Molly vagyok

az esőkabátomat, mert esik az eső. Azért mami aranyos volt, nem maradt el a hosszú séta.
Mióta eljöttünk ide világgá, azóta sokat okosodtam és bizony már azt is elértem, hogy a parkban sétálhatok póráz nélkül. Olyat játszunk, hogy a mami elenged egyedül szimatolni és amikor rám szól, akkor én jól odaszaladok hozzá. Megsimogat, megdicsér és már futhatok is tovább. Jó játék!
Persze elszaladni nem ér, mert akkor morog. Hogy itt mekkora parkok vannak, olyan szagokkal, hogy csak na...Persze, hogy minden fát körbeszimatolok, csak nem hagyom ki egyiket sem. Nagyon izgalmas.

Utána jön a vásárlás, azt már nem szeretem annyira, de megfigyeltem, hogy ha nézem, hogy hova ment be vásárolni, előbb utóbb ki is jön. Csak fárasztó ennyire figyelni. Kiszalad az egyik boltból, odainteget és megint eltűnik. Ha már a harmadikba is megy, akkor meg szoktam neki jegyezni, amikor kijön, hogy ez nekem nem tetszik...Erre azt kapom, hogy ne sípolj Molly. Hát mi vagyok én?

Mostanában délutánonként eltűnik!...este jön csak haza, Érdekes szagokat hoz magával, aztán meg kinevet, amikor szaglászom. Most már ismerem a másik kutya szagát, elhozta nekem bemutatni. Olyan ugrálós, szaladgálós és morgós. Legalább is, amikor a gazdijához megyek. Persze én nem keresem a balhét, visszamentem a helyemre..de a kisebbik gazdija, hát az nagyon szeret engem. Puszilgat és tetszik neki, hogy mindenhova követem. Szóval az ő szagukkal tele jön haza mami. Addig én kint várom a kertben, vagy a szuper kutyaházamban. Megszerettem azt is.Muszáj volt. Ha mindenki eltűnik itthonról és hűvös van, ott a legjobb.
Okos kutya vagyok, már tudom, hogy hazajönnek és akkor mindent megkapok amit csak akarok...csak sípolnom kell.:))

Az rossz volt, amikor napokra elment. Féltem nagyon, hogy vissza sem jön. Nem volt séta sem...de aztán egyszer csak hazajött...Jól megmondtam neki, hogy ilyet többet ne csináljon!

