Molly vagyok

Még mindig viszketek.:(
Mami szegény próbál vigasztalni, meg keresgéli a bolháimat is...még éjjel is. Szerine nem kellene az ülőgarnitúrán vakaróznom,mert közben dübörgök a lábammal. Na de ha oda is  utánam jönnek a bolhák?
Kaptam már cseppeket is a nyakamba, az jó volt, megvakargatta Mami...Azt mondta neki a zöldköpenyes, ahova szerencsére nélkülem ment, hogy lehet, hogy allergiás vagyok a bolhákra.Azt hiszem, hogy mivel kutya vagyok, ez elég nagy baj. Kiirtjuk őket, aztán kiderül. Bár inkább a bolhákra, mint a csirkecsontra...az rémes lenne.

  Jól feladta Mami és Nagykorú nekem a leckét. Vettek az ajtóra egy hálót a bogarak és a szúnyogok ellen. Díjazom az ötletet, visztont mi kint ragadtunk Morcival. Aztán a feladat adott volt, be kellett jönnünk a hálón. Hááát...nem mondom...bár a végén kiderült, hogy van az a töpörtyű, amiért érdemes volt megpróbálni.

adott a feladat....:))

Persze megint Morci volt a bátrabb...

                                                                                                                      aztán én is győztem...:)))

 Van az a hosszú nyakú izé, amit a mami olyan nagy szeretettel szokott huzigálni a lakásban. Nagyon zúg. és én félek tőle. Úgy látom jobbnak, ha ilyenkor kikéredzkedek. Ma viszont arra gondoltam, mi lenne, ha szembe szállnék vele. Nagyon el kezdtem ugatni rá, persze csak tisztes távolságból és a haragomat farokcsóválással álcáztam. Persze nem mert visszaszólni, igaz, nem is hagyta abba zúgást. Idővel jobbnak láttam, ha a munkámat az udvaron folytatom tovább.:))
Amikor végre abbahagyta, a mami be akart mutatni neki...mit képzel! Nem barátkozom...
 

 Ez a nap olyan jól kezdődött. Kaptam a Mamától olyan finom pulykanyakat...tele volt husival. Nem is képzeltem, hogy el lehet rontani a jó kedvemet.
Persze a maminak sikerült. Megint elcibált abba a rossz szagú házba a zöld köpenyeshez. Az már messziről mosolygott rám. Csak tudnám, mire az a  jó kedv. Na persze, ha én piszkálnám...Azért már nem is féltem annyira...csak a lábam. Az remegett nagyon. Mami meg azt hiszi, hogy pár jutalomfalattal lekenyerezhet. Elfogadtam, naná...de már csak a közért előtt, amíg a kedves öreg néni vigyázott rám. Nehogymá azt gondolja, hogy olyan könnyen megbocsátok. Az persze jó volt, hogy Nagykorú is sétált velünk egy kicsit. Most meg persze jól elfáradtam. Őrzöm egy kicsit a kanapét...

 Ma füvet nyírtunk Mamival. A nehezebb munkám nekem volt. Szaladgálnom kellett, amíg ő szép ráérősen sétálgatott azzal a zörgő micsodával. Eszembe jutott, hogy amikor kicsi voltam, okos és szép, még többet segítettem neki. Fogtam a fogaimmal a fűnyíró madzagját és mentem velük. Ma már szerintem boldogul egyedül is. A lényeg az, hogy tartsa rendbe a szép kertemet. Imádok ott napozni.

 Meghalt a fehér patkány. Mindenki szomorú...én is . Gondoltam megvígasztalom Lokit...de nem engedik. Nem is tudom, hogy miért. Annyira tudnám szeretni. Gondoltam adok Nagykorúnak pacsit, amikor simogatta őt, hátha odaadja...de irigy, mint mindig.

 Azt mondják, jön a nyuszi. Köztünk legyen mondva, nagyon kifinomult szaglásommal végig szagoltam a falut, de nyomát sem találtam. Na, majd jól megnézem magamnak az a nyulat, aminek nem érzem a szagát. Lehet, hogy megint becsapnak?
A Turcsival találkoztunk, megint meg akart enni reggelire. Mókás, ahogy ugat és megpróbál rémísztgetni, pedig ha lenne zsebem, el tudnám oda dugni. Illendőség kedvéért jól kikerülöm, nehogy azt higyje provokálni akarom.
Szeretem a tavaszt...a mami nyitva tartja a bejárati ajtót és lehet ki-be rohangálni anélkül, hogy morognának velem.:))

 Szeretem a sült kacsát. Azt hiszem jóságom és türelmem elnyerte méltó jutalmát...addig ültem Nagykorú mellett ebédnél, ameddig nem sikerült egy kacsaszárnyat kiszugerálnom a kezéből...és ami leesett, az ugye az én felségterületemen landolt. Fuottam is vele az ágyamba...az a ház.:)) Gabi csak nézett bárgyún...addig én meg jól megettem.:)) finom volt.

