sok probléma. Most például mami adott egy két napos lángosdarabot. Az rendben van, hogy ő így megeszi, de én már nem. A számba vettem és kitaláltam, hogy arra még jó lesz, hogy elássam.:)
Jeleztem is gyorsan az ajtón, hogy ki szeretnék menni. Viszont a munka komoly fejtörést okozott...mégis hova ebben a nagy kertben? Ráadásul mami leskelődik az ablakból mindig , hogy hova teszem. Aztán meg kinevet, hogy idétlen fejjel keringek kint. Arra már nem is merek gondolni,hogy mikor fogom kiásni, ha hazamegyünk? Mert két hét múlva otthon leszünk. Már megy a visszaszámolás.
Persze az én dolgom is csak nő ezzel, mint a csomaghegyek, amikre vigyázok éjjel-nappal. Mami innen nem megy nélkülem sehová!
Az a baj, hogy most szegénynek fáj a lába olyan nagyon, mint nekem fájt a nyáron. Olyan jókat sétálhatnánk még, de nem megyünk sehova, mert pihentetni kell neki. Ül a mozgós doboz előtt és bámulja...Viszont megígérte, hogy majd azért végigjárjuk a kedvenc helyeimet az utolsó pár napban.
Addig tehát pihenek a kettes számú párnámon, amit becipelt a házamból és illatosra mosott. Nem baj, nem sokára megint mollyszaga lesz, azon vagyok.
Addig meg szemmel tartom legalább a csomagokat.
A karácsonyi fotóversenyben második vagyok, mert a mami barátai szeretnek és szavaztak rám és a szép csillagomra. Mami azt mondja, hogy szép dolgokat lehet nyerni...azt ugyan nem tudom, hogy mit jelent, de remélem nem fáj.
