Molly vagyok

 Megint kinevetett! Hát tehetek én róla, hogy minden érdekes szagot elbújtattak a vizes nagy fehér takaró alá. Bele kell dugnom az orromat, hogy ki tudjam olvasni őket. Az meg persze ragadós. Mami rám nézett, megkérdezte, hogy mi van az orromon, és nevetett a gombócon. Imádom a havat. Olyan jókat lehet benne ugrálni,már ha el nem rontják az emberek. A közért előtt hirtelen átmentem 3 lábú kutyába, mert a jobb mellső talpacskámat annyira csípte a latyak! Emelgetnem kellett, hogy ne fájjon.:(Beleszórtak valamit, amitől elmúlt a fehérség és rossz volt, nem csak csúnya..  Mami egyből észrevette. Felparancsolt a virágokhoz, a szegélyre....ott fehér takaró volt...és nem csípett. Kénytelen voltam ott nyugodtan megvárni.Jól elrontották a játékomat. Hazafelé persze megint a legnagyobb hóban jöttünk...:))

  Azt hiszem, hogy tiltakozni fogok! Csak tudnám, hogy hol kell...brrrrrrrrrrrrrrMegint elrángatott a zöld köpenyeshez! Időben igyekeztem a tudtára adni, hogy nem akarok odamenni, de nem is figyelt rám. Egyfolytában magyarázott, hogy ne félj Molly, meg legyél bátor Molly, meg muszáj Molly...én meg reszkettem.:(A zöld köpenyes persze megint belekotort a saját fenekembe, belecsípett a hátamba és megmanikűrözött. Az jó volt, most sokkal jobb rohangálni, de ezt meg büszkeségből nem vallom be.:)) Haragudtam rá nagyon, bár amikor megmondták, hogy mennyit fizet...összement kicsire:))...és még én is megsajnáltam. Kellett ez neki?...és nekem?Persze tudom, hogy szeret. Hazafelé minden bokrot, kutyát és egy piros cicát is körbeszaglászhattam...na jó...akkor én is szeretem tovább.

Hát, ahogy látszik, megint nálunk dekkol szélvész úrfi. Semmit nem vesztett a gyorsaságából, hiába lett idősebb. Én fáradok bele néha, ahogy rohangál.Persze néha meg nem sok vizet zavar, őrzi a mamit.Nem vagyok féltékeny, addig is békén hagy engem.:))
Morci lekent neki egy pofont első nap, azóta békében alhat bárhol...nem meri a kicsi piszkálni. A mázlista!
Az mókás, ahogy kergeti a farkát...még nem jött rá arra, amit én már tudok, hogy úgysem éri el. Tanítottuk a mamival és Nikivel leülni és pacsit adni. Fog ez menni, vakarcs...csak vedd komolyan!
Az meg különösen klassz, hogy együtt van a család. Nagykorú is hazajött...most kellene megint eldöntenem, hogy ki a főnök. Azt hiszem, figyelek még és majd azután döntök csak.
 

Most meg mi baja a maminak?
Visítva rohangál utánam a felmosóval. Behordom a sarat a kertből. És??? Nem én tettem oda!
A papa áskálódott ott egyik nap egy másik emberrel. Tényleg... láttam őket. Ügyesebbek voltak, mint én, na persze nekik nem lábbal kellett mint nekem. Abban én vagyok a jobb, bár régen nem gyakoroltam. Mióta nem bosszankodik rajta senki, azóta nem is olyan érdekes.
Jó nagy gödör készült és még matattak ott valamit. Aztán tegnap megint ki-be mászkátak Kiskorúval...akkor miért pont az a baj, hogy én is? Annyira szép lábnyomokat nyomdáztam.Lehet, hogy a maminak nem tetszik? Gyakorolok még.

 Megint itt van szélvész úrfi. Niki kihozta a subaszőnyegét...Egyből rám ugrott, amivel igazán semmi bajom, de a fenekemből kiszállhatna már. Elég fárasztó állandóan forogni, hogy ne férjen hozzá. Amúgy rendes pasi, úgy néz ki, hogy egy jól irányzott pofonnal Morci is tisztázta vele az erőviszonyokat.
A tányéromból megette a vacsimat, én meg a macskáét, na meg azért kaptam még a mamitól.