Kicsit zsíros lett a szép kis kanapém, de mire való a mami? Amúgy meg tényleg finom volt a husi, igaza van Nagykorúnak, hogy harcolt érte.:))

A mami azt mondja gyagya vagyok...pedig csak eszembe jutott egy régen elfelejtett játékom. Állok a nappaliban és amilyen gyorsan csak tudom...kergetem a farkamat...egyszer úgyis elkapom!

 Tegnap elmentünk sétálni a mamival és húdenagyonszeretembácsival. Végig jártuk a kedvenc útvonalamat. Felmentünk a kőbányába is, na ott aztán már melegem volt. Mami ki is nevetett, mert kerestem az árnyékot és ahol megtaláltam, ott gyorsan behasaltam a fűbe...aztán odébb és odébb...jól hűsített. Most nem találkoztunk sok kutyával, csak olyanokkal akik a kerítés mögül szóltak be...de az nem érdekel. Oda sem figyelek rájuk.
Dálután már nem volt sok dolgom otthon...ki is feküdtem rendesen...és igyekeztem, hogy ne legyek láb alatt...aludtam, na jó! Elfáradtam.

Arról én nem tehetek, hogy reggelre üres lett a Nagykorú gumicukros zacskója, az amelyik lelógott az asztalról és olyan jó illatot árasztott. Azt meg végképp nem tudom, hogy ki tette az üres zacsit az ágyamba...
Mami szerint nagyon mókásan eszem a gumicukrot, úgy nyammogok rajta, hát...kár, hogy nem látta.:)))

Rémes nap!
Megint elmentünk abba a furcsa szagú házba a zöld köpenyeshez. Mondjuk én már az udvarba sem akartam bemenni, de mami annyira kérlelt. Kár volt szót fogadnom. Megint belepiszkáltak a fenekembe, és én azt nem szeretem. Nagyon nem. Azért szót fogadtam, naná, mozdulni sem mertem, annyira féltem...de ez titok.
Ami viszont jó volt, az az öröm a mami arcán, amikor kiderült, hogy fogytam egy kilót. Hát...ha ez neki akkora szám, akkor folytathatjuk a fogyókúrát.
Jutalomból kaptam egy furcsa formájú izét, valami kutyafogkefe?...azt mondják krokodil és nem tudom mire jó. Egyenlőre rágcsálom egy kicsit aztán majd kiderül.

 Mondták a tévében, hogy holnaptól még több jogot kapunk. Nem annyira tudom, hogy mi az, de gondoltam rájövök. Gyorsan beugrottam mami ágyába, de nagyon visított, hogy mész innen, Molly. Szóval ez nem jog...az tuti. Azért a hosszú pórázra figyelek, olyan chipet meg nem szeretnék, azt hiszem. 10nm-em van, az biztos. Szerintem itthon minden rendben van.

Morci agresszív...
Tegnap este is úgy rámugrott...és lesből támad a kis ravasz. Azon meg fel is háborodtam, hogy a fehér bojtocskámat akarta rágcsálni. Aztán megfogta a lábamat a mancsaival és bele harapott. Mit képzel ez? Persze rögtön felajánlottam neki a macimat, rágja azt. Megmutattam, hogy még csipog is...de ez nem érdekelte. Nem is értem.
Ma voltunk sétálni a mamival. Nagyon bírom, hogy mikor köszönnek nekem, mindig azt mondják sziasztok...Ő meg boldog, hogy neki is köszöntek. Érdekesek ezek az emberek.

Unom a fogyókúrát. Már nem tetszik a lopkodós játék sem, kicsit eldurvult. Mami már mérges, amikor elszaladok Morci kajájával. Pedig inkább nevetne a bamba képén, ahogy néz utánam. Ehelyett mérgesen szalad utánam, pedig nekem pont elég arra figyelnem, hogy ki ne öntsem a finom kaját...és utána még mondja is a magáét.

 

Kipróbáltam valamit az előbb, de nem lett túl nagy sikerem. :((
Gondoltam, hogy ha üresen el tudom venni a macska elől a tányérját...akkor menne-e kajával tele. Ment...de mami mérges lett. Kicsit kergetőztünk, aztán visszaadtam neki.
Morci meg csak nézett bambán. Lehet, hogy magától is nekem adta volna?...   

Na mindegy...akkor sem fogok unatkozni...rágcsálom egy kicsit a macimat...még csipog is.

Aztután meg ráveszem, hogy aludjunk egyet...