Nem is tudom, hogy kezdjem. Itt teljesen más, mint régen otthon. Azt mondja a mami, hogy szeretni fogunk itt lakni. Akkor ezt meg is beszéltük. 
Persze jöttek az új szabályok, de nem nehezek, én meg okos kutya vagyok. Tudom...ezt is Ő mondta. Megtanultam a szupermarket előtt várni őt. Hát...először nagyon gáz volt. Remegett az összes lábam és minden idegszálammal arra kellett figyelnem, nehogy elmenjen és ott felejtsen. Azt már tudom, hogy ha valahova bemegy, akkor ki is jön.:) Szóval szemeket a bejáratra...és jött is. Volt jó kutya, meg simi, meg nasi. Tetszett.
Aztán legközelebb, amikor láttam a vásárlós tarisznyájával a vállán, és rohantam készülődni vele...azt mondta, hogy "marad". Na ezt a szót nem szeretem. Nem is jelentett jót most sem. Elment. Én meg csak nyüszítettem, de persze minek is. Gabi vigasztalt, de akkor is kimaradtam egy jó buliból.
A séta az valami szuper. Mami azzal cukkol, hogy....mi van Molly, száz darab sms-d érkezett?...
Valahogy úgy. Minden bokor aljában van néhány érdekes üzenet, amit ott hagytak mások. Még jó, hogy elolvasom. Ha nem vásárolni, hanem a parkba megyünk, akkor van is időm rá, nem rángat annyira, hogy mennyünkmááá. Hova ez a nagy rohanás? 
Ebben a városban, ahol lakunk, annyi park van, hogy csak na. Mi meg jól felfedezzük mindet! Tele vannak, fűvel, fával és szagokkal. A mami mostanában valami mókust keres. Nem tudom, hogy mi az, de majd csak találkozom vele én is. Vannak még sok kutyák a parkban, meg is szagolnak. Mami óvatosan enged oda hozájuk, mert nem tudja megkérdezni, hogy harapnak-e. Vajon miért is? Ja...nekem meg felvág, ha tanul egy új szót és néha úgy szól hozzám. Meg kell nekem is tanulnom? Nehéz sorom van.
Ennyit különben sem jártam otthon városban, sőt egyáltalán nem. Meg kellett tanulnom annál a csíkosnál megállni, ahol mama azt mondja "wait" és csak akkor indulhatok el, ha megszólal az a furcsa hang és mami mondja, mehetünk.
Ennyi tanulás és olvasás és séta mellett még arra is van időm, hogy felfedezzem a kertünket. Ha ad mami valami finomat, el kell dugnom előle, de úgy hogy másnap megtaláljam.
Szegények, annyit dolgoztak a kerítéssel, hogy nem menjek ki. Miért is mennék? Ilyen kiszolgálásban máshol nem lenne részem.:)...cserébe (na meg néhány "menjinnenMolly" után feladtam a kanapé meghódítását, megelégedtem a nyugipárnával. Jelentem, azt megszereztem. Mutassatok még egy kutyát, akinek két szobában 3 ágya van! Na ugye!
Szerintem nem is mennék el innen, csak véletlenül...mondjuk, ha kicsit nem figyelek oda és elindulok valami érdekes szag után.
Kétszer már mentem is. Nyitva volt a kapu...nem én! Na de nekiugrani egy kerítésnek? ugyan.
Ezzel a fájós lábbal? Nagyon meghúzódott egyik nap. Majd fogok én direkt ugrálni!
A héten kapok a teraszom és fotelem helyett kutyaházat. Remélem nem olyan ciki rózsaszín lesz, hanem büszkén feszíthetek benne.

Hát ezt is megérte egy magamfajta kutya. Miután minden elfogyott körülöttem a házból és mami újra lecipelt a kék köpenyeshez...egyszer csak be kellett ülnöm egy autóba. Jó magasra kellett emelni a fenekem, nem nagyon tetszett a dolog, de mami mellett jó volt. Egész úton azt hallgattam, hogy milyen jó kutya vagyok. Miért?...ez kétséges volt? Nem is értem.
Sokszor megállt az autó, azt nagyon szerettem. Le lehetett ugrani, sétálni, szaglászni. Kiolvastam fél Európát. Tapostam jó nagy havat és láttam sok autót. 
Aztán belém kötöttek, illetve mamiba. Hiányzott az útlevelemből egy pecsét. Hát ezért jártam annyit a kék köpenyeshez.?Mami nem adta fel, nem engedte, hogy még egy napot várnom kellett...lódított nekik. Azt mondta Gabi nősül...pedig annyira nem is buta...de erre azonnal segítettek, és mehettünk egy nagy ringatózó izére. Kaptam mami bogyójából, amit annyira dugdos és olyan jót aludtunk. Elbújt mellém, nem szállt ki és együtt aludtunk.
Aztán odaértünk, amire azt mondták: haza. Szép nagy, meleg, van lépcső és nagy kert. 
A mami kedvéért nem kaparom az ajtót, legyen boldog. leülök elé és nyüszítek és toporgok. A frissen manikűrözött körmeim kopognak. Visszafelé meg bejövök a kicsit nyitva hagyott ajtón.
A nappaliban alszom, most még mamival, remélem nem hagy itt egyedül. Most izgatott, várja a bútorokat, pedig így sokkal nagyobb a hely.
Egyik nap szomorú volt, kimentem az utcára. Hogy hogyan, az maradjon az én titkom. Azóta kerítésjavítás, ajtó fóliázás, biciklilánc a kapura. Mekkora felhajtás egy kis szaglászás miatt?!!!
Az jó, hogy ha a mami elmegy, mindig hoz valami finomat. Meg is érdemlem a sok sírás után, amit addig csinálok, amíg meg nem jön. Jó kis megterhelő meló.

