem magam...de az egyedelüllevőMollyt ez nem érdekli. 
Igyekszem azért megérteni, hogy dolgozni kell, hogy legyen kaja, meg meleg, meg víz...de nem megy gyorsan.
A héten nagyon rossz volt, mert sírt. Szétszedtem a faburkolatot apró fogpiszkálókra. Na minden voltam, csak aranyosMolly nem. Nagyon fájt, hogy bánatot okoztam neki...lapultam rendesen. Próbáltam a legszebb nézésemmel hatni rá, de nem hagyta magát. Azóta meghúzom magam és gondolkodom a következő lépésen....