Megint nálunk csövezik. Fura, de szeretnivaló kis fickó...és most már nem is büdös. A mami megfürdette.Volt kapálózás, meg bundarázogatás...nézni sem tudtam. Ki is szaladtam gyorsan, nehogy feltűnjön az "illatfelhő", amit húzok magam után. Úgy látszik el is ment a kedve maminak a fürdetgetéstől, így is úszott a fürdőszoba, pedig Döme a kádban fürdött. Arra rájöttem, hogy utálja a hajszárítót...és milyen igaza van!...én is. A szeméről meg ne is beszéljünk. Vastag barna trutyit mosott le onnan a mami. Vizezte, lazítgatta...mocorgott a pöttöm. Nem szerette...bezzeg amikor nekem törölgeti a mami óvatosan, papírzsepivel...meg van azért az előnye a rövid, sötét szőrnek. Például nekem nem lett a lábam zöld, mint a kis villámnak fűnyírás után. Szép lett, nem mondom...
Azt nem értem, hogy miért piszkál folyton. Az ilyen nagy és komoly kutyák dolgozni szoktak, nem futkározni ész nélkül. Megmutattam neki, hogy kell ugatni a kutyákat, nézett is a kis bamba pofijával. Hát igen, türelem az kell hozzá...ezt hallottam...a mami mondta, miután sokadszor szedegette és mosta fel utána azt, amit rendes kutya a kertben rak le...hát, van még mit csiszolni a kultúráján.
Mondjuk akkor sajnáltam, amikor Morci bemosott egyet neki és még ki is röhögte amikor megugatta, vagyis olyan érdekes hangot hallatott, amitől rendes kutya vihogni kezd.:))
Ma még itt lesz nálunk, holnap hazamegy. Hiányozni fog. Kit fogok figyelni a helyemről?

Nem szeretem, ha nem látom az emberek szemét!!!
Papáéknál volt valaki, amikor átmentünk a mamival ebédelni. Sötét szemüvegben ült a kertben. Na én meg aztán jól megugattam. Annyira félelmetes voltam, amennyire csak tőlem tellett. Azt nem értem, hogy a mami miért nevetett ki. Ő mondta, hogy a szem a lélek tükre. Jól hangzik, de ha nem látom, akkor akár rossz is lehet. Nem?
Persze végül is jól ráijesztettem és levette. Rendes ember szeme volt.

 Mami ma nem engem vitt sétálni, hanem Lokit.:( Beletette a zsebébe és azzal a nagyon kedves hangjával biztatta, hogy ne féljen...nem fog fájni többet. Nekem sem szokott, szerintem a séta az klassz.
Engem bezzeg nem vittek. Aztán a mami hazajött, szatyorral, de Lokit nem hozta. Lehet, hogy másfelé volt dolga? Nekem miért nem szabad csak oda mennem, ahova Ő akarja?...
Aztán mami elásott egy szép zöld dobozt hátra a kertbe és megtiltotta, hogy kiássam. Utána kitakarította Loki ketrecét és kivittük a bungiba.
Valami nagyon nem tetszik itt nekem.:(((... hova lett a kedvenc patkányom???
 

 Ugyan Mami, miért is kellene nekem néznem a fogyókúrázó kutyák műsorát? Csinos vagyok, friss és üde...vagy valami hasonló.
Na jó, van némi feleslegem még, de igyekszem lefogyni. Nem akarok úgy járni, mint azok a guruló négylábúak.:( Persze a gazdájuk a hibás, naná, nem is a könyörgő kutya.:))
Próbálkozunk, próbálkozunk. Azért meglepődtem, amikor láttam, hogy mit képes egy-két kutya megenni...ejnye...azt hiszem teljesen elhatárolódok ezektől a mohó ebektől... Na megyek, megnézem mi a vacsora.

 Megint itt van a kis fehér villám. Beleszédülök, annyira cikázik állandóan. Nem tud ez nyugodtan feküdni egy percet sem? Rég volt, még talán Cunami korszakomban, amikor még én is bírtam a tempót. Most persze igyekszem a felsőbbrendű nézésemmel helyreigazítani, de nem mindig megy.Kicsit hiperaktív a vakarcs. Persze rendes, mert amit kihízeleg, abból nekem is ad és egyáltalán nem pályázik a kedvenc alvóhelyeimre. Már csak a tempójából kellene visszavennie.