Meg volt a jutalmam...:)

Nagyon elkutyultam...vagy pofátlanodtam?...Mindegy, a mami találta ki és nekem nagyon tetszik. Igazából ott kezdődik, hogy nem találom a helyem. Miért, van?
Mindenhol dobozok, zsákok. A kis ágyacskámat is eldugták a sok vacak mögé. Mami viszont kitalálta, hogy alhatok vele is. Hű...az nagyon jó. Igyekszem nem nagyon szuszogni, mocorogni....a horkolás az más!...azt muszáj. Azt mondja, ha jól megszokom, hogy mellette alszom, akkor abban a mozgó izében, amivel néha már utaztam pár percet, jobban fog menni az idő mellette. Majd mesél, meg simogat. Azért félek, hogy fogok én ott két napig nézelődni...annyira nem érdekel, ahogy szaladnak a fák...nagy cucc...én is tudok szaladni.
Az új házban meg majd új szabályokat vezetünk be. Érdekes, azt a szót nem szeretem, remélem, hogy nekem is lesz beleugatásom.
Azt mondja mami, hogy földszinti szobám lesz, amit majd megosztok vele, szerintem el fogunk férni és jól kijövünk...bár ma volt egy csúnya húzása. Le akart zavarni az általa nyugipárnának nevezett csodáról. Pedig nekem is kell egy olyan, puha, meleg és szépséges. Ahogy ismerem a csajt, meg is fogom kapni.:))

 Valami nincs rendben. Naná, hogy nekem is feltűnt. Ez már biztos a világgá menéssel kapcsolatos. Marha nagy a készülődés. Csomagok, kupi mindenhol...Néha azt sem tudom, hogy hol a helyem. A régi ágyam ugyan meg van, de a kedvenc garnitúrámmal együtt el van barikádozva. Megfigyeltem, hogy nem csak rendet rak mami, hanem el is tüntet dolgokat a lakásból. Ez nekem nem tetszik. Mi kutyák az állandóságot szeretjük. Én például állandóan máshol alszom...de ezek a helyek kezdenek eltűnni. :(
Nem hiszem, hogy velem van a baj, mert én igyekszem szót fogadni. Tegnap például az új esőkabátomban sétáltam. Peckesen kinyújtottam a farkamat, hogy kilátszódhasson a bojtocskám...na meg büszkeségből. Szerintem nekem van a legszebb kabátom erre felé...
Utána hagytam a lábam és a pocakomat megtörölni és csak úgy vágódtam be a helyemre...apró örömök maminak. 
Az is feltűnt, hogy nem szalad dolgozni, vidám és pihent...sokáig alszik...de velem nem szúr ki. Néha már aggódom, hogy mi van vele. Kitaláltam a megoldást. Ma reggel beugrottam mellé. Hááát....ez jó ötlet volt.
Olyan kedvesen simogatott és megdicsért, hogy a pokrócra ugrottam...naná...hát kell nekem a balhé?
Simogatott és beszélgetett velem...nagyon jó volt...Igaz, azt mondta, hogy erre ne szokjak rá. Vajon miért is???