 Kísértett a múlt, a fura szagú ház emléke.
Az úgy volt, hogy lementünk mamival vásárolni. Kiparkolt a közért előtt...én meg vártam rá, rendesen. Kicsit hideg volt az a hókupac, amire leültem...de onnan láttam rendesen az ajtót, nehogy ott felejtsen...na még sosem, de soha nem lehet tudni.
Aztán kijött egy nagy, magas emberrel...és mosolyogva közölte, hogy  Ő hazavisz minket.
Be kellett ugranom egy olyan sok kerekes izébe, ami elindult. Na akkor jutott eszembe, hogy régen, amikor kicsi, okos és szép voltam, mindig ilyennel vitt a papa abba a fura szagú házba, ahol a zöld köpenyes megszúrt. Azt nem szerettem...most meg elkapott a félelem, és úgy reszkettem, hogy mami nem győzött simogatni. Persze minden rosszban van valami jó...sőt, több jó is. Hamar hazaértünk, ahogy szaladtak a házak mellettünk és a mami egész délután hízelgett nekem. Bizony....még a tejszinhabot is lenyalhattam a macskáról...húúú, az nagyon finom volt.Sőt, még a tányérból is...és fánkot is kaptam...

 Azt hiszem példát vehetnek a rendszeretetemről. Ahányszor csak megszerzem Morci tányérját a reggelije maradékjával, miután fényesre nyaltam, utána mindig elrakom a helyére!...az ágyamba.
Na ennyit a tökéletességemről, amit csak növelni fog, ha lefogyok. Mert lefogyok, ugye?
Rémes, hogy dugdossák előlem a kaját...:(

 Ma reggel lementünk a faluba sétálni. Azt mondta a mami, hogy kíváncsi rá, hogy sántítok-e még. Na még az kéne,... hogy itthon hagyjon?!
Na meg aztán rajtam ne múljon, hogy éhen maradjon a patkánynépség.
Mondtam már, hogy ők is itt laknak? A mázlisták, külön szobájuk van. Az igaz, hogy be is vannak zárva rendesen. Azért odajárhatok nézegetni őket...nagyon izgalmas szaguk van, szeretek arrafelé szimatolni.

Szóval bementünk a jószagú boltba és vettünk nekik kaját. Azért Évanéni észrevette, hogy én is ott vagyok és leesett egy-két jó falat, amíg mami el nem kezdett pletykálni a fogyókúrámról. Miért kell neki mindent elrontani???
Azért rohangáltam egy jót hazafelé. Mami meg visítozott, hogy ne rángassam, mert csúszik...naná, mert jég!...még ennyit sem tud?
Na most alszom egyet a nagy fáradtságra.

Morci meg őrzi az álmomat...remélem...

 Azt hiszem ma próbáltam kiheverni azt a nagy ijedtséget...tudjátok, a nagy kutyával.
Hiába titkoltam, mami észrevette, hogy két kisebb felületi sebet csak sikerült rajtam harapnia.
Nem ettől, de a hátsó lábam is fáj...Néha sántikálok, mami meg sajnál. Naná, hogy még a szülinapi tortából is kaptam egy kicsit. Egy falatot, mert ugye a fogyókúra...:(
Nem lehet, hogy attól fáj a lábam?...holnap megkérdezem mamitól. :))
Amikor megláttam a pulton a csirkecombokat, nagyon is sikerült felugrálnom...ez érdekes...elmélkedek rajta egy kicsit...

Elmentünk sétálni. Fel a hegyre, be az erdőbe. Annyira jó volt. Időnként jól megtréfáltam a mamiékat, mert majdnem eltűntem a hóban. Nagykorú célpontnak használt, azt hitte, hogy nem veszem észre, hogy olyan fehér gombócokkal Ő dobál és nem az égből esnek.
Találkoztunk sok kutyával...az jó volt...kivéve az utolsót...az elkapta a nyakörvemet és meglóbált. Sírtam, kiabáltam...a mami is. Az a sokfogú odakapott az oldalamhoz is...szerintem kitépett a szép szőrömből is...de szerencsére nem vérzik, bár még fáj egy kicsit.
Amikor hazaértünk jött a Hektorka gazdija, mert az a kis lökött meg elveszett. Nem is értem miért szökött meg, kutyajó dolga van.Aztán ez is megoldódott és még hozzánk is bejött egy kicsit. Sajna nem engedte a mamija, hogy itt maradjon...pedig olyan jóóóóóóó volt!
Még a macskám is örült neki...najó, ez nem biztos, de hagyta , hogy szagolgassa...Morcinál ez is valami.

Na most pedig hagyjatok aludni. 

Így mentünk szép tömött sorokban...

Nem volt kicsi a hó...de én nagyobb vagyok!...bizony.