Azt hiszem, hogy nem csak fenyegetett, hanem el is utazott. :(
Hiányzik. Úgy nem igazi a garnitúrán feküdni, hogy időnként nem zavar le. Sokkal jobb játék volt kicselezni őt.

 Ma megint vendégem volt. Csak azt nem értem, hogy a mami miért nem egyeztet velem. Annyira fáradt voltam, erre rám szabadít egy ilyen cikázó kis villámot.

Nem semmi a kölyök, még a fejemmel sem tudtam követni a mozgását. Egy ideig próbálkoztam vele, utána tisztes távolból figyeltem. Megtalálta a régi gumicsontomat, azzal meg elvolt, mint a falevelekkel, fadarabokkal. Mennyire egyszerű az élet még az ő korában.:)

Végül is rájöttem, hogy akár játszhatnék is vele, addig is megy az idő.

 Ma jó korán,már hatkor felkeltem. A mami is...elintéztem. Vajon miért nem örült? Morci viszont igen, mert intéztem neki kaját...és most szeret...és persze mi alhatunk tovább.:))

Kikérem magamnak, hogy azért mert Ő elmegy dolgozni, engem hajnalok hajnalán felverjen és kirakjon a teraszra. Ja, hogy nincs otthon senki, aki kiszolgáljon? Ez elég baj nekem amúgy is...még őrizhetem a teraszt is. Remélem mielőbb hazakeveredik valaki, aki beengedett a jó kis puha báránybőrömre. Ilyenkor hátrányos helyzetű kutyának érzem magam.:((

 Ma voltunk az állateledelesnél. Nem szeretek oda menni, mióta...de most jó volt. Mami vett nekem műcsontot. Utána mentünk vásárolni és mindenki megállított, hogy...hova viszed Molly azt a csontot?...szerintem találgassatok, de jó messze tőlem, mert morgok, ha közel jöttök.

Vajon Ők is szeretik? Na rágódok egyet a témán...

Ma már megint kidogoztam magam...:) Szóltam maminak, hogy etesse meg a patkányt. Közben én is jól megleshettem, mert ilyenkor odajön a ketrecajtóhoz. Mázlija van, mert tőle nem kell a maradék...magok...fúj! Kutya vagyok, nem madár!

A rágcsálókról jutott eszembe, hogy a Mamáéknál valamelyik lökött macska elengedett a nappaliban egy egeret...az meg befutott a kanapé mögé és ott csövezett napokig Mama nagy bánatára. Én észre sem vettem, csak mesélték. Nem is értem, ha megfogja, miért engedi el?...végezhetné rendesen is a munkáját! 

 Tegnap jött, és kicsi és pasi...Hogy honnan tudom? Állandóan a fenekem körül koslat. Pedig engem ez a téma már nem érdekel...sőt, soha nem is érdekelt. Vannak nekem fontosabb dolgaim. Birinek hívják és fura, hogy annyira szeretik mint engem. Nem baj, akkor én is szeretem. Megosztom vele az ágyamat, a vacsorámat..bár hogy a Morciéból is adjak, az már túlzás. Lelkesen lohol utánam, annyira-de annyira kifáradtam.
Én vagyok  nagyobb, az öregebb és a házőrzőbb...de már Ő is tudja, hogy ha jön egy kutya, akkor futunk a kerítéshez. Jó tanítvány, szeretem.

 Az emberek begyagyulnak ha labdáznak. Főleg ha a tévében futkosnak sokan egy labda után. Nem is értem, én biztos hamar feladnám, főleg ebben a melegben. Este Kiskorú és még sokan tévéztek. Én kimentem körül nézni a birtokon. Mire visszaakartam menni, kizártak, de rendesen.:(( Még a kerti kapun is kívülre kerültem, a hátsó kertbe. Nagyon komoly koncertet kellett adnom a maminak, mire felébredt és el kezdett keresni. Naná, hogy megtalált!!! Szeret.
Persze a többiek sem tudtak eléggé sajnálni, szerintem elég rossz volt a lelkük. Lehet is. Észre sem vették, hogy eltűntem. El vannak kényeztetve. Ha bent vagyok, akkor többet kell majd ugrálnom és nyüzsögnöm, hogy érezzék a különbséget a vagyok, vagy nem vagyok között.:))

 Voltam ma vendégségben. Mamival bementünk a szomszédba Hektorhoz, Pöttömhöz és Hérához. Na ezek le sem szakadtak rólam, követtek bármerre mentem. Izgalmas szagok, bokrok voltak arra felé, én csak lődörögtem volna, de Hektor folyton a nyakamba urált. Kis taknyos! Van saját medencéje, tüntetőleg abban pancsolt, nem mintha engem annyira érdekelt volna. Utálom a vizet, azt meg kikértem magamnak, hgoy folyton mögém kerüljön.