Tényleg megyünk. Akkora készülődés van, hogy na. Mami állandóan szétdobál mindent, aztán tőlem várja el, hogy megmondjam mi legyen velük. Hát tudom én? Nekem a kockás macim, meg Atomanti, na meg az ágyam kell.
Erre mit talál ki?...Vett nekem új ágyat. Megkérdezte, hogy tetszik-e, de annyira lelkes volt, hogy rábólintottam. Azt viszont ne várja el, hogy azonnal belevessem magam. Nézem egy ideig, aztán kitalálom. Nekem annyira nem szempont, hogy mosható legyen...:)

Elmentünk sétálni. Szakadó esőben. Mami szerint, szokjuk csak, A világgá menésben úgyis sokkal többször fog esni. Vett nekem egy esőkabátot. Láttam már olyan kis kutyáknak álcázott izéket olyasmiben...na de nekem is? Persze engem is rábeszélt. Amikor hazaértem ázott kutyaként, jól megtörölgetett s megpróbáltuk. Naggyon tetszett...jó meleg. Szerintem meggyőzött.

Morci visszaél a jóságommal. Rendben van, hogy Ő a főnök...de azért nem kellene terrorizálnia. Délután nem engedett fel a lépcsőn, a házba. Amikor elindultam, kaptam tőle egy pofont. Miért is? Mi rosszat csináltam? Nem is tudtam, hogy mit csináljak. Elkezdtem sírni, mire jött Dani és a mami is, és rászóltak a macskára. Én viszont akor már azért sem mentem be...nehogy már. Sértődötten elvonultam, beszéljék meg egymás között, amíg én duzzogok.

 Annyi minden történt velem mostanában, nem is volt időm írni, na meg mami is elfoglalt volt.
Azt mondta világgá megyünk. Rendben, menjünk...de az mit jelent? magyarázott még valamit valami angliai rokonokról, akiktől megtanulhatok vadászni, meg sirályokról és kergethető mókusokról. Persze beszél összevissza, tuti, hogy nem engedi meg úgysem. :(
Jöttek mindenféle népek megnézni a házunkat, aztán az, akinek a fiai nem is szerettek, végül meg is vették. Morcival akarnak lakni, nem velem...de nem baj, ha nem jönnek ők is világgá, akkor nem keresztezem az útjukat. Szegény maminak rengetek dolga lett hirtelen, de egyre többet mosolyog...ha ilyen a világ, megyek.
Aztán persze kiderült, hogy az nem úgy van, ahogy egy eb elképzeli. Át kellett mennem vele a zebrán a körforgalomnál, pedig már ha meglátom, remeg az összes lábam. Szegény Mollyka, szegény én!
Aztán jött a kék köpenyes és összevissza szurkált. Az egyik szúrás után csipogtam...mi vagyok én, szerintemcsirke??? Aztán megint fenékbeturkálás és a végén kaptam egy szép kék kis könyvet., bár ez már a harmadik. Kell ez nekem?...Útlevélnek hívják, szóval kell.
Aztán ma megint visszamentünk, pedig azóta sem szerettem meg őket. Ma kaptam megint szurikat, belefirkált a szép kék könyvembe és kaptam két bogyót, amit viszont mami finomságos cicakajában adott oda nekem, kanálból!...mert ügyes vagyok.
Most azt mondja mami pár hétig békén hagy, aztán majd megint megyünk pofavizitre...hát... nem várom!
majd jól észnél leszek, ha meg látom a zebrát a körforgalomnál....:))

Ma egy kicsit elkalandozott a figyelmem és nem vettem észre, hogy beugrottam a mami után nagy fehér berregőbe. Nagyon szoktam ott félni, régen mindig orvoshoz vitt az a gép. Mami hátraült velem és nem is volt olyan rossz.
Kiláttam az ablakon, ahol szaladtak a házak és a fák. Érdekes volt, még mocorogni, elégedetlenkedni is elfelejtettem. Azt mondták, hogy meg kell szoknom a berregőt, mert ezzel megyek majd a rokonokhoz Angliába...hát, elég izgalmasan és félelmetesen hangzik, de ha várnak, akkor megyek.
Kiszálltunk a mami dolgozójánál, ahol nagyon örültek nekem. Persze azt hitték, hogy majd foglalkozom velük, de nem is értem hogy gondolták. Annyi szagot kellett kiolvasnom...nem érek én rá velük foglalkozni. Nem is kellett sokáig várnom a mamira, már jött is vissza és újra utaztunk...Nem egy nagy szám, nem is értem, hogy a mami miért örömködött annyira.:))