Ő meg úgy látszik szeret engem...

Imádom a havat. Nagyon klassz benne rohangálni és olyan mókás, amikor a mami kinevet...szerinte olyan vagyok a hógombóccal az orromon, mint Rudolf, a rénszarvas.
Lehet, de ha nem dugom be a nózim a hó alá, akkor nem érzem a szagokat...világos?
Persze a házőrzést ilyenkor sem hanyagolom el, még a Papáéknál sem.
 

A macskám nem hülye...kénytelen vagyok beismerni.
Van egy megállapodásunk. Reggel elintézem neki, hogy bejöhessen. Addig verem az ajtót, ha ott ül kint, amíg a mami be nem engedi. Akkor ő gyorsan naki áll kihízelegni a reggelijét és cserében hagy nekem is. A mázlista viszont ma reggel nem is volt kint, szerintem fázott a bundája. Így nem kellett neki segítenem bejönni...és nem is hagyott a kajájából.:(
Az is lehet, hogy annyira finom a köhögéscsillapítója...és azért ette meg mindet, de hiába szereztem meg a tányérját, üres volt. Pedig annyira nem is egyszerű. Fel kell ugranom a fotelba, mert csak onnan érem el a tányért. Azt meg úgy védik tőlem...nem is értem. Persze annyira nem nehéz reggelente, amikor a mami rohan...nem ér rá engem figyelni.
Felugrottam, elloptam, kinyalogattam...mire észrevett már a helyemen feküdtem, mint aki békésen szunyókál. Azért elronttam a lépést, nem vittem vissza a tányért a helyére...és persze lebuktam. Így jártam...bezsebelhettem egy mosolyt kora reggel.

Azt hiszem érdemes volt elmenni tegnap a zöld ruhásokhoz...Már nem is viszket...
Ma megint be akartak csapni...de nem hagytam magam. Délelőtt békésen szunyókáltam, amikor láttam, hogy Nagykorú öltözik...Mami és Ő is figyelte, hogy ugrok-e...Naná...azt hitték , hogy azt gondolom, ma is valami rémes helyre készül velem...nem hittem.:)))
...nekem lett igazam, mehettem a mami mamijához rohangálni a kertben.
Na az még egy komoly munka...hátra kell szaladni a kertbe és beugrani a komposztálóba...hogy ott aztán milyen kincsek vannak! Ki nem hagynám...akkor nem is lenne beagle a nevem.
Aztán kaptam kaját is...de sajna Nagykorú elárulta a maminak...így ugrott otthon az ebédem.
Azért vacsit kaptam...helyre állt a rend.
 

Ma rémes délutánom volt.
Úgy kezdődött, hogy Nagykorú felébresztett legszebb délutáni álmomból. Azt mondta elmegyünk sétálni. Nagyon örültem neki, igyekeztem rendesen sétálni mellette...bár nem értettem, hogy hova az a nagy rohanás.
Amikor aztán megláttam a mamit felénk jönni, már értettem, hogy miért siettünk. Át is vette a pórázomat és elindultunk egy új helyre. Nagy udvaron mentünk át, ahol szuper szagokat éreztem, amiket a kollégák hagytak ott nekem jelzésnek. Aztán bementünk egy nagy házba, aminek ismerős szaga volt...de az már nem tetszett. Az ilyen szagú házakban, mindig beavatkoznak a belügyeimbe. Hát...most sem úsztam meg. A mami elmesélte nekik, hogy furán dörzsölgetem a fenekem a szőnyeghez és minden tárgyhoz...áruló!
Erre az az addig még szimpatikus kék köpenyes rögtön közölte, hogy bűznirigy...addig még nem is gond, na de miért kellett benyúlnia a fenekembe? Az az enyém!
Persze, hogy remegtem...könnyű kinevetni...mami persze aggódásnak álcázta, de a szeme mosolygott...igaz, azt mondta édes vagyok, és aranyos és kedves és okos és szép...
Mert az is...persze a végén azt sem tudták, hogy szépítsenek a dolgon...ezért jutalomból kaptam egy manikűrt is...honnan veszik, hogy én azt szerettem volna...mert nem, de ha már így alakult, nem is volt olyan rossz.
Aztán kibeszélték az étkezési szokásaimat is...ejnye...:(((
Fogyóznom kellene...Miért kellene nekem utánozni a mamit?
Aztán kértünk a macskámnak is féreghajtót és gyógyszert a köhögésére, mert nem tudok tőle aludni. Majd kíváncsi leszek, hogy beveszi-e olyan renedesen, mint én.
Persze a kék köpenyes simogatását bukta, mert nem jött velünk.
Aztán már csak vásárlás, dícséretek besöprése...és most végre végezhetem tovább a munkámat.  Vár a kanapé...