Gabi mindig veszekszik velem. Szerinte övé a kanapé...és rám mondják, hogy irigy kutya!
Igazságtalanság. Hol vannak a jogaim? Azért is morog, ha elkunyerálom amit Morci meghagy. Pedig azt nekem hagyja, cserébe amiért intézek neki kaját.
Mondtam már, hogy szeretem a cicákat?..csak azt nem értem, hogy ők miért nem szeretnek. Rasszisták. Valaki azt mondta nekik, hogy a kutyák egyformán rosszak, és ők meg elhiszik. Pedig én rendes vagyok velük. Maszatot még cumizni is hagytam, amikor el volt keseredve, álmos és nyűgös volt. Valamiért azt hitte, hogy én vagyok a mamija.

Aranyos volt, szerettem. Bercivel jókat lehetett verekedni, hiányzik nagyon. Morci az egy öreg, hisztis macska, de az én szívembe ő is belefér. Ha hisztis, arrébb megyek vagy ő húzza fel az orrát és vonul el...de neki szabad, ő volt itt előbb. Ha jó kedve van, akkor viszont megmossa a fülemet is.

A mami szomorú. Sokat folyik a víz a szeméből. Azt mondja, Gabi elmegy megint...nem igazán értem, de nem hangzik jól. Talán azt jelenti, hogy akkor feküdhetek a kanapén...? Akkor sem örülök. Nem szeretem, ha mami szomorú. Azt szeretem ha nevet és futkosunk a kertben a nyuszival és mosolyog. A húzd meg ereszd meg játékot imádom. Jó erősen megfogom a nyuszi fülét és még morgok is neki, mert akkor mami hangosan nevet. Ha kimegy a kertbe, mindig viszem utána a játékom.
Ha Gabi elmegy, akkor ki lesz a főnök? Eldönthetnék végre!
Először volt a papa, aztán Gabi, aztán Dani...utána megint Gabi...nem bírom ezt a kuszaságot . Ezek nem tudják, hogy egy kutyának a kell a biztonság?

 Ma kikísértük mamit a nyuszival napozni. Jó volt, süttettük a fehér pocakunkat.

Utána átjöttek Papáék és megmutattam nekik, hogy van egy botom, amit tudok rágcsálni, de nem adom oda a maminak, hiába kéri. Rágjon mást.

 Van egy új haverom. Az Artúr. Eljött ma látogatóba és hozta a Almababát és a mamiját. Akkorát szaladgáltunk. Nagyon jó volt. A kiscsaj adott a fánkjából, némi ráhatással...ami nem volt nehéz, mert nem egy magas fajta...Azt is megengedte, hogy igyak a pancsolóvizéből.
Artúrral ketten meg jól beszóltunk a Hektornak, könnyebb  volt mint egyedül...Nagyon jó kis délelőtt volt. Lesz mit kipihennem.

Tegnap a mami rángatott. Nem tetszett, most már bevallom. Elindultunk vásárolni, és amilyen okos kutya vagyok, még időben észrevettem, hogy megint az állateledeles felé akar menni. Nagyon nem akartam odamenni, mert nemszeretem hely lett, mióta a Turcsi nevű nagyhangú rámugrott és jól megijesztett. Mami mindig kinevet...bezzeg Ő arra megy, amerre akar. Éva néni örült nekem és végül is nem volt ott az a terrorista sem. Jól elfáradtam a melegben. Nem győztem magam kipihenni délután.

 Kutya meleg van. Ha tudná a mami, hogy milyen jó séta közben leheveredni a nedves zöld fűbe, akkor tuti, hogy nem rángatott volna ilyen erővel haza.
Voltunk ugyanis vásárolni. Most egy új helyre parkolt le engem, azt mondta azért, hogy ne legyen annyira melegem a napon. Ez szép dolog, de itt meg retteghettem, hogy ott felejt.
Figyeltem is az üzlet ajtaját igen erősen...és persze nem felejtett ott...mert ugyebár még sohasem...:)