 Tudtam! Arra  felé vette az irányt mami reggel. Nagyon nem akartam átmenni a zebrán, de még mindig Ő az erősebb. Megint becipelt a kék köpenyesekhez.A szokásos volt a menet. Belekotortak a fenekembe,  kaptam manikűrt és egy új nyakörvet. Mami azt mondta puccos, és biztosan igaza is volt, mert elsápadt fizetésnél. Vett nekem fogtisztító rágcsát, de én nem hagyom magam lefizetni! Tüntetőleg letettem az ajtó elé!
Bejött amire gondoltam...felvette és elrakta...szóval majd újra megkapom, és akkor nagy kegyesen elfogadom. Jól kitaláltam:))
 

Mami nagyon furcsa mostanában. Értelmetlen szavakat mormol...aztán néha nevet magán, néha meg bosszankodik. Hozzám is furán beszél...na engem azért nem ver át...azt már simán értem, hogy sétálni megyünk. Azt mondta, figyeljek és tanuljak, hogy tudjak beszélni a rokonokkal. Milyen rokonokkal és hol? Nem értem, fura a mami mostanában...mondtam.
Megint emleget valami állatorvost, mert húzom a fenekem a földön...na és? Köze?
Egyáltalán ki az, remélem nem a zöld/kék köpenyesre gondol...Azokat nem szeretem, és már a szagukról megismerem őket, hiába váltogatják a köpeny színét.
Na majd jól figyelek, merre megyünk reggel .

Tegnap reggel átmentünk a mamáékhoz. Nagyon jót szaladgáltam és meglátogattam a kedvenc helyemet azt a nagy és mély ládát a jó kis zöldségmaradványokkal. Mami leszidott, mert szerinte nem helyes beásni magam oda. Mit tud Ő erről?
Aztán a mami szerint koszos lábammal még összerohangáltam a Mamáék nappaliját, na és...nem is lett sáros.
Akkor lepődtem meg, amikor nem vásárolni mentünk, hanem hazafelé.
Gondoltam lepihenek, de Morci annyira nyávogott az ajtó előtt, hogy zavarta a nyugalmamat. Kikéredzkedtem, engem kiengedtek. Naná!
Aztán már nem örültem annyira, amikor az a csaj jött, aki régen szúrkálta a bundikámat...azért megszavaztam neki a bizalmat és bementem velük a házba. Rögtön meg is bántam. Először Morcit csípték meg, aztán letuszkoltak valamit a torkán. Nem örült neki, úgy rohant ki a házból, csak úgy füstölt.
Gondoltam, ha szépen ülök a helyemen, nem vesznek észre, de nem jött össze. A mami átlát rajtam. Odajöttek és amíg a mami simogatott, engem is megcsíptek. Nem is fájt, de azért ne legyenek büszke magukra. Bántani egy állatot!
Én is kaptam olyan bogyót, de velem rendes volt mami, beledugta májkrémbe, le is nyeltem egyből . Ügyes kutya vagyok.

 Ma megint kiharcoltam egy kutyanapot! :)) Amikor eljöttünk a nagymamiéktól, jól elindultam ellenkező irányba. Mami meg legyintett egyet és hagyta, hogy menjek az orrom után. Persze nem sokkal utána már a fejemhez is vágta, mert hogy kár volt.
Hát tehetek én róla, hogy az útvonal tele volt mindenféle izgalmas szagokkal? Miért, mit vár egy vadászkutyától, ha nem azt, hogy kiolvassa az összes nyomot. Időnként felül is bíráltam a szagokat, na nehogy mááá.:))
Szerintem meg még haladtunk is. Lehetne több türelme:(
Amikor odaértünk a bolthoz, jött egy szép nagy kolléga...szerintem fiú volt, ki sem szállt a fenekemből...olyan ciki volt! Végül is felültem a szegélyre és viszonylag hamar felfogta, hogy nincs kedvem ilyet játszani.
Aztán hazaértünk és olyan jó volt. Végre nyitva maradt a bejárati ajtó, lehetett ki-be rohangászni. Muszáj is volt, mert a mami akkora kupit csinált rendrakás címén...na azt meg én nem bírom...hagytam, hogy kiássa magát egyedül.:)
Most perszejól elfáradtunk, megyünk egy kis délutáni szunyára.:))

 Leesett...a hó!...végre fehér minden. Annyira szeretem,mami is...jó nagyokat sétálunk. Amikor megyünk vásárolni belefúrhatom az orromat egészen a legaljáig.Olyan jó túrni.:)) Mami persze mindig kinevet, mert a végére egy hólabda van az orromon. Azért a hó fájni is tud.
Amíg jól nevelten várom a mamit a közértnél, csak úgy szaglászgatni szoktam. Most viszont ott eltüntették a hava és raktak oda valami csípőset. Csak úgy emelgettem a lábacskáimat,mert annyira rossz volt. Mami rám szólt, hogy Mi van Molly, táncolsz?
Hehe..könnyű neki csizmában!...de ezt nem mondom neki,mert még rám erőltet valami szörnyű kutyacsizmát. Egyet láttam valamelyik haveron, szörnyű nevetséges volt!...persze azt a kis rózsaszín kapucnis kabátot megnézném magamon, de ekkorát nem gyártanak. Talán jobb is?

 Ma kutyanap van!! Imádom!
Ez olyan, hogy amikor elmegyünk sétálni és én a hosszabb úton,  a parkon keresztül szeretnék menni, akkor a mami azt mondja, hogy...na jó, legyen kutyanap...és elindulunk keresztül a sok zöldön. Ott lehet aztán olvasni. Szagok mindenfelé. A legjobb, amikor nem sietünk...Ma ilyen volt. Mehettem körbe,amerre akartam...a mami meg mosolygott. Egyszer csak elment a jó kedvem, mert valami fájósat éreztem a hátsó lábamban,pontosan a talpacskámban. Azt már megtanultam, hogy a kalandok következményeit bátran kell viselni, így nem mertem sírni, csak óvatosan ugráltam a maradék lábamon. Mami persze észrevette és megkérdezte, hogy mi fáj,. Megmutattam neki...Kiszedett belőle valami tüskés ágat, meg is mutatta. Nem tetszett. Persze nem bírta ki anélkül, hogy ne jegyezze meg...Molly máskor nézz a  lábad elé! Persze, neki könnyű...neki csak kettő van.

Buli volt!!!:(((
Nem szeretem. Danihoz jöttek sokan...túl sokan. Ráadásul a zene is hangos volt, de annyira, hogy még a kajával sem tudtak rávenni a maradásra.
Mami rendes volt, behívott magához a hálóba, de persze kinevetett...mert reszketett a lábam, pedig én nem akartam.
Feltett egy takarót az ágy végébe, de én a mamiszagú párnáját választottam. Ott már nem is zavart a zaj...Bedugtam a fejem a mami oldalához a takaró alatt. Gondolom észrevette, hogy a kint lógó fenekemet simogatta, hogy nyugodjak meg.
Pisilni is voltam kint...mami kikísért, szólt a nagyoknak, hogy maradjanak csendben és a zenét is halkítsák le...és kisomfordáltam. Fülem-farkam behúzva...nem voltam túl bátor. :(
Másnap reggel még egyszer megpróbáltam visszafeküdni, de mami elmesélte, hogy már nem szabad...visszakaptam az ülőgarnitúrámat.:)

Szeretem a csendet.:))

Tegnap nagyon jó volt. Jó korán felkeltettem Mamit, nehogy túl sokat aludjon és ne legyen időnk sétálni. Volt.:))
sőt...még meglepi is volt. Először elmentünk a boltba és utána egy egészen másik úton mentünk. Jó sokat. Közben találkoztunk egy jó nagy, a fenekemet szaglászós barna kutyával. Amúgy kedves volt. Elkísért minket a másik két haverhoz. Hűűű...ott nagyon jó volt. Degát már ismertem, de az a Gizmó nevű csaj is jó fej volt...csak Dega mindig morgott, ha felé mentem...ez hülye!...én is lány vagyok. Elindultam egyedül a jó kis vasdregényes kertben. Még halastó is volt. Mami szeme kikerekedett, amikor térdig belemásztam...Nem szoktam. Tudom...de most szoktam, mert tök izgi volt. Jó sok hal úszkált benne. Persze most meg elrontotta a játékomat és kiparancsolt a vízből.
Nem baj...akkor is jó volt. Aztán haza bandukoltunk. Látod Mami! Ezt a szót is megtanultam...már nem sutyoroghatjátok Nagykorúval:))

 Ma hánytam...sokszor. Nagykorú türelmesen jött utánam a felmosóval.
Amikor hazaért mami, elmesélték neki, hogy mi volt, de én inkább megmutattam...Kár volt. Póráz és indulás ...mire észrevettem, már ott voltunk megint az átjárónál...és megint a mami győzött. A zöld köpenyesek jól be akartak csapni,ma is kék köpenyük volt, de én már nem hiszek neki. Persze megint beleturkált az egyik a fenekembe, összevissza vizsgálgatott és wellnes is volt. Nekem manikűr...maminak szauna...utálta. Én is.
Megint belecsíptek a bundámba...az nem is fájt annyira...mint maminak, amikor fizetni kellett. Azt mondták, a torkom fáj...az lehet, de akkor miért kellett levágni a körmömet és beletúrni a fenekembe...azt úgy utálom!
Mami szerint holnap is megyünk...de majd jól odafigyelek időben.
 

 Ma megkérték a mancsomat. A mami meg nem adta.
Ez úgy kezdődött, hogy sétáltunk, szaglásztam és sétáltunk és bogarásztam, aztán vártam a közért előtt, aztán mentünk hazafelé és fékezett mellettünk egy autó. Kiszólt belőle egy bácsi és egy néni, hogy nem akarja-e a mami megengedni, hogy játsszak az Ő két éves kan kutyusukkal. Nem igazán értettem a mamit, mert az első sokk után azt mondta, hogy nem lehet, mert meg vagyok műtve.Na de mi köze van ennek a játékhoz és mancsomhoz???

 Megint itt van.Megfigyeltem, már kettőt aludt itt.:) Olyan jó vele játszani. Kitaláltam, hogy szót fogadok neki, ha az a mániája, hogy kövessem az utasításait, megteszem. Olyan boldog tőle:)) Még azt is megbocsátom neki, hogy Gabival hülyére vesznek és kinevetnek, de játszanak velem és az olyan jó. Vajon megint itt hagy majd?:((...de remélem addig sokat játszunk!

 ...és csak el vitt!! :( Hiába próbáltam erősen visszatartani magam, átvonszolt az úttesten. Nem adtam könnyen magam. Bent volt egy kolléga, boldogan rohangált. Vajon neki is belepiszkáltak a fenekébe?...mert akkor nem értem. Feltettek egy asztalra, pedig próbáltam ficánkolni. A mamiról nem is gondoltam, hogy ennyire erős, és akaratos. Megtörtént. Nem is akarok róla beszélni.:( Az viszont érdekes volt, hogy most kék köpenyesek voltak bent. Lehet, hogy azért nem fájt annyira?
Azért öröm is érte az "árulót". Fogytam két kilót. Kaptam érte egy rágcsát, amit persze nem vettem el tőle. Mégis, mit képzel? Még a közértnél is puffogtam, de azt hiszem, hogy most már megbocsátok neki. A rágcsát meg eltettem biztonságos helyre. Később talán meg hagyom magam megsimogatni is..:))

Megint viszketek, ott lent. Sajna nem tudtam elég halkan nyalogatni, a mami mindig felébred rá éjjel, és megkérdezi mi a baj. Olyan kedves hangja van, de valami azt súgja, hogy ebből lassan zöld köpenyes lesz.:( Azt meg útálom!
Ha ma kibírnám...akkor talán megúszhatnám???

 Ma voltunk a tavaszköszöntőn. Egész jó lett volna, ha mindjárt az elején nem jött volna nekem egy nagy dög. Jó nagy csomót kitépett a szép szőrömből. Jól megijedtem. Nem lett semmi bajom, pedig a mami is megijedt. Behúztam a farkamat, mindenki láthatta, hogy nem akarok verekedni. Körbe sétáltuk a vásárt, megszagoltunk mindent, beszélgettünk a vásárosokkal. Az egyik úgy hívott, hogy a virslis kutya:) Úgy látszik még nem felejtette el, hogy tavaly mennyi virslit kunyeráltam tőle.:)) Rendes csaj, adott. Most nem volt neki.

Meglátogattuk a papát is, aztán nagyon gyorsan hazakutyagoltunk, mert a maminak eszébe jutott, hogy a tűzhelyen felejtette a tésztát. Biztos jól megfőtt!:))

 Majdnem befogadtunk egy kutyát a héten. A maminak megesett rajta a szíve. Jóképű volt nagyon. Magas, kedves és nagyon gyorsan tud futni. Szaladgáltunk egy a sötétben. Egyszer csak elkezdett furán viselkedni. A fenékszaglászást nem bánom, az nekem is megy. Na de ő nagyon erőszakos volt, állandóan a fenekemnél ugrált. Nem szeretem. Nem látom és nem is értem, hogy mit akar...hát szaladtam. Egyszer-kétszer bedurvult egy kicsit...rámugrott én meg nyüszítettem. Jó ötlet volt, mert jött a mami és megmentett. Csak azt nem értem, hogy amikor újra ki akartam menni hozzá,  miért nem akart kiengedni?? Külön kellett aludnunk, de reggel megint játszhattunk egyet, aztán a mami elvitte őt a Papával. Nincs rá keret...szerintem nem is kell, így is szép volt. Az nagyon rossz volt, hogy mami szomorú arcát kellett látnom.:) 

Mami azóta emleget egy Kuplung nevű kutyát, akinek segíteni kell gazdit találni...talán Ő lehet. Remélem megtalálják. Rossz lehet kivert kutyának lenni.:(((

 Okos vagyok. Na jó ezt eddig is tudtam, de ma hallottam, amikor a mami dicsekedett vele.
Tényleg tudom, hogy mikor kell mehetek vele sétálni és mikor megy dolgozni...nem kell nekem azt már mondani.
Ha sötétben és morogva kell, gyorsan öltözik és szép ruhába...még a szemét is megrajzolja...na akkor tuti, hogy visszafekhetek aludni, mert a dolgozóba megy.
Ha Morci, vagy én keltjük, kávézik, és vidám , na akkor már jobban oda kell figyelnem, hogy a játszóruháját veszi-e fel, vagy mégis kibabrál velem és szép ruhába öltözik. Ha meglátom a játszórucit, akkor kezdhetek hirtelenkedni, ugrálni és rohangálni...biztos megyünk vásárolni és körbeszagolni a falut. Nem nagy kunszt, szerintem erre más okos kutya is rájön...bár attól még én vagyok a legokosabb...Tudom...a mami mondta!